Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-30

44 30. országos fiiéi deczember 2. 1878. Azt hiszem, t. ház, hogy tökéletesen, világosan kitűnik ez idézetből, hogy Pestmegye alispánjának nemcsak joga volt aképen járni el, a mint eljárt, hanem kötelessége is volt. (Helyeslés a szélső balon.) Joga volt először azért, mert a rendeletek méltán törvényellenesnek tartattak, és joga volt arra, ha nem is lett volna ezen scrupulusa, még azért is joga lett volna, mert a viszonyok között azt károsnak, sőt kivihetetlennek tarthatta. Mindkét eset fenforgott tehát, mely a törvényben idézve van, és igy az alispánnak teljesen joga volt úgy járni el, mint a hogy eljárt. Ez a törvény értelme szerint kétségtelen. (Helyeslés a szélső' balon.) Nemcsak joga volt az alispánnak aképen járni el, a mint eljárt, hanem mint oly tisztviselőnek, a ki nem azt tartja legfőbb kötelességének, hogy feljebbvalói kedvét keresse, hanem mint a ki esküjéhez képest a törvények, az állam polgárai érdekeinek megóvását tartja feladatának — máskép cselekednie nem is lehet — egyenesen kötelessége volt. (Helyeslés a szélső balon.) Miért? Erre nézve világosan szól a törvény 17-ik §-a, mely ezeket mondja; „Kivétetnek a végrehajtás — t. i. a feltétlen végrehajtás — kötelezettségének szabálya alól az országgyűlés által meg nem szavazott adó tényleges behajtására, vagy meg nem ajánlott újonczok tényleges kiállítására vonatkozó rendeletek." Miután itt a ministerium által önkényesen kivetett, az országgyűlés által meg nem ajánlott adónak behajtásáról volt szó, ennélfogva kötelessége •volt az alispánnak a ministeri rendelet végrehajtását megtagadni. (Helyeslés a szélső balon.) És most már arra nézve, hogy micsoda oknál fogva tartotta magát feljogosítva a honvédelmi minisíer arra, hogy Pestmegye alispánját állásától felfüggessze, legyen szabad felolvasni a minister idevonatkozó rendeletének következő pontját: {Halljuk! Olvassa.) „Az alispán ezen eljárásával szemben, niintliogy sem a jóakaró felvilágosítás, sem pedig k hangsúlyozása, hogy a kérdéses rendelet J végre nem hajtása által az állam érdekei koczkáztatva lesznek, a kivánt eredményre nem vezettek ; s minthogy ezen rendelet azonnali végrehajtását felelősségem érzetében elodázhatatlannak tartottam: az 1870:XLII-ik t. ez. 16. §-ának azon rendelkezése alapján, — és itt különös figyelmét kérem a t. háznak — mely szerint oly kormányrendelet, mely az állam veszélyeztetett érdekei miatt halaszthatlan intézkedést tartalmaz, csak a végrehajtás után és csak annyiban szolgálhat közgyűlési vita és határozat tárgyául, a mennyiben a megye a kormány eljárását netán sérelmesnek találván, a képviselőháznál keressen orvoslást: kötelességemben állónak találtam egyrészről a kötelességét megszegő alispán ellen a törvény teljes szigorát alkalmazni, másrészről pedig azon kivételes rendszabályhoz nyúlni, melyet a törvény, ilyen rendeletek végrehajtására nézve rendel, stb." Eíinélfogva tehát elrendelte a fegyelmi vizsgálatot. T. ház! A minister urnak ezen rendeletében egy igen súlyos eset fordul elő, melyet valóban csak fájdalommal registrálhatok, s ez az, hogy a minister ur nem átallotta ezen rendeletben a törvény világos szavait egyenesen elferdíteni, meghamisítani. Ezen meghamisítás történt akkor, midőn a minister ur a 16. §-t idézve, illetőleg annak rendeletére hivatkozva, azt mondta, hogy azon esetben, ha „az állam veszélyeztetett érdekei miatt halaszthatlan intézkedésről" van szó. Engedelmet kérek, az 1870: XLII. t. ez. nem azt mondja, hogy az állam érdekei miatt „halaszthatlan intézkedés", hanem egészen más dolgot, ezt t. i.: az állam veszélyeztetett érdekei miatt „halaszthatlan rendőri intézkedés." (ügy van! a szélső balon.) Már engedelmet kérek, általánosságban azt mondani, hogy a jelen esetben az állam veszélyeztetett érdekei miatt halaszthatlan intézkedésre volt szükség, és azért a minister eljárására fel volt jogosítva, hogy ez ugyanaz lenne, a mit a törvény mond: midőn csakis rendőri intézkedésről beszél — ezt ragadom, (Élénk helyeslés a szélső balon) ez önkényes felfogás. Nagyon sajnálom, hogy épen a honvédelmi minister ur irányában kell ezen tényt kiemelnem. Ha talán nem rósz akaratból történt ezen meghamisítás: máskor jobban megnézze, hogy mit ir alá és méltóztassék a maga tanácsosait és egyéb közegeit oda utasítani, hogy ilyen meghamisított rendeleteket ne merészeljenek elébe terjeszteni. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Ezután következett az, hogy a ministertanács elé került az ügy. A ministertanács elég fontosnak tartotta a kérdést arra, hogy éljen a megyerendezési törvény azon határozmányával, hogy ha az alispán nem teljesíti a rendeletet, joga van a főispánt kormánybiztosi hatósággal felruházni. Az a kérdés, volt-e erre joga a ministeríanácsnak ? Legyen szabad az illető §-t felolvasnom. Az 54. §. így szól: „Ha a törvényhatóság 16. §. vagy az alispán, illetőleg polgármester az 58. §., e) pontja alatt megszabott törvényes kötelességét megszegi vagy pontosan nem teljesíti: a ministerium felhatalmazhatja a főispánt (főkirálybirót stb.), hogy a törvényhatóság mindazon tisztviselőivel és közegeivel, kikre a végre nem hajtott rendelet végrehajtásánál szüksége van, közvetlenül rendelkezhessék." Itt nem fordul elő azon eset, hogy a törvényhatóság maga nem teljesítette volna kötelességét, mert hiszen a törvényhatóságnak még módjában sem állott akkor akár teljesíteni, akár nem