Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-31
81. országos ülés deczember 7. 1878. \; nem a parlament kívánságához kerestek kabinetet, hanem a megállapított annexionális politika folytatására kerestek és találtak kabinetet, a ministerelnök ur kabinetjét. Ez volt állításom. (Helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ezen tárgyról és a t. képviselő ur beszédjének ezen részéről olyannyira nem szóltam, hogy még azt is mellőztem, mit pedig meg kellett volna tennem, hogy t. i. nyilvánítsam, hogy én legalább a magam részéről, soha azt a feliratot meddő töprenkedésnek nem néztem; pedig két alkalommal is úgy adta elő, mintha én azt mondottam volna. (Ügy van! a középen.) Eötvös Károly: T. ház! Nem azért szólaltam volna fel, mert t. barátaim azon elvi álláspontot a jelenlegi új kabinet ellenében, a mely álláspont az enyém is, csakugyan kifejtették; hanem a t. ministerelnök urnak legutóbbi szavai, a melyekben körvonalozta, hogy a törvényhozás tekintélyét miként lehet megmenteni, s a melyekkel kifejtette, hogy a törvényhozás tekintélyét kik veszélyeztetik; kifejtette pedig akként, hogy ez oldalra mutatva, ez oldalt az alkotó munkásság helyett izgatással méltóztatott vádolni: kötelességemmé teszik, hogy lehető röviden a t. ministerelnök ur szavaira válaszoljak. (Halljuk!) Igenis elismerem, elfogadom t. minister ur azt, hogy a törvényhozás tekintélyét leginkább, sőt főleg alkotó közhasznú tevékenységgel, a törvényhozás tagjainak arra irányuló munkásságával lehet és kell fentartani; elismerem t. ministerelnök ur, hogy a közhasznú és alkotó tevékenységgel szemközt az elvi kérdések felett éveken át való üres vitatkozás, mint ő kifejezui méltóztatott, és izgatás csakugyan káros és a törvényhozás tekintélyének csakugyan ártalmára van: de mi nem is tesszük azt, mi nem teszszük azt, a mit a t. ministerelnök ur két év óta tesz (Igaz! a szélső baloldalon) és ha a t. ministerelnök ur most oktatást ad abból, miként kell a törvényhozás tekintélyét tisztelni: én elismerem, hogy ezen oktatása saját múltjából elég anyagot képes meríteni. (Helyeslés a szélső balon.) Azt mondotta a ministerelnök ur, hogy pénzügyi programmal ez idő szerint előállni nem feladata az új kabinetnek; miután nemcsak a kabinet egyes tagjai közt, nemcsak azok köztt, kik a házban ülnek, hanem a házon kivül levők köztt is előbb sok kérdéssel tisztában kell lenni, mielőtt a ministerelnök ur itt részletes pénzügyi programmal előállhatna. Én azt hiszem, t. ház, hogy miután közel két hónapja annak, mióta a válság tart és miután az ország kormányzata tovább vitelénél mégis csak az egyik legfőbb kérdés, s azon kérdések köztt, melyek a parlamentet érdeklik, mégis egyik legfontosabb kérdés az ország pénzügyi helyzete és azon programm, a mely szerint az ország pénzügyi helyzetét csak ideiglenesen is rendezni lehet: én azt gondoltam, hogy a ministerelnök urnái azért tart oly sokáig a válság, hogy ha egyébbel, ha a keleti, a bosnyák kérdéssel nem is, de legalább a pénzügyi programm kérdésével előbb tisztába jöjjön. Mivel jött tehát 50 nap alatt tisztába a t. ministerelnök ur, a meddig a krízis tartott? Talán csak azzal, a mit Szilágyi Dezső t. képviselőtársam kifejezett, valami úton-módon többséget biztosítni nem programm, nem az ország rendezését maga után vonó politikai elveknek és nézeteknek, hanem biztosítani egyedül személyes többséget a ministerelnök urnak? A t. ministerelnök ur — hozzáteszem, hogy a történeti valóságnak megfeleljen — egész önérzettel mondotta Szilágyi Dezső képviselő urnak, hogy ő a keleti kérdésben adott programmját nem szegte meg, mert 1875. márcz. 2-án még a keleti kérdésről szó nem volt. Igaz nem volt. De Szilágyi Dezső t. képviselőtársam nem is azon programm meg nem tartásával vádolta a t. ministerelnök urat, melyet ki nem adott, mert azt csakugyan megtartotta, hanem oly Ígéreteknek meg nem tartásával vádolta, a melyeket nyilvánosan tett. Hogy pedig e tekintetben e házban minden alkalommal az egész nemzet előtt nyíltan felhozott vádakat képes volna a t. ministerelnök ur megerőtleníteni, azt, azt hiszem, ő maga sem hiszi. Igaza volt a ministerelnök urnak abban, hogy nem volt sikertelen eddigi negyedféléves kormányelnöki működése. Nem volt sikertelen, mert igaz, megtörtént, és megengedem, hogy 60 milliónyi deficittel vette át az ország kormányzatát : de arra kérem, hogy alkalmazza ugyanazon mértéket a jelenlegi pénzügyi helyzetre is. Ma 100 milliós deficitet teremtett a t. ministerelnök ur. (Helyeslés a bal-, ellenmondás a jobboldalon.) Ez az egyik sikere. Ezelőtt békében éltünk szomszédainkkal s különösen békében éltünk Törökországgal, most eloccupáltunk tőíök két tartományt, természetesen nem Törökország beleegyezésével. Ez is siker, melyre a t. ministerelnök ur hivatkozhatik. Ezelőtt négy évvel, mint Helfy Ignácz t. képviselő ur kifejezte, némileg még birtuk fizetni az adót, birták azt fizetni az iparosok, gazdák, kereskedők, mert az adók nem voltak a végletekig felcsigázva. Ma fel vannak csigázva és a deficit mégis kétannyi, mint akkor volt, a mikor a ministerelnök ur átvette a kormányzatot. Ez is siker, és mert a t. ministerelnök ur más sikereket felmutatni nem képes, ezért sem pártolom az új kormányt. (Helyeslés a baloldalon.)
