Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-39
39. országos ülés deczember 19. 1878. 189 leget, akkor kérdem, mi szükség van újonczok megszavazására? (Derültség jobbfelöl,) Kimagyarázom magamat! Az ezredek létszáma ugyanis ma is nagyon felülmúlja a tényleg meghatározott ezredi állományt. így például, hogy csak egy magyar ezredet említsek, az ezelőtt Eamming, most Dormusnak nevezett ezred állománya 3,700 fővel több, mint a mennyi létszám ezredek számára meghatározva vari; így van ez a többi ezredeknél is. Mire való tehát újabb újonczozással terhelni a nemzetet; holott békés kilátások vannak, és az ezredek ma is túlságos létszámmal bírnak? Tapasztaltuk keservesen a múlt nyáron is, mennyire akadáíyoztatólag hatott a mezei gazdaság viszonyaira az épen a legnagyobb munka idején elrendelt mozgósítás. Midőn tehát legközelebb is ennyire sújtatott az ország, mi szükség a munkás kezek elvonása által — a mihez csak a legszükségesebb esetben kellene nyúlni — a nemzetet újólag sújtani? De különben sem példátlan dolog az újonezozás elmaradása. 1867. 1868-ban sem volt újonezozás; már a mostani rendszer alatt, és még sem dőlt össze az úgynevezett osztrák birodalom. Harmadszor, és erre különös súlyt fektetek, nem szavazom meg a sorhad részére kívánt újonez jutalékot azért, mert az újonezozásnak eddig folytatott és most is szándékba vett rendszere mellett az újonezjutaléknak a sorhad r részére kiállítása igen káros a honvédségre. Én ugyan valami nagyon nem rajongok a honvédség intézményéért, úgy, a mint az a jelenben létezik; de szívesen elismerem, hogy az mégis nemzetiebb alapokra fektetett véderő, s legalább a hazai alkotmányra is esküt tesz. Tehát, mint mondám, káros a mostani újonezozási rendszer a honvédségre nézve, és pedig azért, mert absorbeálja előle a honvédségnél oly szükséges fiatalabb elemet, mely a honvédintézménynél lehet mondani, az életkérdést képezi. Midőn a honvédintézmény 1869-ben újáalkottaíott, egyszerre öt korosztály soroztatott be; bőven jutottak tehát a honvédséghez is közvetlenül besorozott újonczok, és ezek képezték a legjobb, a legtanulékonyabb, a leglelkesebb elemet, kikből a tisztikar is lényeges számban emelkedett. Ezen elem mai napság egészen hiányzik. A honvédség ma csak azon két korosztályból nyer tápot, mely már a három évi tényleges és 7 évi tartalék szolgálatot a sorhadben lerótta. Azok, kik direct újonezozás utján jutnak a honvédséghez, aránylag igen csekély számúak. Vannak honvédzászlóaljak, melyekhez évek óta egy ilyen újonez nem jutott, vannak olyanok, hová 10—20—30, szóval aránytalan csekély számú újonczok soroltatnak be. S mi ennek oka! A közös hadügyministernek ama, pár évvel ezelőtt kiadott utasítása, miszerint a sorozó bizottságok katonai elnökeinek meghagyatik, hogy a legszigorúbban válogassanak, kivált az első és második korosztályokból. Ennek folytán a legerőteljesebb és legkifejlettebb testalkatú egyének is, a mint hivatalosan szokták mondani, „visszahelyeztetnek", vagyis sem ide, sem oda nem vétetnek be, hanem tartalékban hagyatnak, hogy a következő évben a sorhadba Boroztassanak. Nem akarom feltenni a közös hadügyministerről, hogy ezen intézkedésének czélja a honvédségnek szándékos tönkre tétele volna; azonban a dolog tényleg ide megy ki. A honvédségnek ugyanis ily rendszer mellett nem marad más szaporodása, mint a már említett két korosztály, mely 30—32 éves egyéneket juttat csak a honvédségnek. S kérdem, mily elem ez? Lehet, hogy katonailag kiképzett elem, de nemet módra kiképzett! (Ugy van! a szélső balon.) Nem említem a német vezényszót, az osztrák hadseregben ősidők óta divatozó pedanteriát, azon idegenkedést, hogy ne mondjam gyűlöletet, melyet a polgári osztály irányában a katonaságnál tapasztalunk. (Ugy van a szélső balon) Nem említem, hogy ezen szellemet megrögzíti bennök a német commandó, az osztrák szellem, a pedant fegyelem, mely által nézeteik helytelen irányban megcsontosodnak, nem lelkesednek az elemek a magyar királyért, csak az osztrák császárért. (Ugy van ! a szélső balon) „Halb recbis" náluk soha sem válik „fél-jobbá", annál kevésbbé „fél-ballá £: . {Derültség a szélső balon.) Midőn tehát a honvédség ilyen, mondhatni, megrontott szellemre van utalva: ez, felfogásom szerint ezen kiválóan nemzeti véderőnek épen nem válhatik előnyére. Az 1869. honvédintézménybe átjött 1848/9-iki derék bajnokok, kik a szervezésnél oly kitűnő érdemeket szereztek maguknak a magyar szellemnek meggyökereztetése által a tiszti r karban, elöregedtek, s hová tovább ritkulnak. Üj tiszti anyag pedig elégséges épen nincsen, mert a mívelt ifjakat az egyévi önkénytes intézmény következtében kizárólag a sorhad maga számára emészti fel; és így a honvédségnek az intelligens elemekből majd semmi sem marad. Az általam személye szerint igen t. honvédelmi minister ur, Szende Béla, 1849-ben egykor dicsőséggel mászta meg Budavárát, tudniillik az ostromlétrán. Mai napság is megmássza minden nap ugyan Budavárát, kevesebb dicsőséggel, de nagyobb kényelemmel, t. i. a siklón. Félő azonban, hogy a t. minister ur becses személyével együtt a honvédintézmény maga is siklóra ne került légyen, a mennyiben régi dicsőségének magaslatáról rohamosan siklik lefelé. (Mozgás és ellentmondás a középen.) Igenis, az előrebocsátott körülményeknél fogva; igazolom majd, ha a véd-
