Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-41

222 41. országos Bléi dscaomber 21. 1878. Ezen utolsó és nem csak az első szempont tetemesen meg lesz zavarva az által, hogyha mi a tarifa-szerződés ösvényéről letérünk. Én nem tudom, hogy micsoda összefüggés van a vasúti tarifák és a vámkezelési törekvések közt Németországban, de minden jel oda mutat, hogy azon irány, mely Németországban a védvámos áramlatnak megszilárdítására törekszik, diktálja a vasúti politikában követett irányt is. Ez kettős teher a mi a nélkül is igen sok teherrel küzdő földrnivelésünkre. Emlékeztetem a t. házat arra, hogy ezelőtt hét évvel 42 millió volt a zárszámadások szerint az egyenes adókból befolyó jövedelem: a mi már az 1877-iki zárszámadások szerint 80 milliót haladott meg. Ez t. ház oly nagy összeg, mely valóban elismerésre méltó és oly nagy áldozatkészségét mutatja a földbirtokos osztálynak, a minőre a történelemben egyhamar nem is emlékszem. Ily birtokostestület, ily birtokosság, ily érdekek valóban megérdemlik azt, hogy a törvényhozás részéről és különösen vámszerződések kötése alkalmával ugy az általa fogyasztott iparczikkek behozatalánál, mint a nyers termékek kivitelénél nagy figyelemben részesittessenek. (Helyeslés a baloldalon). Én azon meggyőződésben vagyok, és egész őszintén kimondom, különösen azzal, a mit Apponyi képviselő ur mondott, hogy e tekintetben a jelenleg ezen ügyeket vezető minister ur személyébe, ki tudományos téren, tehát nehéz munkával szerezte renomméját, bizalmat helyezek; s épen azért, mert bizalmat helyezek: a magam részéről álláspontom constatálása után kérem ezen határozati javaslat elfogadását. (Elénk helyeslés.) Ezek után nincs egyéb hátra, mint hogy megköszönjem a t. háznak azon szívességét, melylyel ezen igazán malgré-moi felszólalásomat részesíteni kegyeskedett. (Eléi.h helyeslés.) Ráth Károly: Előttem szólott t. képviselőtársam argumentióját (Zaj.Halljuk! Halljuk!) legnagyobb részt aláirom; de épen azért engedje meg t. képviselőtársam, hogy csodálkozásomat fejezem ki a felett, hogy mi, daczára ezen annyira megegyező közgazdasági politikai nézeteknek, oly messze ülünk egymástői; s hogy ő, ki ezen törvényjavaslatot oly helyesen szoros kapcsolatba hozza azon közgazdasági politikával, melynek kifolyását képezte az egész kiegyezési mű, ezen kiegyezést megszavazta (Ugy van! balfelöl.) Hisz ily nézetek mellett felfogásom szerint lehetetlen lett volna elfogadni azon alapokat, melyeknek ez már most általunk is kilátásba helyezett következményeit képezi, (Ugy van! Igaz! a baloldalon.) De nem is követem őt e térre. Én ezen általam mindig ellenzett és a nemzetre nézve véghetetlen szerencsétlenségnek tartott közgazdasági alapot, mint bevégzett tényt, igenis elfogadom, annak újabb elvi vitatására többé vissza nem térek és nem hozom vele ezen törvényjavaslat bírálatát kapcsolatba, hanem azt kérdem: vájjon még ezen az alapon is nem lehetett volna Németországgal az ország közgazdasági érdekeire nézve előnyösebb, bár ideiglenes szerződést kötni? De t. barátom felszólalása azt mutatja, hogy az igen t. kereskedelmi minister urnak maiden-speechje bevezetésében nyilvánított azon nézet, hogy itt csak ezen törvényjavaslat egyszerű elfogadásáról, vagy el nem fogadásáról lehet szó, épen nem áll. Azt látjuk, hogy óriási különbség van azon szempontok köztt, melyekből kiindulva, a ház úgy egyik, mint másik oldaláról, még a többség padjaiból is a szerződés elfogadtatik. Megvallom, száz okom volna ellenezni e törvényjavaslatot, s csak egy okom van, hogy annak elfogadásához igen nehéz szívvel hozzájáruljak. Ezen egyetlen ok az, mert 10—12 nappal a szerződés életbelépte előtt, lehetetlen volna ma már más állapot létesítéséről gongoskodni. Azt merem állítani, hogy a mi ezen előterjesztésben jó, az nem új. a mi benne új, az nem jó. (Halljuk! Halljuk!) S én ezt a több oldalról oly nagy vívmánynak mondott egyes főbb pontok rövid megvilágításával igazolni kívánom. (Halljuk!) De engedje meg a t. minister ur, hogy még azon szerény megjegyzést tehessem, miszerint kijelentvén, hogy nem kivan az általános közgazdasági és vámpolitikai irányzatok fejtegetésébe bocsátkozni, kénytelen volt még is ezen térre lépni: a mennyiben azon különböző kereskedelmi és vámpolitikai irányokról emlékezett meg, melyeket a culturnemzetek jelenleg követnek, illetőleg melyekre újabban ismét visszatérnek. Felemlítette, hogy alig találkozunk ma már a merev szabad kereskedelmi iránynyal, és mindinkább visszatérnek a nemzetek azon elavultnak és túlhaladottnak hirdetett álláspontra, hogy saját productiójukat védik úgy, a mint lehet. Ámde t. ház, a t. minister ur itt egy dologról megfeledkezett; arról t. L, hogy Magyarországnak nincs sem az egyik, sem a másik közgazdasági politikai iránya. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Mi határozottan védvámosak vagyunk, csak hogy nem a mi productiónk, nem saját nemzeti munkánk védelmére, hanem kizárólag Ausztria iparának védelmére, (Élénk helyeslés ball elöl,) és midőn legalább nyers termékeinket kellene megvédenünk, azokat feltétlenül egy nagy szomszéd nemzet kénye kedvének szolgáltatjuk ki. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Ma már ily előterjesztések megvitatásánál többé a magyar ipar érdekeiről szó sem lehet. (Egy hang: Szomorú!) ezt a kiegyezés elfogadása