Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-50

276 50. országos ülés janaár 25, 1879. minden alispán egy Leib-Jourualt teremt vagy választ és azzal égig dicsérteti a kormány politikáját és a fő- és alispán urak bölcsességét és loyalitását. A lap dicséretet ad, az alispán hivatalos utón beszerzi az előfizetéseket, és lesűlyeszti a szolgabirákat hírlapi ügynökökké, így kéz kezet mos, de fájdalom, nnndakettő bepiszkolódik ez által. De t. ház, ha nem érik be azzal, hogy az ily lapokat a rendelkezési alapból tartják ki: ha nem érik be azzal, hogy az ilyen lapoknak hivatalos közleményeket, hirdetményeket küldenek és ez által anyagilag támogatják, hanem még azt is teszik, hogy a közönséget és különösen a legkisebb önkormányzati testületek, a falusi elöljáróságokat arra kötelezik, hogy ily lapokra fizessenek elő: az nézetem szerint nem tisztességes eljárás. [Mozgás a jobboldalon. Helyeslés a balon.) T. ház! Nem valódi gúny-e, hogy ellenzéki vidékeken nemcsak az ország költségéi! kormánylapot alapítanak s kitartanak, hanem kényszer/dk az ellenzéki embereket, hogy az ily lapokra fizessenek elő a falusi pénztárakból, úgy, hogy az ellenzék pénzén tartatnak fenn kormánypárti lapok [Derültség a balon. Mozgás a jobboldalon.) En úgy hiszem, ez képtelenség; de nálunk mégis így van és minthogy a t. ministerelnök, belügyminister ur úgy látszik kételkedik ebben, bátor leszek erre nézve egy concret esetet fölhozni. (Eálljuk.') Igenis megtörtént. — a ministerelnök ur, úgy látszik nemes indignátióval utasítja el magáról ; nem tudom az ő beleegyezésével történt-e, sőt remélem, hogy teljesen tudtán kivül történt — de megtörtént Szebenmegyében : az alispán meghagyta a szolgabiráknak, hogy Írassák össze a járási szolgabirákat és közjegyzőket és parancsoljanak rajok, hogy az ott megjelenő „Siebenbürger Boté", köztudomás szerint gouvernementális lapra (Ellenmondás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, úgy akartam mondani, gouvernementális lapra fizessenek elő s azzal fenyegettek, hogy azok, kik ezen lapra nem fizetnek elő, meg fognak büntettetni. Remélem, hogy a t. minister urnak nincs tudomása erről; mert különben elvárnám, hogy általánosan ismeretes erélyénél fogva ezen törvénytelen üzelmet már is beszüntette és az illetőket felelősségre vonta volna, s remélem, hogy ezen adatot nekem meg fogja köszönni. Hogy pedig a dolog valóban úgy történt, mint a hogy elmondtam, erre nézve bizonyítékot nyújtott nekem, talán saját akarata ellenére, egy szebenmegyei szolgabírói segéd, a ki hivatalos rectifikálás utján hivatalos vallomást tett. Erről a nézetem szerint botrányos esetről egy szebeni lapban (a ,,Tagblatt"-ban) egy kis tudósítás jelent volt meg. Az illető talán ez által magát megbélyegezve érző szolgabíró mindjárt hivatalos helyreigazítást küldött, melynek szövege a következő: Löbliche Redaction! Es wird um gefällige Aufnahme der nachstehenden ämélichen Erklärung ersueht: Thatsache ist, dass am 11. 1. M.. wo ich, im Auftrage des anderweitig beschäftigten Stuhlrichters, den Amtstag abgehaiten habé, ich den anwesenden Notären zur Pflicht machte auf den „Siebenbürgen Botén v. m. d. Hermanstädter Zeitung" zu pränumeriren, u. zwar aus dem Grundé, weil diesem Blatt wiederholt von den vorgesetzten Behorden der Charakter des Amtsblattes beigelegt wurde. Leschkirch, am 6. Jänner 1879. Der Stuklrichter-Adjunkt: Ludwig Czánt. Én ismételten arra vagyok bátor hivatkozni, hogy itt nem megyei közlönyről van szó, hanem politikai lapról, s be van ismerve magának a szolgabírónak vallomásából, hogy ő valóban azt tette, amit épen most elmondtam. Ismétlem, nem tartanám helytelennek, ha megyei közlönyt iparkodnának terjeszteni, melyben csakis a „Budapesti közlöny" kivonatai és a megyei hivatal közleményei foglaltatnának benn, ámbár még azoknál sem tarthatnám megenged- # hetőnek, hogy kényszerítsék a községeket, hogy ezt a közlönyt tartsák a község költségére; de hogy politikai lapoknak járatására kényszeríteni merik, szerény nézetem szerint önkényes, törvénytelen eljárás és reményiem, a t. belügyminister ur nem fogja ezt tűrni. Most méltóztatik emlékezni, hogy a hírhedt Bach-korszakban nem ugyan a falukat, hanem a járáshivatalokat, a Bezierksämtereket arra kötelezték, hogy hivatalos lapot tartsanak, de nem politikai gouvernementális hírlapot, hanem az akkori hivatalos közlönyt a „Wiener Zeitung"-ot. Remélem, hogy a Tisza-kormány nem fog a Bachkorszak liberalismusának színvonala alá sülyedni és a vidéki gouvernementális zuglapokat a szolgabíró és a végrehajtó közreműködése mellett a szegény községi pénztárakból kitartatni. T. ház! Úgy hiszem, hogy a t. belügyminister ur az első és második kérdésre határozott nemmel fog válaszolni; a harmadikra nézve, ami a tényállást illeti, a bizonyítékot, az önvallomást felolvastam. Kész vagyok a t. minister urnak — ha tetszik — ezen hírlapi közlemény eredetijét 5 nap alatt beszerezni, ágy hogy a bizonyítás meglesz. Bemélem tehát, hogy a minister ur azt a választ fogja adni, hogy vizsgálni fogja az ügyet, és remélem, hogy ezt az önvallomást bizonyítéknak fogja venni és nem