Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-39

192 38. országos ülés deczemfcer 19.1878. ujonczok megajánlása csak egy törvény következménye lehet, a képviselőház által elfogadott törvényjavaslat pedig még nem törvény, én remélem, hogy a törvényhozás másik factora is elfogadja, de ez csakis egyéni feltevés, (Felkiáltások: Már elfogadta!) s ha elfogadta is, ez még forma szerint még nem történt meg, — nézetem szerint pedig addig, mig ez meg nem történik, az újonczokat megajánlani nem lehet. Mindamellett nem kívánok a tárgyalásnál nehézségeket előidézni. A t. ház hasonló esetben már többször volt és ekkor expediensül az hozatott fel, hogy a ház kimondotta, hogy azon törvényjavaslat, mely consequentiája egy már előbb elfogadott, de még nem szentesített törvényjavaslatnak, az szentesítés alá csak akkor fog bocsáttatni, ha azon előbb elfogadott törvényjavaslat szentesittetett. (Helyeslés.) Ennélfogva azon kéréssel járulok a t. ház elé, hogy méltóztassék határozatilag kimondani, hogy az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat csak akkor fog szentesítés alá terjesztetni, ha a védrendszert megállapító törvényjavaslat már szentesítve van. (Élénk helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Azokkal, miket a közvetlenül előttem szólt t. képviselő ur előadott, tökéletesen egyetértek. Nem is volt, nem is lehet a kormánynak szándékában az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslatot előbb bocsátani szentesítés alá, mielőtt a másik szentesítve lenne. Hiszen maga az, hogy nem közvetlenül a véderőről szóló törvényjavaslat után kérte azt napirendre kitíízetni, hanem a napirendre tűzéssel várt, mig a véderőről szóló törvényjavaslatot a törvényhozás másik háza is elfogadta, (Felkiáltások bal felöl: Nem elég!) — engedelmet kérek, méltóztassanak türelemmel lenni — (Halljuk! Halljuk!) ez, nézetem szerint maga is jelzi a kormánynak ezen szándékát. (Helyeslés jobbról.) Egyébiránt talán a t. képviselő ur és a t. képviselőház is meg lesz nyugtatva, ha, a mint ez már máskor is történt, a ház jegyzőkönyvébe vétetik azon nyilatkozat, hogy az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat nem fog szentesítés alá terjesztetni addig, mig a véderőről szóló törvényjavaslat szentesítve nem lesz. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, hogy ez által a t. képviselő ur kívánságának meg van feleive. (Helyeslés jobbról.) Most beszédem befejezéséül még csak egy pár szót vagyok kénytelen szólani; mert minden államnak egyik hatalmas factorát, melyben ezeréi, tízezeréi saját hazánk gyermekeinek is szolgálnak, oly módon megtámadtatni hagyni és arra épen nem reflectálni, mint a hogy a hadsereg itt megtámadtatott, nem lehet. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, tudom azt, hogy a hadseregnek tiszti karában kisebb mértékben van képviselve a magyar elem, mint a hogy én is kívánnám: de méltóztassanak megengedni, ezen hibán — mint évekkel ezelőtt, ugy most is képviselőtársam és barátom az ellenzék padjairól monda — első sorban és mindenekelőtt csak a magyar fiatal emberek segíthetnek az által, ha a hadsereg szolgálatában maradnak és tisztekké lesznek. (Helyeslés a jobboldalon.) De bármiként álljon is ezen dolog, de határozottan nem szabad, nem lehet rásütni akarni a magyar-osztrák monarchia hadseregére, melyben — mint mondám — saját hazánk fiai százezerekkel vannak képviselve: hogy az hazaellenes, se nem magyar, se nem német, hanem szláv, tehát alkotmányellenes, hogy ugy mondjam, áruló politikának eszközlője és fészke. (Helyeslés a jobboldalról. Nyugtalanság a baloldalon). Én részemről kifejeztem máskor is, és kifejezem ma is azon meggyőződésemet egyfelől, hogy ily módon támadni meg ott, hol magát nem védheti, egy egész nagy testületet, már magában véve nem helyes; (Ugy van! a jobboldalon) kifejezem továbbá azon meggyőződésemet, hogy ha léteznék ott azon szellem, a mely állíttatott, — de a mely a valóságban nem létezik, — azt provocálni politikailag nem volna helyes. (Helyeslés a jobboldalon) És ismétlem harmadszor azon meggyőződésemet, hogy azon hadsereg minden körülmények és viszonyok köztt fogja teljesíteni azt, mi neki törvény szerint kötelessége; meglehet, hogy a mit tesz, sokszor nem fog egyik vagy másik képviselő urnak, — meglehet nem fog nekem tetszeni : de mindig azt fogja teljesíteni, a mire törvény szerint kötelezve van. Ezt elmondani kötelességemnek tartottam, kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra nem lévén senki feljegyezve, az általános vitát befejezettnek nyilvánítom ; szólásra az előadó ur van feljogosítva. (Eláll! Eláll!) Hollán Viktor előadó: Elállók! Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 1879-iki évben kiállítandó újoncz- és póttartaléki I jutalék megállapításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni ? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A t. ház a törvényjavaslatot elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Baross Gábor jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét és szakaszait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Miután a törvényjavaslat most már részleteiben is letárgyaltatott, annak harmadszori felolvasása a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki, azon megjegyzéssel, hogy ezen törvényjavaslat szentesítés alá akkor fog terjesztetni, ha a