Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-39

180 89- országos ülés deczember 19. 1878. kibocsátásó 4-0 millió rendeltetését 1877-ben megváltoztatni és egy későbbi szükséglet fedezésére utalni ? Azért, mert az európai általános viszonyok közepette azon eursus, mióta azon törvény megalkottatott, soha elérhető nem volt. De mondom, mit mond a törvényjavaslat és mit tett a ministerium, midőn beállott szüksége, hogy a kincstári utalványok mindenesetre beváltassanak? Nem azt tette, hogy eladta ezt a 40 milliót és eladott másik 40 milliót is, nem ; hanem azt tette, hogy miután azon aranyjáradékjegyek, a melyeknek megkötött eursus nélkül való eladására felhatalmazva volt, még nem voltak a külföldi börzéken cottirozva, s e szerint eladhatók nem voltak: eladásra bocsátotta azokat, melyekre nézve ezen okvetetlenül szükséges formalitás teljesítve volt; de helyettesítette ezeket ugyanolyan névértékű, ugyancsak magyar aranyjáradék-kötvényekkel, vagyis ugyanannyit meghagyott, aláhelyezett az I876dki törvény rendelkezésének. Es most ezen törvényjavaslatban mit kér a kormány, midőn kéri ezen helyettesítésnek — nem elköltésnek — jóváhagyását? Ugyanakkor a második szakaszban most előzetesen kéri, hogy miután annyi év tapasztalása megmutatta, hogy a kikötött eursus szerint azon aranyjáradék-kötvényeket értékesíteni nem lehet : a t. ház ezen így helyettesített 40 millióra nézve is mondja ugyanazt, a mit már ezelőtt a másod- és harmad kibocsátású járadékkötvényekre nézve mindig consequenter mondott. Nem kér tehát itt semmi újat; hanem kéri azt, hogy tétessék lehetővé, hogy azon czélra, melyre azon első kibocsátású 40 millió rendelve volt, — azaz a másod kibocsátású kincstári utalványok beváltására — ezen járadékkötvények értékesíthetők legyenek. Ez a törvényjavaslatnak egyszerű és rövid értelme. És hogy vesztett volna az állam hitele az által, hogy a kormány az első kibocsátású kötvényekből meglevő 40 milliónak a törvény által kikötött, de évek során át soha el nem érhetett árfolyamon alóli elárusításába beleegyezett; hogy ez ártott volna az ország hitelének: ennek legfényesebb czáfolata az, mit mindenki tudhat, ki ez ügyeket figyelemmel kiséri, hogy épen azóta, épen az újabb időben, habár fájdalom nem mondhatjuk, hogy járadékkötvényeink valami fényes cursusnak örvendenének, de azon eursus mégis legalább 4 százalékkal javult; javulni pedig, ha a hitel megrontatik, az ilyen cursusok soha e világon nem szoktak. Egy példát hozott fel — gondolom — Helfy képviselő ur a magán gazdálkodás köréből. O azt mondja, ha valaki, és talán megnevezett engem és t. barátomat a péuzügyministert, meghatalmaz valakit, hogy adja el vagyonát 50,000 írtért, ugyan mit fognánk — kérdi — mondani, ha az a valaki azután neki úgy szólna: én "eladtam, de nem 50,000 frtért, hanem olcsóbban. Ha az illető esak ennyit mondana, nehezen fogna valaki belenyugodni; de én részemről azt tartom, hogyha valaki megbízna valakit, hogy egj bizonyos vagyonát adja el 50,000 frtért, és ezen megbízott azt mondaná : „nem tudtam eladni 50,000 frtért, hanem olcsóbban eladtam azért, hogy a holnapután lejáró váltódat kifizethessem, mert máskép teljesen tönkre hagytam volna menni a hiteledet": akkor az illető, ha okos ember, azt mondaná: „helyben hagyom, meg is köszönöm, mert így kisebb kárért sokkal nagyobbtól menekültem meg. (Helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon.) Á t. képviselő nrak igen nagy súlyt fektetnek arra, hogy — mint mondják — nem is tudják, mennyiért adtuk el. Engedelmet kérek, hiszen ez egyike azon dolgoknak, melyeket titkolni nem lehet; hiszen minden börzén hivatalosan jegyzik a magyar járadék-kötvények cursusát; hisz azt nem titkolhatja el a kormány, hogy mennyiért adta el. [ügy van! a jobboldalon. Mozgás a szélső balon.) Helfy Ignácz (közbeszól). Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, én kihallgattam a képviselő urat és nem szóltam közbe. Ismétlem, mindenki tudhatja, mennyiért adattak el a kötvények és így a képviselő urak is tudhatják, mert hiszen a szerződés feltételei a consortiummal szemben nem változtak. A. mint az ez előtti cursusokat tudhatták, úgy tudhatják a maiakat is, mert — ismétlem új szerződés a consortiummal nem köttetett; a consortium irányában a helyzet maradt az, a mi volt évek óta, tehát oly valami, a mire nézve a t. képviselő uraknak nem kell most tájékozást keresni. De, t. képviselőház, nem szándékozom e ház idejét hosszabban igénybe venni. (Halljuk!) Helfy t. képviselő ur azt mondta, hogy törvénysértésről van szó, oly törvénysértésről, melyet más, mint én nem is követhetett volna el. (Ügy van! a szélső balon.) Már, t. képviselőház, én azon meggyőződésben vagyok — és szomorú volna, ha más meggyőződésre jutnék, — hogy Magyarországon mindazokban, a kik hivatva lesznek kormányt vállalni, meglesz a készség ily modern törvénysértést elkövetni, a mely törvénysértés áll abban, hogy a törvényes forma egy irányban megsértessék, azért, hogy az ország egy igen nagy károsodástól megmentessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Én részemről ezen törvénysértésért a felelősséget elvállalom a törvényhozás előtt és elvállalom a nemzeti józan ész előtt; mert nem azok a nemzeti józan ész szavai, melyeket itt