Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-50
60. országos ülés jannár 25.1879. 259 az olasz tarifát e miatt az egyenlőség szempontjából le kellett szállítani. Megemlítendő még, hogy a déli gyümölcsök vámja tetemesen leszállittatott. En nem akarok ez ellen szólani, csak azt kérdem a t. kormánytól, hol vannak azon nagy jövedelmek, melyeket a pénzügyi vámokból kilátásba helyezett, mely pénzügyi vámokat igen gyakran recompensatióképen tüntetett föl? Az mondatott: áldozzuk fel a fogyasztási adókat és még ki tudja, miféle érdekeinket; mert hisz ott van a kárpótlás a pénzügyi vámokban. Az eredmény mutatja, hogy e kárpótlás csak a képzeletben létezett, mint az ellenzék akkor is mondotta, hogy a pénzügyi vámok megállapítása vámháború nélkül lehetetlen. (Helyeslés balfelöl.) Még megemlítendő volna a bor. Erre nézve bizonyos kedvezmények nyújtatnak Olaszországnak, és itt mint indok, az hozatik fel, hogy az olasz bor nem igen jó, nem tartható s ennek következtében nem csinál versenyt a magyar bornak. Ezen év tapasztalata szerint, sajnos, a magyar bor ára oly alacsonyan áll, hogy bármily olcsó borral könnyen concurrálhat, ámbár bizonyos vidékeken, — nem értem a síkságokat — nálunk sokkal jobb a bor. Ennek folytán nem helyeselhetem, hogy ezen kedvezmények Olaszországnak megadattak. De van még egy észrevételem t. ház, és ez a gabona-vámokra vonatkozik. (Halljuk! a baloldalon.) A gabona-vámok az Olaszországgal kötött szerződésben nem igen jelentékenyek, mert gabonabevitelünk Olaszországba, sajnos, csekély ; úgy lisztbevitelünk is, mert nem birunk concurrálni Oroszországgal, honnan nagy mennyiségek vitetnek Olaszországba. De azért fontos a gabonavámok ilyképeni megállapítása, mert mi általános vámtarifánk szerint teljes vámmentességet adván a gabnanemű'ekre, nem kötöttük ki egyúttal, mint viszonszolgáiatot a másik szerződő állam részéről azt, hogy oda is vámmentesen importáltassék a mi gabonánk. Mondom, tisztán Olaszország irányában ez nem bir fontossággal; de miután ez az első szerződés és ez által az illetők figyelmeztetve lesznek arra, hogy Magyarország hol kész engedni, ennek folytán azon államok, melyekkel szerződést fogunk kötni, hasonló eljárást fognak részükről követni. Bátor vagyok tehát erre vonatkozólag egy határozati javaslatot a t. ház kegyes figyelmébe ajánlani, mely igy hangzik: „A képviselőház kijelenti, hogy a gabnaés liszt-vám fenntartását Olaszország részéről egyedül azért nem tekinti a szerződés helybenhagyását feltétlenül gátló körülménynek, mert forgalmunk ezen czikkekben Olaszországban nem jelentékeny. A jövőre kötendő tarifaszerződéseknél azonban elvárja a kormánytól, hogy gabua- és lisztkivitelünk vámmentességét biztosítani fogja." Ajánlom ezen határozati javaslatomat a t. ház figyelmébe. (Helyeslés balfelöl.) Még azon általános megjegyzést kívánom koczkáztatni, hogy ha a borra nézve lehetséges volt bizonyos határköztti forgalmat biztosítani, vájjon a gabnára nézve nem lehetett volna-e a a kormánynak elérni,nem az általános szerződésben, hanem a zárjegyzőkönyvben mint határköztti forgalmat, hogy Olaszország a mi gabonánkra hasonlókép nyújtson kedvezményeket; mert Olaszországnak nagyon érdekében volt ezen szerződés megkötése, különösen déli gyümölcseinek érdekében és a parthajózás és halászat fenntartása végett. Mindezek után azon kérdést vagyok bátor a t. kormányhoz intézni: vájjon nem lett volna-e lehetséges a jelenlegi szerződést meghosszabbítani bizonyos időre, pl. egy, vagy két évre? Ez mindenesetre eíőnyösebb lett volna az új szerződésnél. Végül még arra kérem a t. kormányt, hogy különösen azon állításomat czáfolja meg, hogy ezen szerződés a létező állapotnál rosszabb. Nem kívánok én általános fejtegetéseket, mert ezek sokszor arra valók, hogy az igazságot eltakarják, leplezzék; (Ügy van ! balfelöl), azokkal I nem fog az országban senki sem és mi sem I fogunk felvilágosítást kapni. Tehát csak arra a | határozott kérdésre kívánok választ, hogy jobb-e ezen szerződés a létező állapotnál, vagy rosszabb ? Miután pedig, a mint hiszem, bizonyos tekintetben sikerült bebizonyítanom, hogy rosszabb, erre nézve kijelentem, hogy ezen csodálkoznunk nem lehet; mert ha ezen szerződés el nem fogadtatnék, akkor határozottan sokkal rosszabb állapot, t. i. az általános vámtarifa lépne életbe és kimondom, hogy e tekintetben a kormányt nem kárhoztatom, mert a jelen körülmények köztt sem ennek a kormánynak, de még más kormánynak sem fog sikerülni jobb szerződést kötni. Ez igaz és ez bizonyítja azt, hogy a kormánynak vámpolitikája olyan volt, a mely mellett a jövőben nem jobb, hanem mindenesetre rosszabb állapotok fognak bekövetkezni és a melynek eredménye azon kényszerhelyzet, melyben mi vagyunk, hogy még rosszabb szerződést is kénytelenek vagyunk elfogadni; mert mindenesetre, ba az el nem fogadtatnék, akkor bekövetkeznék a vámháború, mely szerfeletti károsodást vonna maga után. T. ház! minden rosznak van jó oldala, s igy van a kényszerhelyzetnek is; legalább az illetőnek nem kell töprenkednie a felett, melyiket válaszs za- Uy helyzetben vagyunk mi; inkább válaszs zu k a ke^fähé rosszat, mint a nagyobbat, s enne^ következtében, ámbár ezen szerződés 33*
