Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-41

220 41. országos ülés deczember 81. 187S. Nem akarom őt azon térre követni, a melyen ö a bizalmi kérdést is megemlíteni szíveskedett, sőt a keleti kérdéssel is bizonyos összeköttetést keresett: hanem veszem érveimet tisztán a szerződésből; teszem ezt annál inkább, mert álláspontom igen közel áll az övéhez, sőt némely tételben határozottan tovább szeretnék menni, mint ő. A központi bizottság t. előadója nagy súlyt fektetett azon előnyre, mely a magyar és osztrák területre a jelen szerződés azon határozatából származik, a melyben a vámkartell stipuláltatik. Nem akarom ezen előnyt kétségbe vonni; sőt elismerem, hogy ez egyik legjobb része ezen szerződésnek úgy, a mint az az 1868. évi szerződésben is stipulálva volt, és úgy, mint az itt is észrevétetett. Csak egyet vagyok bátor megjegyezni, nevezetesen azt, hogy az indokolásban azért emeltetik ki főleg a vámkartell fenntartása, mert az 1873. évi német vámtarifa tételei alacsonyabbak a mi autonóm tarifánk tételeinél; ennélfogva a mi érdekeink jobban meg lesznek védve. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy a szerződés hátrányos oldalának tartom azt, hogy a stabilitást e tekintetben sem involválja magában. Meglehet ugyanis, hogy Németország új, az eddigieknél magasabb autonóm tarifa-tételeket állapit meg; és ekkor igen könnyen meglehet, hogy Németország pénzügye nem lesz kevésbé érdekelve a vámkartell által, mint a mienk. A másik, a mit igen t. barátom, a központi bizottság előadója felemlített, vonatkozik a kikészítési eljárás fenntartására. A kikészítési eljárás fentartását t. ház, én is a jelen szerződés határozottan legjobb részének tartom. De maga a ministeri indokolás, maga a zárjegyzőkönyv és az ezen alapuló határozatok világosan mutatják, hogy 1868-tól kezdve igen nagy visszaesés mutatkozik e téren; sőt meg kell jegyeznem, hogy e határozatok némileg még szigorúbb határozatokat tartalmaznak magukban, mint a zárjegyzékben vannak felvéve. Sok oldalról igen nagy súlyt fektetnek azon kikötésekre, melyek a vasúti forgalmat illetőleg vannak felvéve a szerződésben. Igen t. barátom, Apponyi Albert szintén igen nagy súlyt fektetett arra, hogy a refactiák el vannak törölve. Ismétlem t. ház, azon meggyőződésemet, melyet már több alkalommal voltam bátor kifejezni, miszerint én a refactiális rendszert károsnak és immorálisnak tartom. A kérdés azonban, úgy a mint az előttem áll, sokkal complicáltabb. Nevezetesen mellőzve azt a kérdést, vájjon a refactiák megengedhetősége az engedélyokmánynyal biztosítva volt ; hogy ennek folytán tisztán az engedélyokmány szigorúbb magyarázata által a kormány nem kényszerithette volna a magyar és osztrák vasutakat a refactia - rendszer elhagyására, mondom, ezt mellőzve, előttem a helyzetből folyónak az látszik, hogy a mint a magyar államvasutak és az osztrák vasutak közt folyó versenyből láthattuk, épen a refactia rendszere volt az, mely a magyar termények kivitelét nagyban elősegítette, és ha jól vagyok informálva, magában a jelen szerződésben is. Ezen refactiák eltiltásáért adatott cserébe a szerződés másik kikötése, mely Magyarországra nézve kedvező, nevezetesen a vasúti kocsi le nem tiltása. {Fáik M.: Itt titkos refactia van!) Én is titkos refactiát értettem. Bátor vagyok a vasúti kocsik lefoglalásával kapcsolatosan felemlíteni azt, hogy a vasúti kocsik lefoglalása, habár a vasúti forgalomra nézve vexatorius dolog, mindazonáltal sokkal könynyebben voltak képesek a mi vasutaink a külforgalomban a kölcsönző kocsik használása által kihúzni, mint, a mint képesek voltak a köteléki bevételekből a magyar vasutakat illető díjrészletek lefoglalásának hátrányait paralisálni. Ennélfogva ezen a téren sokkal nagyobb érdeke lett volna a magyar forgalomnak ezen díjrészletek, semmint a vasúti kocsik lefoglalása ellen intézkedni. A szerződés egész lényegére nézve csak pár szóval akarom állásomat jelezni. {Halljuk!) Nevezetesen azt akarom megemlíteni, hogy az 1868-iki szerződéssel szemben a jelen tárgyalás alatt levő szerződés nagy visszaesést bizonyít abban is, hogy itt és a mint tudom, talán a ministeri indokolásban említett, különben csak néhány tételre szorítkozó tarifa-szerződés megkötésének is az áll útjában, hogy a német kormány nem volt hajlandó az 1868-ban kijelentett vámmentességet a nyers vámterményekre nézve megadni. De még egy más megjegyzésem is van, nevezetesen az, hogy a jelen legtöbb kedvezményi szerződéssel mi valami bizonyos meghatározott dolgot adunk át Németországnak; mig ellenben Németország egészen bizonytalan dologgal áll elő. Ennek szerintem igen nagy fontossága van. Nevezetesen az autonóm vámtarifában egy teljesen megkötött állás van a monarchiára nézve elismerve. Elismerem ugyan, hogy új törvényekkel ezen tételeket fel lehetne emelni; de a hogy jelenleg a törvény áll, legfölebb a törvényben kikötött 10 százalékot lehetne hozzá adni, de azt is csak azon esetre, hogy ha Németország kedvezőtlenebb eljárást folytatna velünk szemben, mint más államokkal szemben. De még ezen is túl kell menni. Nevezetesen emlékeztetni akarom a t. házat