Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-50
50. országos ülés január 25. 1879. §55 a m. kir. kormány által kiküldött férfiak iránt, kik a szerződésnél, mint alkudozó felek, Ausztria küldöttei mellett szerepeltek; nem vonom kétségbe szakismeretüket, nem hazafiságukat: de hogy mégis Magyarország közgazdaságára nézve csak ily káros szerződést lehetett létre hozmok, azt az általam előre bocsátott s igen is méltányolt tehetségeik mellett tulajdonítanom kell a kormány által beterjesztett előterjesztésben foglalt azon indoknak, mely szerint kezökben sem olasz, sem osztrák részről megbízható, bőséges és kimerítő adatok nem voltak. Ismerem a nemzetközi szerződések létrejövetelének nehézségeit; ismerni vélem azon elemeket, a melyek ily szerződéseknél be szoktak folyni; tisztelettel viseltetem az újonnan szerződött állam és annak államiérfiai iránt: de kénytelen vagyok kifejezni, hogy az alkudozásokban oly nagy tehetségűk van, mely ritkítja a világon párját és én az ő helyzetükben igen jogosnak, természetesnek találom, hogy ezen tehetségüket iparkodtak Ausztriával s velünk szemben kellőleg felhasználni. Tapasztalható ez ezen új szerződés minden tételénél, hogy egyebet ne mondjak, magánál a gabnánál. Az általuk e tekintetben nyújtott adatokat, a melyek meglehet, hivatalos forrásból származnak, én, ki a világot more patrio gyalog beutaztam, úgy Olaszországot is, kénytelen vagyok olyanoknak nyilvánítani, a melyek a szerződő magas felek általam jelzett fényes tulajdonainak bizonyítékát képezik, mert azon gabna ki- és bevitelben, mely Olaszország adataiból feltűnik, én oly tételeket látok, melyek nem tisztán olasz gabnára vonatkoznak. Mert, azon a forgalomban kétszer megfordult gabna, mely három kerekű kocsikon Tirolba vitetik és az adriaitenger kis kikötőjüvárosaiból a kis dalmát és magyar parti hajókon széthordatik, valódi orosz s nem olasz búza s ennek magyarázata az, hogy Magyarország ezen kisebb kikötőinek az Adriai tengerparton oly igényeik vannak, hogy azon nagy rakománya orosz hajók, melyek az orosz búzát Odessából hozzák, nem birnak az egyes kikötő helyeken annyi gabonát elárusítani, mely azon nagy rakományban foglaltatik, mely sokszor húsz, harminczezer mázsát, sőt többet tartalmaz. Ezen hajók az Anconától ítimini-ig terjedő olasz parton kiállnak és a rakomány és az ott a part mellett elvonuló vasúton Ausztria azon részei felé szállíttatnak, melyek szárazon érintkeznek az orosz tartományokkal; más része elszálittatik kisebb parti hajókon Ausztriába. Ezen saját praktikus tapasztalásomból merített adatokra hivatkozva, kijelentem, hogy sokkal fájdalmasabban érinti lelkemet az Ausztriától vett adatok megbízhatóságának kérdése, mert Ausztriát úgy kell ismerni, mint oly államot, a melynek államférfiai régi pedanteriávaí birnak a vámügyek kezelése körül és Ausztriának igen képzett vámféríiai lévén, az ide vonatkozó rubrikák igen pontosak szoktak lenni az osztrák vámhivataloknál s igy nekik mindenesetre birni kell pontosabb adatokkal, semhogy a magyar kormánynak oka lehetne feljajdulni, az osztrákoktól sem volt képes az adatokat beszerezni. Egész nemzetgazdasági iskolánkon elvonul, mint egy vörös fonal, azon nemzetgazdászati bölcselet, a mely, ha jól emlékezem, Kautz Gyula képviselő ur nemzetgazdászati könyveiben fordul elő, hogy milyen előnyös az, ha a földmívelési állam egy gyáripari állammal szorosabb szerződési viszonyba lép. Ez természetesen Ausztriára vonatkozik. Már, t. ház, épen most tapasztaljuk ezen szerződés létrehozalánál, hogy mennyire nem előnyös egy túlnyomólag földmivelő államnak egy gyáripari állammal szorosabb szövetségben élni; most tapasztalhatjuk ezt, midőn épen ezen viszonyból folyólag azt vesszük észre, hogy Ausztria igen sok tételben igen bölcsen gondoskodott saját nemzetgazdaságának több ágáról, pl. a lenfonalakról, s több efélékrőí. De a kender behozatalánál, melyről igen hibásan méltóztatott valaki közelebb egy nyilvános helyen azt mondani, hogy az csekély, nem gondoskodott arról, hogy oly arányban megvámoltassanak, mint a hogy az szükséges volna, mert a magyar kendernek egyedüli versenytársa és a hol megjelen a piaczon, legnagyobb ellensége az olasz kender. A többi szóba sem jöhet. Igen csodálkozom azon, hogy a midőn a velünk szerződésben élő állam gondoskodott arról, hogy a fanemüek magasan megvámoltassauak, nem gondoskodott arról, hogy a mi fakivitelünket megkönnyítette volna. Mert valóban, t. ház, egy ily államra, mint a magyar állam, ha szabad igy nevezni, de mégis annak kell lenni — egy ily államra mint a magyar állam — mondom, mindig azok volnának a fő-fő szempontok, hogy az ily kereskedelmi szerződéseknél a nyers termények egészen kivétessenek a vám alól, avagy legfelebb, — kereskedelmi műnyelven szólva, — az úgynevezett kezelési vámok alkalmaztassanak reájuk. De itt láttunk sok oly terményt, a melyek valódi financziális vámokkal terheltetnek meg. Ha tekintem ezen Olasz- Osztrák- és Magyarország között létrejött, illetőleg létre hozni szándékolt kereskedelmi vámszerződést: egy nagy fontosságú nehézményt kell különösen kiemelnem, a mely ezen kereskedelmi szerződésnél mutatkozik. Nevezetesen az előzőleg megkötött Németországi szerződésben kiköttetvén Németországjavára, hogy a legkedvezményezettebb állammal megkötendő tarifa-szerződés fog ö irányában is érvényesülni: kétségkívül elő fog állani Németország és egy évi gondolkodás után, a mit bölcsen fel fog majd használni, ide fog törekedni; de nem is kell neki ide törekedni, mert az előző
