Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-32

32. országos ülés deczember 9. 1878. 79 melyet a ministerelnök ur terjesztett elő, hogy mi várjuk be azt, mi fog történni a bécsi Reichsrathban a berlini szerződésre vonatkozólag és azután a szerint cselekedjünk. Abból a szempontból indulnak ki, hogy az osztrák törvény e részben világosan szól, a miénk pedig nem. Az imént felkerestem a törvénykönyvet, hogy újra belenézhessek és úgy találtam, hogy a mi törvényünk világosan szól, mert azt mondja a 8-ik §., hogy a nemzetközi szerződések, úgy a diplomatiaik, mint a kereskedelmi szerződések az illető kormányok által, az illető törvényhozások elé terjesztetnek. Mi okból, mi szándékból, mi czélból, ha azt látjuk, hogy azon szerződések, melyek elénk terjesztetnek, hogy azokkal valamit csináljunk , ha azokat, melyek oly rendszabályokat tartalmaznak magukban, melyekhez kell, hogy az ország népe alkalmazkodjék, törvénybe iktassuk, mert ha törvénybe nem iktatjuk, kötelezők nem lesznek. Itt egy más szerződésről van szó; ez már nem kereskedelmi, ez az országnak nemcsak lakosait egyenként bizonyos kötelezettségekkel rója meg, hanem megrója az államot egészben, megrója azon kötelezettséggel, hogy viselje azon terhet, melyet a mi külügyi képviselőnk a berlini congressuson elvállalt. E tekintetben nyilatkozni nekünk nem csak jogunk, de kötelességünk is: várjon azon kötelezettséget el akarjuk-e vállalni, vagy sem? Ha el akarjuk vállalni, akkor ennek természetes következése az, hogy mindazon milliókat meg kell szavaznunk, a melyekbe az kerülni fog ; és mindazon ezernyi ezer katonákat oda kell küldeni a háborúba, a kikre szükség van, hogy azon berlini szerződés végrehajtassék. De arra nézve, hogy mi azon terheket akarjuk-e magunkra vállalni, vagy nem : nekünk tökéletes jogunk van, sőt kötelességünk is hozzászólani; és erre nézve az 1867. XII. t. ez. — nézetem szerint legalább — tökéletes világossággal és oly praeeisióval intézkedik, hogy azt félreérteni nem lehet. Én nem tudom, hogy mi lesz a ma délutáni lapokban, a mire Csernátony képviselő ur hivatkozott; nekem nincsenek olyan összeköttetéseim, hogy már reggel tudjam, hogy mi fog lenni a délutáni lapokban. Csernátony képviselő ur abból, hogy mi lesz a lapokban azt akarja kimutatni, hogy Anglia ezen szerződést miképen tárgyalta. Én mondom, nem tudom, hogy mi lesz a délutáni lapokban; arra sem reflektálok, hogy az egyes szónokok miesoda nyilatkozatot tesznek, akár a mi, akár más parlamentben, mert egyes emberek nyilatkozatai még nem tekinthetők olyanoknak, a melyek a parlamentnek irányt adnak. Sokszor mondatnak olyan dolgok, a melyeket egy ember maga fontosnak, igaznak tart, de a melyekben maga a többség nem osztozik és elhangzik a szó, hatása nincs. Hanem azt tudom, hogy a berlini szerződést az angol parlament Berlinbe küldött képviselőjének visszajötte után, talán harmadnapra, tárgyalta és kijelentette felette: hogy a kormány tagjainak és képviselőinek magaviseletét a berlini szerződés megkötésében helyesli, helybenhagyja és elfogadja. Én sem kívánok egyebet, minthogy mondjuk ki, hogy azon képviselőknek eljárását, a kik a berlini szerződés megkötésénél a magyar államot is képviselték, helyeseljük, vagy nem helyeseljük, és hogy ennélfogva az általunk kötött szerződésben elvállalt kötelezettséget elfogadjuk, vagy el nem fogadjuk. Mert, ha ezt kimondtuk, akkor Ítéltünk a szerződés felett; és nem szükséges azt, sőt nem is tartom lehetségesnek, hogy mi a szerződés egyes pontjai felett részletesen határozzunk. De hogy azon pontjai felett, a melyek reánk kötelezettségeket, terheket rónak, helyeslésünket, elfogadásunkat, vagy nem helyeslésünket és el nem fogadásunkat kijelenteni nem lehet, — azt én nem a törvénynyel, nem a parlamentaris rendszerrel, hanem a józan észszel sem tudom összeegyeztetni. (Helyeslés a szélső balon.) Én, t. ház, azok után, a miket Irányi Dániel t. barátom már felelt a t. ministerelnök urnak felhozott okaira, hogy miért nem kívánja a tárgyalást, hosszas czáfolgatásokba bocsátkozni nem akarok; mert ezt már megtette Irányi tisztelt barátom. En azon nézetben vagyok, hogy a parlamentaris jognak lényege, gyakorlata megkívánja azt, hogy a parlament ezen szerződés felett véleményt mondjon, és hogy egyenesen kimondja: vájjon elfogadja-e vagy nem, ama kötelezettségeket, melyeket ezen szerződés r a magyar államra ró, s esetleg még róhatna. Én ezt tekintvén lényegesnek, ezen jog gyakorlatát nem függeszthetem fel attól, hogy mit mondanak erre nézve Ausztriában; mert hogyha attól függesztjük fel: akkor a magyar országgyűlés nem nyilatkozhatik a felett, mit tart jónak, vagy mit tart rosznak az országra nézve, hanem kénytelen azt csinálni, mire előtte Ausztriában az utat kijelölték. (Helyeslés a baloldalon.) Miután én ezen nézetet a magyar parlament érdekében el nem fogadhatom: én kívánom a berlini szerződés napirendre tűzését. Molnár Aladár: Midőn a múlt hónap első napjaiban bátor voltam egy határozati javaslatot beadni, melyben a berlini szerződésnek a ház elé terjesztését kértem: ezen kivánatom ellen tisztelt miniszterelnök ur azon nézetét fejtette ki a ház előtt, hogy e szerződésnek itteni tárgyalása megengedhetetlen; mert az lehetetlenné tenné ezen monarchia külpolitikáját gyakorlatilag vezetni, felhozta ellenemben azt is, hogy törvényeink erre nem is jogosítanak fel bennünket, mert mint