Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-29

j g 20. omágo* filé* november 30. 1878. czélja koczkäztassék. A fuvarok iránt, a velünk közölt hivatalos nyilatkozatok szerint, akkor érkezett a magyar kormányhoz a közös hadügyminister „sürgős megkeresése", midőn magánosoknak valószínűleg még lehető, de a magyar ministernek már egyáltalában lehetetlen volt bérszerződés alapján fuvarokat a kellő számban illő díjért rögtön felfogadni és a kivánt időre a helyszínére juttatni. A hirtelen beállott szükség fedezésére a legnagyobb gyorsasággal s a kincstár kímélésével csak úgy birt intézkedni a honvédelmi minister, hogy az alvidékről a törvényhatóságok útján rendelte ki a fuvarokat. A kirendelést főleg a szükség indokolja. A kirendelés a lovak és emberek élelmezésén felül 2 forint napidíj fizetéssel járt; és pedig helyesen, mert a Nóvum regulamentum müitare VIII. 35. pont szerint már 1751 óta nem szabad ingyen előfogatot követelni Magyarországon. A kártalanítás iránt megnyugtatta a bizottságot a honvédelmi minister azon nyilatkozata, hogy „a közös hadügy minister úrral a kártérítésekre nézve megindítá a tárgyalást" és az ide vonatkozó kérvényeket kezéhez adatni kéri. Hogy sürgős szükség esetén, kártalanítás mellett nem foglal magában törvénysértést a nehéz telt intézkedés, következik az 1790/1: XIX. t. ez. szelleméből, mely fentartja az 1741 : XXII. t. ez. 1. §-át, mely szerint „flagrantis directe Regnum hoc tangentis Belli ratio" esetén a „regulata militia" harczképes állapotban tartásáról országgyűlésen kivül is kell gondoskodni. Hasonlag meghagyja a gondoskodást az 1827: IV. t. ez. salva duntaxat quoad contributionem articuli — 22. a. 1741. uberius declarata dispositione. A bizottság hihetőnek tartja, hogy a kormány a legsúlyosabb s az 1848: III. t. ez. 32. §-a c) pont szerint büntetendő mulasztást követte volna el, ha a hadsereg élelmezésére megkivántató czikkek szállítása felől kellőleg nem gondoskodva, a seregnek esetleges vereségét, vagy harczképtelenségét idézte volna elő, s ma még több ezreknek halálát gyászolná a nemzet. Európa első katonai hatalmasságának, Németországnak sincs annyi társzekere, hogy a magánfuvarokat igénybe ne vette volna s jövőre is ne venné. A mi hadseregünk is igénybe vette mindig, bármily keservesen esett is: mégis úgy a régibb török háborúk idejében, mint az újabb korban folyt ellenségeskedések alatt, de önvédelmi harezunkban is kiadták (Zajos derültség a baloldalon és nyugtalanság) a municipiumok a fuvarokat a szükséghez mérten kifogás nélkül. Az 1844. ma is érvényes IX. t, ez. 13. §-a szerint a katonaság számára kívántató fuvarokra nézve a régi gyakorlat fenntartatik. A régi gyakorlat pedig Mária Terézia királynő által szentesített Regulamentum müitare sub diaeta anni 1751 concinnatum ac benignissime íipprobatum" czímíí rendszabályon alapszik, hol is a VIII. articulus de praejuncturis 36. pontja szerint . . praejuncturae in illó casu bonificabuntur . . . quo . . . requisita campestria ex una in aliam provinciám vei ex uno in alium distrietum . . , transvehenda essent." Ezen Regulamentum az, a melynek értelmében a törvényes dicasteriumok és municipiumok eljártak; a deperditakat számba vették, s a fuvarokat kiszolgáltatták, mint most is kiszolgáltatta Somogy, Bács, Torontál sat. s kiszolgáltatta volna Pestmegye is, ha a teljhatalmú főispán által megnemelőztetik. Némely kérvényben, t. ház, a II. József által 1782-ben kiadott Vorspanns-Normale-ra történik hivatkozás. Mindnyájan tudjuk, hogy ezen normálé törvényes alappal akkor sem birt; de különben is II. József maga visszavonta és a mennyiben nem vonta volna is vissza, azon nagy tüntetések alkalmával, midőn József esászár számos rendeleteit az akasztófa alatt megégették, (Madarász József közbeszól: Az 1867-ki kiegyezéssel is ez fog történni /) arra is kiterjedt a nemzet Verdictuma. Nem is említeném ezt a VorspanusNormale-t, ha némely kérvényben nem történt volna hivatkozás. Ezen normálé tehát hazánkban joyérvénynyel nem birt s az 1844. IX. t. ez. 13. §-a bizonyosan nem arra vonatkozik. Hiszen vannak még azon országgyűlésről képviselők, p. o. Németh Albert, Zsedényi sat., mondják meg, nem igaz-e? A fuvar-kirendelés tehát nem ellenkezik a gyakorlattal, nem ellenkezik az 1844. 9. t. ez. 13. §-ával, talán ennek tudatában tette egyik alispán ur, mint a lapokból értesültünk, hogy inig felfelé a végrehajtást megtagadta, addig lefelé a fuvarállítást tanácsolni hazafias és általam nagyrabecsült kötelességének tekinté. És noha az occupatio népszerűtlensége daczára az eddigi szabályok és gyakorlat alapján is dicséretreméltóan kiállíttattak legtöbb helyen a fuvarok, még sem felesleges a katonai praestatiókat szabályozó törvénynek alkotása, ha más raívelt államoktól elmaradni nem akarunk. A német birodalom már alkotott az egész német birodalomra érvényes hadszolgálmányi törvényt, Francziaország hasonlóképen, sőt még Románia is. Mennyivel kívánatosabb a katonai praestatiókat szabatosan körülíró törvény nálunk, a hol nemcsak a kormány és némely municipiumok közt nincs azonos felfogás, hanem még a municipiumok között sincs egyértelmű eljárás, a mit Pesten írásban megtagadtak, azt Somogyban tényleg megtagadhatónak nem tartották; itt panaszszal, másutt panasz nélkül teljesítették. Kívánatos, hogy a katonai praestatiók egyeseket,