Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-32

70 32. országos ülés deczemfcer 9. 1878. tották meg a salvus conductus dietalis-t, azaz az országgyűlés tagjait a törvénynek különös oltalma alá helyezték. Hogy ezen oltalomnak nem egészen azon jelentősége volt, a mit most a mentelmi jognak tulajdonítunk, ezt azon törvényeknek tartalma minden kétségen kivül helyezi. Mit mondanak azon törvények? Azt mondják, hogy az országgyűlésnek tagjai, sőt nemcsak annak tagjai, hanem családai és familiárisai az országgyűléseken és az ülések helyén odamenet és jövet a törvény különös oltalma alatt állanak. A törvény különös oltalmában részesítik a törvények ugyanazon intézkedései az ország rendes biráit, azokat, kik a megyei gyűlésekre, a megyei törvényszékek üléseire és a kik a katonai conputusokra, valamint a kik a szökevény parasztok feletti vizsgálatokra mennek és jönnek, a míg azokon résztvesznek. Itus et reditus megbüntettetnek ezeknek retentorai, vulneratorai és verberatorai vagyis azok, a kik őket letartóztatják, megsértik és megverik. Világosan kitűnik, hogy a törvény mindezen egyéneket a törvény különös oltalma alá akarta helyezni és hogy a törvények azoknak megsértését igen súlyosan büntették. Ebből es analógia legis et juris: a törvény és joghasonszerííségnél fogva a képviselők mostani mentelmi jogát a ház határozatainak nyomán keletkezett gyakorlatából igazolni lehet. De az időhatárra nézve nem lévén semmi törvényes gyakorlat, és a háznak sem lévén ez iránti határozata, és így törvényes gyakorlat nem fejlődhetvén : nagyon természetes, hogy a biró, midőn az időhatár iránt határozott, saját felfogásából és a törvényeknek az ő nézete szerinti magyarázatából, sőt talán, mondom, talán a törvénynek azon szavaiból indul ki, a melyek nem ugyan az országgyűlés tagjaira, de a törvényczikkelyben a törvény különös oltalma alá helyezett bírákra vonatkoznak: „in officiorum functione actualiter et legitimé procedentium " tehát „actualiter et legitimé" szavakban találta kiindulási pontját annak, hogy a hermeneutica szabályai szerint a maga meggyőződését követve, a mentelmi jog kezdetét a verifieatiótól, vagy mint mások mondják, az országgyűlés kezdetétől számítsa. Ha a t. ház a mentelmi bizottságnak véleményét elfogadni méltóztatik, ezen határozat által egyelőre, vagyis addig, a míg ez iránt törvény fog intézkedni, a kérdés eldöntetik és tisztába hozatik. De ha e kérdést bővebben megfontoljuk, látni fogjuk, hogy a mentelmi jog per analógiám és a ház határozatainál fogva nemcsak a képviselőháznak, hanem a főrendiháznak tagjait is megilleti; és hogy a mentelmi jog kezdetére vonatkozó kérdés figyelmeztet bennünket az egész ügynek és tárgynak nagy fontosságára és horderejére, valamint ez intésül szolgál arra, hogy minél előbb törekedjünk, hogy ezen kérdés elvileg, legalább fő vonásaiban, törvény által szabályoztassék. A mi a jelentésnek második részét illeti, t. i. a concret esetet, erre nézve, ugy hiszem, a mentelmi bizottság véleményéhez szólani felesleges. A törvényes bíróság kéri a kiadást, a cselekvény olyan, mely a sajtótörvény szerint sajtóper tárgyát képezi; a nexus, a cselekmény és a személy közt képviselőtársunk önnön vallomása szerint helyre van állítva és így ez iránt alig lehet kétség: véleményem szerint tehát semmi sem forog fenn, hogy a mentelmi bizottság javaslatához ne járuljak és azt el ne fogadjam. (Helyeslés.) Elnök; E szerint a t. ház elfogadni méltóztatik a mentelmi bizottság következő jelentését: „figyelmezteti a ház az igazságügyministert, jelen eset alkalmával Lukács Béla mentelmi jogának megsértésére, s miután törvény, — mely a képviselői mentelmi jogot szabatosan körül irja — nem létezik: utasítja a ház az igazságügy ministert oly intézkedés megtételére, hogy ezentúl a bíróságok a megválasztott országos képviselőt, a képviselőház előleges engedélye nélkül fenyítő eljárás alá ne vonják. (Helyeslés.) Továbbá „a képviselőház jelen esetben Lukács Béla orsz. képviselő mentelmi jogának felfüggesztése mellett, a budapesti sajtóbiróságnak a vizsgálat megindíthatására kért engedélyt megadja. (Helyeslés.) A ház ezen határozatairól úgy az igazságügyminister ur, mint az illető törvényszék értesíttetni fognak. Következik a gazdasági bizottság jelentése Nagy Iván képviselőházi volt szerkesztőnek nyugdíjazása iránt. Kazy János előadó: T. ház! A gazdasági bizottság Nagy Iván volt naplószerkesztő urnak nyugdíjazása iránti kérvényét a háznak 90. sz. a. kelt határozata következtében átvizsgálta és illetőleg tárgyalta. A jelen alkalommal kötelességemnek tartom a ház elé terjeszteni a bizottságnak erre vonatkozó jelentését. Mielőtt azonban ezt tenném, röviden kifejtem azon indokokat és elveket, melyekre egyrészt a kérvényező kérvényét alapította, másrészt, melyek a bizottságotjelentése megállapításában vezették. (Halljuk.') A kérvényező ugyanis kérvényében előadja és be is bizonyítja, hogy 1855-ben a magyar kir. tud. egyetemhez könyvtári tisztté, 1859-ben ugyanott a könyvtár első őrévé neveztetvén ki, ő Felségének 1868. évben kelt legfelsőbb elhatározásával 400 frtnyi pótlékot nyert oly módon, hogy nyugdíjaztatása vagy egyébkénti elbánás alkalmával e 400 forint neki beszámittassék, végre 1870-ben a képviselőház naplószerkesztőjévé neveztetett ki 2000 forint évi fizetéssel és 400 forint lakbérrel és e szerint 23 évet töltött egy húzómban nyugdíjképes hivatalokban; előadja