Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-40

200 40. országos ülés deczember 20. 1878. Ennek daczára — nem kutatom miért — e végzést a kir. tábla s a legfőbb ítélőszék is helybenhagyta, midőn ez történt s a vád alá helyezési indítvány megtétele végett az iratok a kir. ügyészség kezéhez juttattak, a kir. ügyészség mint ilyen nem merte a vád alá helyezést indítványozni ezen bűntettért; mert, mint világosan elismerte és indokolta ily bűntett nem létezik. Ekkor természetesen a tek. törvényszék tagjai jöttek zavarba, hogy mit tegyenek. Kétségtelenné lett, hogy elrendelték a vizsgálatot oly- bűntettért, mely nem létezik; azt helybenhagyta a kir. tábla és a curia, s most a kir. ügyész, ki hivatva volna a vád alá helyezést kérni, elismeri, hogy csakugyan igazsága volt vádlottnak felebbezésében, hogy ily bűntett nem létezik, s akkor hogy e kellemetlen helyzetéből a törvényszék szabaduljon, mert nem merte kimondani, a mi kötelességelett volna, hogy ezen esetben büntetendő cselekvény nincs, egyszerűen vád aláhelyezte Verhovay Gyula képviselő urat ; ismét egy törvényeink szerint ismeretlen, a hatóság elleni erőszak büntette miatt; úgy, de az ügyész ismét kénytelen volt azt fekbbezni, mert mint kifejezi, ily büntettet ő nem ismer. Az előzmények után, fájdalom, azt kell mondanom, hogy ha esetleg azon helyzetbe hozatnék a tek. törvényszék, hogy még egyszer vád alá helyezési végzést hozzon ; ismét egy harmadik ismeretlen bűntettel kellene ezen ügyben szembenállani. Ezeket t. ház. azéit láttam jónak előadni, hogy mindenki meggyőződjék arról, hogy csakugyan nem követtetett el oly cselekmény, mely a magyar törvények szerint büntethető lenne; azaz nem követtetett el oly cselekmény —- a mi a magyar törvények szerint bűntetté minősíthető cselekmények bármelyikével azonosítható lenne. De t. ház, nem fogadhatom el a mentelmi bizottság véleményét, már azért sem, mert én ezen ügyben határozottan zaklatást látok, (ügy van I a szélső balon.) A zaklatás tényének igazolására, azt hiszem, leginkább szolgál azon körülmény, hogy semmikép sem tudnak törvényszerű nevet találni azon cselekménynek, mit mindenkép megbüntetni akarnak. A megbüntettetni óhajtott cselekvényt vagy eseményt, nem is tudom ugyan minek nevezzem, mert az nem is állapítható meg, ezerén követték el, mégis az eljárás csak Verhovay ellen tétetett folyamatba — és, csak ellene hozatott meg a rendes vizsgálat, az elrendelő végzés. Igaz ugyan, hogy később a királyi ügyész is észrevette, hogy talán az elfogulatlanoknak feltünend az, hogy csak Verhovay ^ üldöztetik ; tehát midőn az uhő bíróság végzése már felsőbb bíróilag is helybenhagyatott és akkor a királyi ügyész a nélkül, hogy a tényállás csak egy hajszállal is változott volna, egyszerűen úgy látszik a per személyes jellegének lerontása czéljäbol még öt egyén ellen indítványozta a vizsgálat elrendelését, mit a törvényszék természetesen sietett azonnal teljesíteni. És valóban különös az, t. ház, hogy ugyanazon törvényszék, mely csak egy epyén ellen indított vizsgálatot, ugyanazon törvényszék ugyanazon iratok alapján utóbb még öt egyén ellen képes volt elrendelni vizsgálatot. De mi lett ennek az eredménye? Nem tudom, hogy mi módon történt, mi jött közbe, de annyi tény, hogy ötöl napra már a királyi ügyész megint a nélkül — hogy bármi változás állott volna elő az ügyben, a vád alá helyezési kérelmet ezen öt egyén ell.-n nem intézte s így a vád alá helyezési végzés csak Verhovay Gyula képviselő ur ellenében tartatott fenn. No, t. ház, — a ki az ily eljárást át nem látja —- hogy ez zaklatás, akkor nem tudom, hogy mi nevezhető annak. A vád alá helyezési végzés Verhovay ellenében hivatalos tanuk vallomásai alapján hozatott meg. (Ignz! ügy van /) Mert azon tanuk, kik kihallgattattak és terheloleg vallottak, mindnyájan a rendőrségből kerültek ki, kivéve kettőt, a kik legalább az én tudomásom szerint a központi sajtóhivatal fizetéses emberei. Ezek a hivatalos tanuk azt mondották, hogy Verhovay Gyula képviselő urnak izgató beszéde hozta a tömeget izgalomba. Igaz, hogy később, mint a vallomásból kiderült, mert talán nem jól tanulták be teendő vallomásaikat, azt vallották, hogy ezen izgató beszéd csak a már elkezdett rakonczátlauságot fokozta. {Igaz! a szélső balon) Már t. ház, én nem tudom felfogni és megérteni — hogy egy utóbb bekövetkezett eseményt hogyan lehet az előzmény okozójának feltüntetni. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Én, t. ház, nagy tisztelettel adózom a mi rendőrségünk irányában : de megvallom, hogy még sokkal nagyobb tisztelettel adóznám nekik, ha ezen túlbuzgalmat, mit ezen ügyben kifejtettek, inkább a tolvajok és rablók üldözésére fordítanák. De mindezen tiszteletem daczára is azt mondom, hogy nem találom föl bennök aaon képességet, hogy megbírálhassák azt, hogy valamely beszéd izgató-e vayy nem. Az én véleményem szerint a törvényszéknek igyekeznie kellett volna ezen elmondott beszédek szövegét összeállítani és azután, mint bírónak kellett volna határozni a felett, hogy vájjon ezen beszéd izgató volt-e, vagy nem. Igen, de azt előre látták, hogy ez nem vezetett volna a kitűzött czélhoz. A bíróság azért könnyebb végén fogta a dolgot, a drabant urak véleményét határozata alapjául egyszerűen elfogadta. De kérdem én, ha csakugyan nagyon izgató volt azon beszéd, miként tudtak ellent állani az izgatásnak azon rendőr urak, a kik azt hallották; mert én azt hiszem, hogy azok talán nem állanak a műveltség azon magas fokán, hogy azon beszédek hatása alól magukat tökéletesen kiragadhat-