Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-40

40. országos Illés deczember ÜO. 18?8. ^QQ Én t. ház, bár ezen egy más kormányközegnek tisztán administrativ intézkedéseire vonatkozó interpellátiót talán nem is lett volna szükséges egészen a saját hatáskörömben megfelelendőuek tekinteni, mindazonáltal azonnal az interpellatió megtétele után lépéseket tettem, hogy a tárgy mibenlétéről hivatalos értesülést vehessek. Ezen, a közös hadügyministeriumtól nyert hivatalos értesülésem alapján vau szerencsém a választ megadni. Az első, a mit mindenesetre meg kell jegyeznem az, hogy ezeu építkezés ép úgy, mint ott a téglának vétele egy vállalkozónak vau kiadva, a ki a tégla ezréért 41 frtot kap és nem is kért, nem is kapna a kincstártól felemelést 60 frtra, mint a t. képviselő ur állította. Különben ezen árr oly módon hozatott elő, hogy 1876-ban vétetett föl vacsi tégla, még pedig közép minőségű 36—40 írtért ezre. Most midőn a kiadásról volt szó, felszólíttatott először is azon vacsi téglagyár, a mely igenis igért téglát, de helyben 20 írttal szállítani, de nem akarta elvállalni a 17 kiiométer távolságra eső szállítást. Azonff kivül Örkény községe, a mely hasonlólag felszólíttatott, nyilatkozott, hogy ez alkalommal ott tégiaégetés nincs; de rámutatott a vacsi és az alsó-dabasi téglaégető gyárra. Ez utóbbi, t. i. az alsó-dabasi 20 kilométernyi távolságra van az építés helyétől és ott mindössze is nem megfelelő mennyiségben tisztán szalmával égetett tégla volt fellelhető, melynek minőségi különbségét a gyári téglával szemben, azt hiszem, magyarázni nem szükséges. Az Örkényi birtokosok tettek ajánlatot, hogy ők fognak 38 írttal ezréért téglát szolgáltatni; az építéshez készletben azonban mindössze 40,000 tégla volt, a melynek csakis fele lett volna használható és még volt negyvenezer égetetlen tégla a színhelyen, úgy, hogy egyátalában arra számítani nem lehetett, hogy a mindössze négyszáz ezerre menő téglamennyiség ez utón beszerezhető legyen. Ekkor a hadügymiuisterium összeállítván a különböző téglaárrakat, melyek mellett a téglát a további tárgyalások folytán kaphatta volna, kijött, hogy Vacsról kaphatott volna 36 írtért, Örkényről 35 frtért, Kőbányáról helyre szállítva 50 írt 10 krért. S midőn a vállalkozóval megegyezett, ezen három árnak átlagát, vagyis ennél pár krajczárral többet, t. i. 41 frtot állapított meg ezrenként. De úgy, hogy a vállalkozó tartozzék az épület soliditása szempontjából az összes 400,000 téglamennyiség felét mindenesetre a kőbányai gyárból, vagyis ott venni, a hol a tégla a szállítással együtt 50 frt 10 krért ajánltatott a kincstárnak. A vállalkozó nemcsak ezen feladatnak felelt meg; de tekintettel arra, hogy kötelezettségének megfelelhessen, úgy az idő, mint a soliditás szempontjából az összes téglaKÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. II. KÖTET. mennyiséget Kőbányáról szállította. De ismétlem, kapott érte a kincstártól 41 frtot, s nem 60 frtot. Ez t. ház, a tényállás, melynek egyszerű előadásával azt hiszem, hogy megfeleltem a kérdésre és kimutattam, hogy nem 24 frttal, hanem mindenesetre sokkal drágábban történtek az ajánlatok más oldalról; kimutattam, hogy a kapható téglák középára vétetett alapul; kimutattam, hogy tévedésen alapul a képviselő ur azon állítása, hogy az államnak 60 frtjába kerül a tégla ezre: s így azt hiszem, a t. háztól alaposan kérhetem, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Csatár Zsigmond: Megengedem, hogy a t. ministerelnök urnak vannak bizonyos adatai, melyek kimutatják az ezer tégla árának oly mennyiségben való létezését, mint méltóztatott a t. ház elé terjeszteni. De hogy az én adataim nem hamis adatok; hogy azok tényeken alapulnak, azt bármikor kész vagyok okmányokkal és tanukkal bebizonyítani egy kiküldendő comissió előtt. De nem is lehet, hogy létezzék a világon vállalkozó, a ki 41 frtot vegyen fel a kincstárból ezer tégláért és nagyjából kihozzuk azt, hogy a vállalkozó, ki mégis Örkényre szállítja a téglát, 50 frtot fizet értté. Tisza Kálmán ministerelnök: Nem mondtam! Csatár Zsigmond: Épen ezt hozta ki a ministerelnök ur. A dolog úgy áll, hogy Kőbányán vétetik ezre 20 frtért, berakják a coupéba 5 frtért, viszik Alberti Irsára, ez tesz 8 frtot ott kiszedik és viszik Örkényig 22 frtért. Hogyan volna ennek ára 50 frt? Méltóztassanak kiszámítani, ez 60 írtnál is többre jön. Adná Isten, hogy akadjon ember Magyarországon, a ki 60 frtos téglát az államnak 40 frtért adjon el, s a többit saját zsebéből fizesse. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Kötve hiszem, hogy van ilyen vállalkozó. Midőn ezt előadni szerenesés vagyok, még csak azt jegyzem meg, hogy a mit Örkény és Vacs községekről méltóztatott állítani, meglehet, hogy most a szükség pillanatában igy vannak állítva, de hogy a rideg tények állításaim mellett tanúskodnak, azt állíthatom. A dolog úgy van, hogy áll ott készen most is több mint 200,000-nyi tégíamennyiség. Igen ez tény és pedig jó tégla. Ha valaki e részbeni állításomat kétségbe vonná, hajlandó vagyok a kőbányai téglákból egy példányt és az Örkényen égetett téglákból egy példányt letenni valahol a ház folyosójára és méltóztassanak meggyőződni arról, hogy a mit mondtam, azt hazám iránti kötelességből mondtam; mert nekem abból egyátalában semmi hasznom, semmi károm tulajdonképen közvetlenül nincs; csak közvetve van, hogy ezer tégláért húsz fortot ad-e a katonai kincstár, vagy többet. 27