Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-68

<* 68. ersíágos ü; hogy egy rövid időre legalább az állambajok kibontakozására Margyarország nyugodtan működhessék; megszerezte, hogy a pillanatnyi zavarból Magyarország kimenekedhessek, és minden erőfeszítéssel oda törekedhessék, hogy az államháztartás bajaiból minél hamarább, mig ez öszszeg visszafizetve lesz, gyökeresen kimenekedhessek. A t. ház elnöke akkor azt monda beszédében, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel kell törekedni arra, hogy 1877-ben államháztartásunkban az egyensúly vagy egészen helyreállíttassák, vagy legalább oly módon állittassék helyre, hogy annak végleges egyensúlyba állítása felett kétség többé ne lehessen. Midőn a ház t. elnöke, mint akkori pénzügyér, a maga törvényjavaslatát bemutatta, az indokolásban ezeket mondta: „Tudom, hogy e kérésem vakmerőséggel határos s a felelősség, mely teljesítése által reám háramlik, szerfelett nagy; de azt, ha a törvényhozás engemet ily súlyos feladattal megbízni kegyes lesz, a körülmények kényszerűsége mellett a közérdekben felvállalni kötelességemnek ismerem." A pénzügyi bizottság akkor, midőn e törvényjavaslatot elfogadásra ajánlotta, azt monda jelentésében, mely jelentésnek szerzője a volt pénzügyminister, Széll Kálmán ur volt, mint a péuzügyi bizottság akkori referense: „hogy ezen kölcsön lesz az utolsó, melyet az ország ily ezélból és ily körülmények között vesz fel, és hogy a rendezés munkája tettleg és mielőbb oly eredménynyel vétetik minden irányban foganatba, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállítása a legközelebbi évekre biztosítva legyen." T. ház! Az akkori pénzügyminister igen nehéz viszonyok közt megszerezte az országnak a 153 milliós kölcsönt és kapott érte 141 millió forintot bankjegyekben és szerzett időt, az országra váró nagy munka teljesítésére. A mostani t. kormány ezeu 153 millió frt visszafizetésére — melyért csak 141 millió forint bankjegyet kaptunk— pénzügyi politikájával 205 7

2 m. arany frt kötelezettségbe vitte az országot, mely mellett az utóbbi 4 év kormányzásához 200 millió új kölcsönt csinált, noha a pénzügyminister ur beismerése szerint is ma 30 millióval több az évi jövedelem, mint 1874-ben. Többször hallottam, hogy nem jó szolgálatot teszünk a közügynek, ha föltárjuk pénzügyi helyzetünk valóságos állását. Én, t. ház, nem osztom e nézetet, mert ha kellemetlen is az igazságot kimondani, azért a mi igazság, mégis igazság marad. Továbbá, hogy a bajt magát orvosolhassuk, ismerni kell előbb a bajt a maga valódiságában. Ne méltóztassék azt hinni, t. ház, hogy azon bankár-csoport, mely jó haszon mellett Magyarország számára kölcsönt ad, abból ítéli meg é* fabraár SÍ. 1878. ^37 Magyarország hitelképességét, hogy mit beszélünk mi itt, vagy akármit akarunk is ; az a csoport nagyon jól ismeri Magyarország pénzügyi viszonyait. Azok az urak és általában a péuzpiacz igen jól tud számolni ós bármit hitetnénk mi itt el egymással, ők kicalculálják igen jól, mit ér Magyarország hitele. Hiszen nem titok, t. ház, hogy államház! tartásunk nyomtatványai, állami zárszámadásaink mindenféle nyelvre, angol, franczia nyelvre lefordíttatnak, a mint a nyomdából kikerülnek, sőt talán hamarább is megküldetnek ezen csoportnak, hogy ez azt megvizsgálhassa, s abból nagyon jól ki tudják számítani, hogy mennyi hát a deficit. Miért akarja a Kothschild-consortiutn most azt, hogy Magyarország a kötendő új kölcsön biztosítékául még külön speciális hypothekát adjon? Én szerintem azért, mert Magyarország annyi rentét bocsátott már a péuzpiaczra, hogy most már új rentét a siker reményével egyátalában nem lehet piaczra hozni; kell tehát egy speciális hypotheka, mely biztosítékul szolgáljon a consortiumnak, s arra ismét pénzt adjon. Mert én azt csak nem hihetem, hogy a kormány maga ajánlotta volna a hipothekát, hanem azt gondolom, hogy a consortium kivánta, hogy a kormány eszközöljön ki a törvényhozásnál egy ilynemű törvényjavaslatot, mely speciális hypothekát is nyújt s majd akkor ad vagy szerez könnyebben kölcsönt. Vagy nem-e leginkább a kamatláb nagysága mutatója annak, hogy ki mennyi és mily drága hitelben részesül? ügy van ez a magán-gazdálkodásban is. Egy tekintélyes, vagyonos és pontosan fizető egyén, bármit heszéljenek róla, mindig olcsóbb hitelt élvez, mint az, a kire nézve ezen körülmények nem állanak. Magyar vasúti papirjaink már évek óta 12—14°/o-et jövedelmeznek, pedig azoknak kamatait fizeti Magyarország a garantia alakjában. Nem azt bizonyítja e ezen körülmény is, hogy hitelünk meg van ingatva? De hogy állanak a mi consoliűált kölcsöneink más államéihoz képest ? Méltóztassék a t. ház meghallgatni azt, hogy mit kap hasonló kamatláb mellett más állam? Mi, Magyarország, évek óta folytatott hibás pénzügyi gazdálkodásunk és a naponkinti adósságcsinálás következtében 6 frtos arany rentéért kapunk 75—80 frtot; Angolország kap ugyancsak 6 frtos rentéért 192 frtot; Francziaország kap szintén 6 frtos arany rentéért 152 frtot; még Oroszország is többet kap, mint Magyarország, pedig Oroszország pénzügyi viszonyairól beszélnek annyi roszat, mint a mennyit — fájdalom — Magyarország pénzügyi viszonyairól. Olyan kamatot ,milyet Magyarország fizet, csak Törökország fizetett és tönkre is ment mellette. {Igaz! Ugy van! balfelöl.) Vájjon, t. ház, nem annak bizo-