Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-41

41. országos illés aeezembw 21.1878. 213 szorítások foglaltatnak, melyek pénzügyi tekintetben és a vámkijátszäs elkerülése végett szükségesnek találtatnak. Ezek levén azon általános megjegyzések, melyeket bevezetésképen magára a törvényjavaslatra mondhatok: bátor vagyok a t. háznak figyelmét két határozatra feíhívni, melyek a bizottság jelentésében foglaltatnak. Az egyik határozat vonatkozik arra, hogy fejeztessék ki óhajtás Németországgal szemben tarifaszerződés kötésére. Ezen határozati javaslat indokolása előre van bocsátva a jelentésben. Itt csak azt vagyok bátor felhozni, hogy már akkor, mikor a vámszövetségről szóló törvényjavaslat tárgyaltatott, itt szintén elfogadtatott egy határozat, mely ez irányban a ház álláspontját a kormánynyal szemben jelzi. De a központi bizottság szükségesnek tartotta ezt is ismét előhozni; még pedig tekintettel az ország kereskedelmi és forgalmi viszonyaira és szükségesnek azért, mert nem tagadhatja czélszerűségét, hogy bizonyos dolgok, bizonyos körülmények szakadatlan felemlítése által a háznak ez iránti szándéka s nézetei határozott nyilvánítást nyerjenek; másfelől pedig a magyar kormány mindazon, mondhatnám küzdelmekben, melyeket vívni kénytelen az ily szerződések megkötéséné], még szövetséges társával is, — a ház határozott nézetének kifejezésében támaszt nyerjen. A második határozat, a mely már tulajdonkép nem is függ lényegileg össze e törvényjavaslattal, de minden esetre mint legalkalmasabb helyen itt hozható elő az, hogy méltóztassék a t. ház a vám- és kereskedelmi szerződések, valamint ezekhez hasonló előterjesztések tárgyalását egy szakbizottságra bízni. A házszabályok világosan megengedik ezt, sőt azt is. hogy ezen szakbizottság mellett, e törvényjavaslatoknak tárgyalása még az osztályok által is eszközöltethessék, nincs tehát ez előterjesztés elfogadása által kizárva az sem, hogy valamely ilynemű törvényjavaslatnak a szakbizottságban lett letárgyalása után a ház kivánatához képest ahoz az osztályok is hozzászólhassanak. De másfelől meg fogja engedni t. ház azon tételnek igazságát, hogy ilynemű előterjesztéseknek valóban beható megvizsgálása csakis egy ily szaktestület által eszközölhető, a melyben a kormánytól kellő felvilágosításokat kérni lehet, a melyben a kormány a maga álláspontját jelezheti, nézetének, tapasztalatainak kifejezést adhat. A magam részéről biztosan hiszem, hogy a t. ház e javaslatot a tárgygyal kapcsolatban elfogadni s határozattá emelni fogja. Ezek után tiszteletteljesen kérem a t. házat, méltóztassék e törvényjavaslatot s ezzel a Németországgal f. hó 16-án kötött kereskedelmi szerződést úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Helyeslés jobbfelb'l.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Midőn kapuzárás- és közvetlenül az évnek befejezése előtt a kormány a Németországgal kötött kereskedelmi szerződésre vonatkozó törvényjavaslatot beterjesztette: bizonyára, ha nem is ez volt a czélja, de azon hitben ringatta magát, hogy ezzel az 1878-dik évet egy nagy sikerrel zárolhatja le; mert ime itt van egy törvényjavaslat, melyet, ha jól vagyok informálva, a t. ellenzék másik árnyalatának intentiójáról, a ház egyhangúlag fog elfogadni, a t. ministerelnök urnak azután szabadságában állván, ebben akár egyhangú bizalmi szavazatot is látni. (Mozgás jobbfelöl)Nem mintha az e feletti subjectiv megelégedettség örömét zavarni akarnám; hanem mert az ország érdekében szükséges, hogy tudjuk, közgazdászatilag hova jutottunk tulajdonképen, és hol állunk most, kénytelen vagyok a törvényjavaslatot elfogadó szavazatomat néhány szóval indokolni, hogy azon szempontok megvilágítása által , melyek úgy engem, mint t. elvbarátaimat annak elfogadására vezettek, egyszersmind feltüntessék, miként vélekedünk az elért vívmány értékéről. A legtermészetesebb eljárási mód erre nézve az, hogy a t. kormány által benyújtott előterjesztésnek gondolatmenetéhez alkalmazzam saját észrevételeimet. A t. kereskedelmi minister ur három momentummal indokolja, hogy miért kellett neki csupán a legtöbb kedvezésben részesülő államoknak előnyeit biztosító, nem pedig tarifaszerződést terjeszteni a ház elé. Azt mondja először, hogy huzamosabb időtartamra kötendő kereskedelmi szerződésre a német birodalom nem akart rá állani, hanem az 1877. évi szerződésnek csupán egy évre való meghosszabbítását ajánlotta. Annak oka tehát, hogy hosszabb időre terjedő tarifaszerződés nem jöhetett létre, a német kormány vonakodása lett volna. Annak viszont, hogy a német kormánynak azon ajánlata, hogy egy évre hosszabbittassék az 1868, évi szerződés, élnem fogadtatott, két okát adja. Az egyik az, hogy belálhatlan zavarok állottak volna be a vámkezelésben, ha egymás mellett az új vámtarifa és az 1878. szerződési tarifa lépett volna életbe; a másik az, hogy a fináncz-vámokból várható pénzügyi jövedelem nem lett volna létesíthető ily kötés mellett. Az, hogy a német birodalmi kormány huzamosabb időre kötendő tarifaszerződésre ma már rá nem akart állani, elismerem, alapos indok, és nem is akarok hosszadalmasan annak újból megvizsgálására kiterjeszkedni, hogy ki