Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-67

6". országos ülés február 20.1870. 111 Gróf Nemes Nándor: T. képviselőház! . (Halljuk! Halljuk!) Hogy a kormány politikája ! fellett egész elfogulatlanul Ítéletet mondhassunk, szükséges tudni, vájjon jogosan vádolhatjuk azzal, hogy nem váltotta be igéretét és nem teljesítette kötelességét akkor, a midőn számos évek leforgása daczára, minden képzelhető eszközök felett egész szabadon rendelkezve, mégis elmulasztotta államháztartásunkban az egyensúlyt helyreállítani. Én azt hiszem, t. ház, hogy azért, hogy a ministerelnök urnak sikerült a régi Deákpárt tagjai közül az általa folytatott politika számára újabb — én nézetem szerint — áldozatokat megnyerni, ez még nem lehet azonos azzal, hogy most már senki se legyen felelős a múltért. En tehát a költségvetés zárszámaira utalva, habozás nélkül kijelentem, hogy meggyőződésem szerint a kormány nemcsak nagy mulasztásokat és hibákat követett el, a midőn az ország pénzügyi kibontakozását majdnem lehetetlenné tette, hanem el lehet róla mondani, hogy egész eljárása, egész politikája határos a könnyelműséggel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ezen súlyos vádat, habár idézéseimnél ismétlésekbe bocsátkozni kénytelen leszek, a miért előre is bocsánatot kérek, de még ez áron is igazolni kötelességemnek tartom. Uraim! Én csak két esetet képzelhetek. Államháztartásunkban az egj^ensúlyt vagy lehetett helyreállítani, vagy nem. Ha a ministerelnök ur meg volt győződve arról, hogy nem lehetett, ugy ekkor a nemzetnél nem lett volna szabad évek során oly reményeket kelteni, a melyeket legalább ő kielégíteni nem képes, (Igaz! Ugy van! bal/elől) mert ezzel tévútra vitte a nép bizalmát és igy megbénította szabad elhatározását; a nemzetet úgyszólva megfosztotta az önsegélytől, és ha a deficitet meg lehetett szüntetni'és ez még sem történt, ugy — nem akarom azon kifejezést használni, — a mivel ilyetén eljárást megnevezni jogom lenne, különben a mint már mondám, idézni fogom a történteket és ezekből meríthet magának mindenki ítéletet legjobb belátása szerint. 1873-ban a költségvetés tárgyalása alkalmával a mostani ministerelnök ur. mint az ellenzék vezére, azt mondotta: meggyőződésem az, hogy nekünk igenis első, mindenekelőtti feladatunk kimondani, hogy ha ezen évben még nem lehetne, de okvetlenül már a jövőben rendes kiadásainkat, rendes bevételeinkkel fogjuk fedezni." Lám uraim! ez, és hasonló ünnepélyesen tett nyilatkozatok keltettek bizalmat azon férfiú iránt, a ki minden parlamentaris szokások ellenére három évvel később a bankkérdés tárgyalása alkalmával a korona szent és sérthetetlen paizsa mögé rejté minden politikai meggyőződését; csakhogy magát nélkülözhetlennek feltüntesse, vagyis, hogy hivatalos állását magának biztosíthassa. Mellékesen legyen mondva, ez nem olyan gyanúsítás, a minővel a ministerelnök ur a múlt napokban élt, hanem ez egy hivatkozás a tényekre, itt tehát egy félremagyarázhatlan vád. De szívesen még ettől is eltekintve, nézzük csak, volt-e egyáltalán, ha nem is egy év, de legalább egy pár rövid év leforgása alatt lehetőség államháztartásunkban az egyensúlyt helyreállítani. (Halljuk! Halljuk!) 1874-ben történt, tehát egy évvel később, mint előbbeni idézésem, hogy Szlávy József ministerelnöksége alatt a parlament legkiválóbb tagjai számszerint 21-en meg lettek választva és ezek között a mostani ministerelnök ur is a végett, hogy tegyenek a t. háznak jelentést az iránt: vájjon lehet-e, és ha igen. ugy miképen lehetue államháztartásunkban az egyensúlyt helyreállítani. Ezen 2l-es bizottság munkálata egész világosan kijelöli azon ösvényt, melyen szilárd politikai elhatározottsággal haladva, három év, azaz 1875., 1876. és 1877. év végéig a deficitet valójában meg lehetett volna szüntetni. Malmost méltóztassanak meggondolni, vájjon lehet-e, szabad-e nekünk feltenni azt, hogy az akkori kormány valótlan, megbízhatatlan adatokat terjesztett e bizottság elé? Vagy lehet-e nekünk képzelni azt, hogy ezen bizottság tagjai a tisztelt háznak be fognak terjeszteni egy jelentést, a melyben azt mondják, hogy igenis három év alatt a deficitet meg lehet szüntetni nemcsak, de ezen állítást még számokkal is igazolni fogják és ezt még akkor is, hogy ha nekik meggyőződésük, miszerint ez az igazsággal merőben ellenkezik? Én azt hiszem, t. ház, hogy ilyesmit azon urakról nem lehet, nem szabad nekünk feltenni. Sőt mi több, még azt sem, hogy tévedtek; és megmondom, miért nem, egyszerűen azért nem, mert bármennyire legyen valaki meggyőződve arról, hogy nem saját kényelmének, hanem kizárólag az országnak, hazájának tesz szolgálatot, ha nagylelkűen fenntartja ezen kormányt, vagy ha lehetővé tesz egy — a társadalom minden rétegeiben a legkomolyabb aggályokat keltő politika folytatását, ugy azt még sem lehet feltenni, hogy Szlávy József volt ministerelnök és egyszersmind pénzügyminister, bárkinek a kedvéért eltűrné, miszerint megbízhatatlan hivatalos adatok terjesztessenek be az ő neve alatt egy országos bizottság elé. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Különben, hogy ezen adatok megbízhatók voltak, kitűnik már abból is, hogy az ezen munkálat folytán megalakult kormánynak pénzügyministere, ha jól vagyok értesülve a pénzügyi bizottságban hivatalosan kijelentette, hogy ha a törvényhozás az általa kivánt intézkedéseket és lá7

2 millió adóemelést megszavaz, úgy ő fejé-