Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-56

320 56. országos ülés február 4. 1879. eget; volt olyan, a ki azt mondta, hogy Komániában, sőt volt olyan is, a ki még azt is mondta, hogy Erdélyben is volt ilyen eset. Én megengedem, sőt hiszem teljesen, hogy mindezen hírekben igen sok nagyítás van; hanem a baj mindenesetre az, hogy a kormánynak ez iránt még eddigelé hiteles tudósításai nincsenek. Azon tudósítás, melyre a ministerelnök ur hivatkozott, mindenre inkább alkalmas, mint arra, hogy megnyugtatólag hasson a kedélyekre. Egy konzul jelentést tett, és azon hiteles jelentésben semmi sem közöltetik és azután mégis azt mondják, hogy ez már megnyugtató, mert: „Privatnachrichten bestätigen Sarepta und Umgegend gänzlich Epidemiefrei, so wie energische Quarantaine-Handhabung." Erre azt lehet mondani, hogy qui multum probat, nihil probat, ha „gänzlich Epidemiefrei" minek akkor az „energische Quarantaine" ? Vagy az egyik túlzás, vagy a másik. És ezen esetben Sareptára nézve én különös fontosnak tartom a jelentést, mert Sarepta a vasutaknak az első állomását képezi, a honnan egyrészt Moszkvába és Ausztria-Magyarországba vezet az út és egész Európával meg van az összeköttetés. Ezen vidéknek egészségi állapota tehát nagy fontossággal van nézetem szerint egész Európára. A mi a pestisnek terjedési módját illeti, arra nézve is igen különböző vélemények vannak. Vannak, a kik azt hiszik, hogy ez egyszerű ragály, s csak az által terjed, ha egyik ember a másikkal érintkezik; vannak mások, kik ismét azt hiszik, hogy a levegőn át terjed. Ez igen természetesen, mint az orvosi tudományban minden positiv tétel, csak empíria utján állapítható meg. Szerencsére a keleti pestisre vonatkozólag nagyon gyakori bizonyítványaink nincsenek, s azért nem értem a ministerelnök ur azon mondását, hogy a bécsi értekezleten kimondatott, hogy Oroszországból jövő utasokra nézve a szokásos és pedig a legszigorúbb értelemben szokásos orvos-rendőri intézkedések alkalmaztassanak. Mi az a legszigorúbb értelemben vett szokásos? Ez annyit tesz, hogy semmi sem történik, mert szokásban nem volt semmi. Szerencsére a keleti pestis, — mint mondám, — Európában ritkán dúl. Először a XIV. században jött be; s akkor is keletről, különösen Chinából jött. Azt ne méltóztassanak tekintetbe venni, hogy, •— mint ezt példának okáért Sareptában történik, — a konzul jelentheti: „Gänzlich Epidemiefrei"! 1323-tól' 1348-ig, tehát 15 évig tartott, míg Chinából NyugatEurópában elterjedt a pestis és akkor a karavánok mentében útját majdnem nj^omozni lehetett, a mint a karavánok által tovább-tovább terjesztetett. Azért jött a világ azon meggyőződésre, hogy a vesztegzárlat által lehet a pestis továbbterjedését megakadályozni. Ezt alkalmazták is. Vájjon ennek tulajdoaítható-e, vagy más körülménynek, nem akarom állítani, de annyi bizonyos, hogy a vesztegzár behozatala óta kizáratott a pestis Európából. Igen természetes, hogy ezen. módhoz, mely a tapasztalás által egyedül bizonyittatott hathatósnak, ragaszkodunk mi most. Nem tudjuk, vájjon elég lesz-e ez a vész elhárítására,, de minthogy biztosabbat nem tudunk, ragaszkodunk éhez. Most a ministerelnök ur azt mondja, hogy az Oroszországból jövő utasokra és azoknak málháira nézve bizonyos biztonsági rendszabályok fognak életbe léptetni szigorúan a szokásos módon és hogy nagyobb biztonság kedveért a bejöveteli állomások bizonyos helyekre lesznek szorítva. Itt egyszersmind felelek a t. ministerelnök ur egy másik passusára, melyben azt mondja, hogy az orosz kormányról feltenni nem lehet, hogy ilyen internationalis kötelezettségnek eleget tenni nem akar, mindaddig, míg ez be nem bizonyittatik, míg az nem bizonyíttatott be. Tökéletesen igaza van a t. ministerelnök urnak, hogy az orosz kormány készséggel megtesz mindent, a mit lehet; hisz az első sorban az ő érdekében is van. De itt nemcsak a kormánynyal van dolgunk, hanem főleg azokkal, a kik rémülten menekülnek és kétségbeesetten igyekeznek épen azon helyen áttörni, a melyen túl biztonságban hiszik magokat. Ezek azután a kormány intéseire, vagy üres fenyegetéseire nem hallgatnak, hanem csak oly rendszabályokhoz fognak alkalmazkodni, melyeket áthágni hatalmukon kivül esik. Mint mondám, nem lehet tudni, hogy ily módon meglehet-e akadályozni a tovább terjedést; de annyi bizonyos, hogy eddigelé hathatósabb módot nem ismervén, kérjük a kormányt, hogy éhez nyúljon, és nyúljon azonnal. Ne hagyja magát mintegy elaltatni az által, hogy most téli időben, midőn az onnan érkező hírek szerint a hideg igen nagy, mert azt mondják, hogy 0 alatt 13 fokon állott Reaumur szerint; mert a hidegben nem terjed ugyan, hanem csak lappang; sőt igen figyelemre méltó, hogy még ezen nagy hidegben sem múlt egészen, hanem egyes helyeken kiüt. Hogy mi módon fogunk ezen ragályos járványtól megóvatni, azt megmondani képesek nem vagyunk. Az bizonyos, hogy a Volga túlsó partján ütvén ki, most már annak innenső partján is előfordult; a Volga tehát már nem képez határt. A Volgához igen közeledik a Don. Hogy ez határt fog-e képezni a járvány terjedésének, azt a jövő fogja megmutatni; de annyi bizonyos, hogy a Volgától kezdve egészen hazánk határáig valami nevezetes természeti akadály, kivéve az erdélyi hegyeket, nincs; a tapasztalás ugyanis