Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-29

24 29. országos ülés november 30. 1S78. törvényei feletti magyarázata által itt hirdetni jónak látott, kötelességemmé tették, — legalább úgy fogom fel egyénileg, — hogy törvényeink olynemű magyarázata ellen határozottan és indokoltan tiltakozzam. (Helyeslés balfelöl.) De felszólalok azért is, mert a t. ministerelnök ur nyilatkozatában némely dolgokat hallottam felemlittetni, a melyeket én legalább szó nélkül elhallgatni nem volnék hajlandó. Én megvallom, t. ház, hogy azon nézetem szerint törvénytelen eljárásnak közelebbi indokolását vagy mentségét, mely a katonai fuvarok kényszerű kirovásával és elhajtásával a kormány részéről követtetett, első sorban a t. honvédelmi sninister úrtól vártam volna; — ő azonban mindez ideig nem nyilatkozott. Igaz ugyan, hogy a t. ministerelnök ur azzal menti ki a kormánynyilatkozatoknak eddigi elmaradását, hogy a kormánynak védelme azon bepanaszolt rendeletekben van, a melyek felett ép most adott véleményt a kérvényi bizottság; a kormánynak tehát mindaddig nem szükséges nyilatkozni, mig az előrelátható, a feltehető megtámadások be nem következnek. No! már bocsánatot kérek, én a parlamenti kormány feladatát egyáltalában nem abban látom, hogy olyan rendeleteket bocsásson ki, a melyekről feltehető, hogy megtámadásokban fognak részesülni és egyáltalában nem látom indokoltnak, hogy rendeleteit csak akkor indokolja, a mikor a megtámadások már bekövetkeztek. Én megvárnám, hogy minden rendkívüli módon tett eljárásáért itt a házban már akkor tegye meg az indokolást, már akkor adja mentségének okait, mikor még a megtámadások be nem következtek. Az igen t. ministerelnök ur, hogy mindenekelőtt az ő nyilatkozataival foglalkozni vegyek magamnak bátorságot, László Imre t. képviselőtársamnak históriai ismereteit rendreutasította, mondván, hogy nem XVIII. Lajos irt az alkotmány behozása tárgyában VII. Ferdinándnak, hanem egy más valaki; nem tudom, hogy ki volt, de emlékezem, hogy valaki egy hatalmas pasquillust irt az alkotmányosság ellen. Én, t. ház, megengedem, hogy az igen t. ministerelnök urnak van igaza, és hogy azon pasquillus létezéséről László Imre t. képviselő ur tudomással nem bir. En őt olyan férfiúnak ismerem, a ki a magyar alkotmányosság tiszteletében, de egyúttal ismeretében is növekedett fel és a ki jogi és históriai tanulmányait nem az alkotmányosság ellen irt pasquillusok tanulmányozásában szerezte és én constatálom, hogy a t. ministerelnök ur ezen a téren sokkal több ismerettel bir, mint László Imre t. képviselőtársam. (Élénk helyeslés a halon és szélső balon.) A t. ministerelnök ur, de nem csak ő, hanem a kérvényi bizottság előadója is beismerték, hogy i azon megterheltetés, mely az előfogatok kényszerű kirendelésével az országot sújtotta, azon megterheltetés az ország minden részében arányos nem volt, sőt beismerték, hogy aránytalan volt és azzal indokolták ezen aránytalanságot, különösen a t. ministerelnök ur, hogy az ilyen természetbeni szolgálmányok súlyát nagyon természetesen mindig azon vidékek érzik legjobban, melyek az actio színhelyéhez közelebb állanak. Azonban hozzá tette a t. ministerelnök ur, hogy ezen fuvarosok 2 frt napi díjjal lettek ellátva. Már t. képviselőház, magam is átlapoztam az e kérdésre vonatkozólag a mi törvénytárunkban foglalt régi alkotmányos törvényeinket; és én azokból azt tapasztalom, hogy nem az újabb törvények, hanem 300 évre visszamenő törvényeink rendelkeznek azon szolgálmányok iránt, melyek hadi czélokra teljesítendők az ország lakossága által. De azon törvénytárban egyetlen törvény nincs, mely nem gondoskodnék arról, hogy azon terhek arányosan legyenek az ország lakosai között felosztva. Ha mégis előfordultak esetek, mikor az egyes vidékek különösebben sújtattak, mint más vidékek: akkor az ország más vidékei az illető vármegyék Összehívása, beleegyezése és hozzájárulása folytán különös boniíicatioban részesittettek. Ez az eljárás volt az, a mely a mi alkotmányos gyakorlatunk szerint kifejlődött és a melynek világos és nagyon számos nyoma azon törvényhozásban foglaltatik. Ezen bonificationak megfelelő egyenértékét én a 2 frt napidíjban egyáltalában nem tekintem, és e tekintetben, bátor leszek a t. honvédelmi minister urat oly körülményekre figyelmeztetni, a melyekről talán neki nincsen tudomása, a melyek az ő figyelmét egészen kikerülték. Mielőtt azonban ezt tenném, hivatkoznom kell a kérvényi bizottság t. előadójának egy nyilatkozatára. Arra nevezetesen, hogy a kormány a kérvényi bizottságban kijelentette, hogy gondoskodni fog a kirendelt fuvarok kártalanításáról a közös hadügyministerrel egyetértésben, azon károk megtérítését, a melyeket a kényszerűleg kirendelt fuvarosok ottjártókban netalán szenvedtek. Bocsánatot kérek a t. minister úrtól, e kijelentést, ha elébb nem, de ma a tárgyalás elején meg kellett volna tennie itt e házban, és nemcsak a kérvényi bizottságban; mert a kérvényi bizottság t. előadója előadhatja a t. minister ur nyilatkozatát hiven és emlékező tehetségének minden emberrel közös gyengesége folytán nem egészen hiven is: de egyáltalában én a kérvényi bizottság t. előadóját egészen conpetensnek nem tartom arra, hogy ily fontos kérdésekben csak az ő nyilatkozata alapján tanácskozzunk.