Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-29
20 29. országos ülés november 30. 1878. vannak alapítva, új törvények által, melyek a ; személyes szolgálmány és pénzbeli hozzájárulásra j vannak alapítva, eltöröltettek, és ennek követ- j keztében kimondom, hogy a kormánynak követett j eljárását törvényeinkkel megegyeztethetőnek nem I tartom. Az 1867. XIV. t. mely megállapítja azon arányt, mely szerint a monarchiának mindkét állama az úgynevezett közösiigyi költségekhez hozzájárulni tartozik, a kormány ezen rendeletnél figyelembe nem vette; mert ez arányon ] kivül azon honpolgárok, kik e rendelet által érintetnek, külön szolgálmányokra és adózásokra | is köteleztetnek. Az 1868: XL. t. ez., mely a j véderőről szól, világosan kimondja, kik vannak j e védelemre kötelezve. Továbbá az 1868: XLI. j t. ez., mely kimondja, hogy a honvédség csakis j az országgyűlés akarata és beleegyezése mellett, | vagy hogy ha az országgyűlés nincs együtt, csak az összes kormány felelőssége mellett küldhető ! túl az ország határán. Továbbá az 1868:XLH. ! t. ez., mely a népfölkelésről szól, és a melynek első szakasza kimondja, hogy az csak önkény- j Lesekből alakittathatik, a kormány ezen intézkedésénél mellőzte, mert mint fuvarosokat a haza határán tál kiküldött sokakat, kik ezen szolgálatok alá nem tartoztak, és nem is úgy, mint ezen szolgálatok alá tartozók küldettek ki. Ennek következtében, nézetem szerint, a , kormány intézkedése e szentesített törvényeinkkel ellentétben van. De van egy általános szabály, t. i. az, hogy ha egy állam megtámadtatik és egy állam létele fenyegetve van : akkor a kormánynak nemcsak joga, hanem kötelessége oly j intézkedéseket tenni, melyeknek egyesek érdekei j és jogai is alárendelendők az állam önfentartásának magasabb érdekében. De ez a jelen esetre j nem alkalmazható, mert a monarchia egyik része j sem támadtatott meg, és így azon okoskodás, melyei a kérvényi bizottság előadója felhozott, I az önvédelmi harezra utalva, alaptalan. Az egészen , más volt, mert akkor a haza veszélyben volt, és j akkor kötelessége volt a kormánynak (Helyeslés \ balfelöl) a legerélyesebb rendszabályokhoz nyúlni, l hogy a haza megmentessek. De most mi nem \ önvédelmi harezot folytatunk, hanem elmentünk más, idegen országba, hogy egy más souverain j alá tartozó népet meghódítsunk és országát elfoglaljuk, és azért ez eljárás az említett általános szabály alá nem vonható. (Helyeslés balfelöl.) De továbbá kimondja a kormány és mondják egyátalában azok, kik a kormány ez eljárását helyeslik, hogy akárhogy történt a dolog, a I sereg ellátásáról okvetlenül gondoskodni kellett; és ennélfogva a fuvarosok kirendelendők voltak. Én, ha elfogadom is azt, hogy nem volt más mód, mint a kényszer-fuvarok kirendelése, mégis kimondom, hogy a kormány nem tartotta magát ezen szemponthoz; mert azon esetben, hogyha ezen szempontot követte volna, hogy csak a rendkívüli és rögtöni szükségletre rendelendők ki a fuvarosok: akkor azon fuvarokat csak addig lehetett és lett volna szabad ott tartani, meddig vagy fogadott, vagy pedig a kormány által megvett fuvarok által nem pótoltattak. A kormány azonban ezen kényszerfuvarokat több hónapon át ott tartotta. Nézetem szerint a kormánynak ezen intézkedése nem is volt czélszeríí, mert legczélszerííbb lett volna szállítókat fogadni, és a mennyiben ezek kellő számban nem voltak nyerhetők, a szállító anyagot kellett volna megvenni, a mellé katonaköteleseket állítani s katonai fegyelem és vezetés alatt eszközölni a szállítást, (Igaz! Ugy van! balfelöl) és akkor az sokkal gyorsabban és pontosabban teljesíttetett volna. És itt hivatkozom a honvédelmi minister úrra, mint katonai tekintélyre, (Mozgás balfelöl.) hogy a seregnek ellátása a hadtudomány egyik legfőbb és kiegészítő része, és azért ezen szállítmányokat megyei persecutorok, commissariusok vezetése alá adni nézetem szerint, igen czélszerütlen eljárás volt. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Minthogy már ezen tárgyról szólok s az ügy általánosságban tárgyaltatik, kimondom: hogy a kormánynak nem csak azon intézkedése, mely a fuvarok kiállítását illeti, hanem azon intézkedése is, mely szerint azon tisztviselők ellen eljárt, kiknek ezen fuvarok kiállítása meg volt rendelve, helyesnek nem tartom. Es meg fog nekem engedni t. ház, ha e tekintetben bizonyos auctoritásokra hivatkozom. (Halljuk !) 1865-ben megjelent egy röpirat ezen czíni alatt: „Parlamenti felelős kormány és megyei rendszer." Szerzője Tisza Kálmán. (Halljuk!) A mi a megyei hivatalnokok felelősségét illeti, erre vonatkozólag igj nyilatkozik: „Legyen felelős nálunk is, mint ott —• t. i. Angliában —- minden ember azért, a mit tesz, az egyedüli ur a törvénynek és legyen felelős, legyen bárki által feleletre vonható hivatali kihágásaiért, hanyagságáért a köztörvény szerint, ugy mint Angliában ; (Helyes! balfelöl) nem pedig valamely kiváltságos eljárás szerint, minő a frankhoni justice administrative (közigazgatási igazságszolgáltatás), melynél minden látszólagos biztosíték daczára utóvégre is a kormány maga itél saját hivatalnokai fölött, s jóformán fél és biró egy személyben." Közbeszólások a szélső balon: Igen helyes! Más idők voltak azok!) Az 1869-diki felirat egyik tervezetében Debreczen városának akkori képviselője ezt monda, midőn a törvényhatósági jogok és a kormányzat felsőbb rétegeiben érvényre emelt felelősségről szólott:
