Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-29

26 29. országos ülés november 30.1878. Bocsánatot kérek arra nézve, hogy a fuvarokat kirendelni nem lett volna szabad, ennél világosabb törvény abban az egész törvénytárban nincs [Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon), hiszen épen az 1790: XIX. törvényben van világosan kimondva, hogy akár pénzbeli, akár természetbeli, akár ujonezbeli szolgálmányt bármily ezím alatt, akár segély, akár praestatio czímén csak akkor róhat ki a kormány, ha abba az országgyűlés előzetesen beleegyezik. Mondom, épen ebben a törvényben van ez világosan megírva; s hogy a t. előadó ur mégis ezen törvényben látja indokoltnak a boszniai occupatióra szükséges fuvarok kirendelését — no, már ezen valóban csodálkozom. Igaz, hogy abban a törvényben hivatkozás történik az 1741: XXII. törvényczikkre. Vécsey Tamás előadó (közbeszól). Igen, hivatkozás történik arra. Eötvös Károly: Azonban a tudományos kifejezéssel élve — hamisan, mert abban az 1741: XXII. t. czikkben, meg az 1715-ki VIII. t, czikkre van hivatkozás, ezt pedig idézni a t. előadó ur elfelejtette {Halljuk! Halljuk! balfelöl.) E törvényczikk 3. és 4. §§-aiban pedig világosan ki van mondva, hogy mindennemű hadi szolgálmány kirendelése csak két feltétel alatt történhetik országgyűlés együtt nem létében. Az egyik feltétel az, ha inopinata necessitas esete van, ha ellenség támadja meg az ország határait, ez van ebben az 1741-iki törvényben, (ügy van!) Ugy van! balfelöl.) A másik múlhatatlanul szükséges feltétel az, hogy a mikor a kormány nincs abban a helyzetben, hogy az országgyűlést összehívhassa, köteles a megyéket összehívni, és azok beleegyezésétől tenni függővé a praestatiók kirovását, azok arányának, tömegének megállapítását. Madarász József (közbeszól): A harmadik szakaszban van ez kimondva! Eötvös Károly: Hivatkozik továbbá az előadó ur a Mária-Therézia-féle nóvum regulamentum militare egyes dispositióira és hivatkozik ezzel összeköttetésben a török és a franczia háborúkban követett eljárásra. Bocsánatot kérek, de sokkal közelebbi időben is találhatott volna hasonló eljárást a t. előadó ur. Ott van Jellasich, "Wnidiscűgrätz és Haynau példája. Kár volt visszamenni a török időkre, tetszett volna ezekre hivatkozni; mert biztosíthatom a t. előadó urat, bogy a minő eljárás gyakoroltatott a török háborúban, melynek sok szomorú nyoma van megirva a Corpus jurisban és Magyarország siralmas történetében, a minő eljárás akkor követtetett, ugyanazon eljárást követték Jellasich és társai, (ügy van! Ugy van! a bal és szélső baloldalon.) Ha tehát a kormány eljárására indok a török világ, akkor indok Haynau eljárása is. (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha t. képviselő ur felhányja a múlt idők poros aktáit bizonyítékokért, akkor tessék azokat előterjeszteni mind. (Helyeslés a szélső balon.) De abban sem híven idézte a multakat a t. képviselő ur, hogy ime a franczia háború idejében az előfogatok kirendeltettek a kormány rendelkezéséből. Igenis kirendeltettek, igenis a kormány felhívására; de azon kis különbséggel, hogy az illető megyék szabad elhatározásából. A nádor felhívta ugyanis az ország nagy veszedelmére, a háború által fenyegetett nagy veszélyek kitüntetésével a megyék lakosságát, felhívta a megyék közönségét, hogy az ellenség átlépte a határt, fenyegeti királyunk koronáját, fenyegeti Szent István birodalmát; megyék,

r hozzátok fordulunk, segítsetek a mint tudtok. És a megyék összegyűltek, szabadon tanácskoztak és tanácskozásuk folytán szabadon elhatározták a praestatiók megadását. De kérdem a t. előadó urat, vájjon ezt követte-e a mi kormányunk? Nem; hanem a közös had ügy minister egyszerű átiratára, nem látva semmit, nem keresve a törvényt, nem iparkodván a régi törvényes eljárást és alkotmányos gyakorlatot követni, a személyes és vagyoni szabadság súlyos sérelmével egyszerűen ráparancsol a megyékre, hogy az előfogatokat megadják, s ráparancsolt akként például Pestmegyére, hogy 500 előfogatot adjon s a főispán mégis 1000 előfogatot rendelt ki. S olynemű háború volt-e ez, mint a török és a franczia háború ? Simonyi Lajos t. képviselőtársam már kellőleg kimutatta azon különbséget, mely volt az akkori háború és a mostani közt. Nem ismétlem azokat, de figyelmeztetek, hogy akkor, a mikor közölünk valaki valaha azon helyzetbe jut, hojry a magyar alkotmányt és annak rendelkezéseit hirdeti, hogy úgy mondjam tanítja: akkor a régi törvényeknek ily magyarázata meg nem engedhető. (Helyeslés balfelöl.) A kérvény! bizottság igen t. előadója, nem tudom minő hivatása érzetében, előadta, hogy II. József császár törvénytelen rendeletei a magyar megyei rendek által akkor, a mikor, de egy alkalommal az akasztófa alatt nyilvánosan égettettek meg. Bocsánatot kérek, ha ilynemű hivatkozások ezen oldalról történnek, ezen hivatkozást és az ezekben rejlő tanúságot én részemről még akkor is drastikusnak tekinteném. Hanem a mikor a többség, a kormánypártnak a képviselőházban nyilvánosan működő előadója egy oly indítvány kíséretében, melyhez a t. kormány is hozzájárul, akként akar argumentálni, hogy ime egyik uralkodó rendelete Magyarország törvényes rendéi által nyilvánosan az akasztófán elégettettek, bocsánatot kérek, én ezen eljárást nem tekinthetem egyébnek, mint az igen t. kormánypárt azon tavalyi és harmadévi eljárása folytatásának, mikor nyíltan mindig