Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-38

38. országos ülés deezember 18. 1878. 171 rint, hogy sokat ne említsek, az aránytalan késedelmi kamatok kérdése, a mely iránt a t. ház bár csak részben a múlt Lét utolsó napjaiban határozott; ilyen, még fontosabb az adófizetési határidők kérdése, mely nézetem szerint épen a szegény földmivelő osztályt sújtja aránytalanul, s ilyen általában az adókivetés pontatlansága és késedelmes volta, mely az adófizetőnek oly sok utánjárást és kellemetlenséget okoz. (ügy van!) Még ecclatansabb azonban a bajoknak — és bocsássák meg a kifejezést — a zaklatásoknak halmaza az illetékek kérdésénél. [Halljuk!) Alig van, és ha van, csak a legkivételesebben van eset arra, hogy a különböző illetékek, az állam hivatalos közegei által pontosan és helyesen vettessenek ki; pedig nézetem szerint a kiszámításnak olyannak kellene lenni, hogy abban mindenki bizalommal megnyugodhassék ; s az állam tekintélye is azt kívánja, hogy ily hivatalos megállapítás feltétlen hitelt érdemeljen. A jelen helyzetben azonban majd minden esetben reclamálni, utánjárni kell; minthogy pedig a reclamatio a végrehajtást nem függeszti fel, legtöbbször azon helyzetbe jő az illető, hogy túlfizetést kénytelen időközben teljesíteni, s ha később igazságot is nyer: akkor ismét a teljesített túlfizetés visszanyerése okoz bajt. Ha hosszas utánjárás folytán, a mi nagy ritkán történik, mégis sikerül a túlfizetés megtérítését kieszközölni: ez csak nagy küzdelemmel és számos bajjal eszközölhető ki; a mi nemcsak kamat- és időveszteséget okoz, hanem számos utánjárási költséget, szellemi áldozatot és kellemetlenséget. Legjellemzőbb azonban ezen ügyekben az, hogy ugyanazon illetékek, melyek már kifizettettek, igen gyakran, sőt nem ritkán évtizedek lefolyása után, gyakran az illetők elhalálozása után ismételten követeltetnek s nem használ semmit, ha valaki a teljesített fizetésről szóló nyugtát az illetékes helyen be is mutatja, (Igaz! Ugy van!) mert nem biztos benne, hogy rövidebb vagy hosszabb idő múlva nem kell-e újra rettegnie a megiutéstől, s a végrehajtással való fenyegetéstől. Igen számos részletet hozhatnék még fel t. ház: ilyen, az 1875: XXV. t. ez. 3. §-ának helytelen értelmezése, vagy czélszerűtlen intézkedése, a mely a feleket legtöbbször két tüz közé szorítja és arra kényszeríti, hogy saját hibájukon kívül ügyeiket késleltetni kénytelenek, vagy pedig más hivatalos közegek mulasztása miatt, vagy egy, vagy más alakban birság alá vettessenek. De nem untatom a t. házat, mindezeknek elsorolásával, (Halljuk!) s még csak annyit kívánok megjegyezni, hogy ezen kellemetlenségek nem egyes, kivételes esetekben tapasztalhatók; hanem mondhatni, általánossá vált a baj. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy gyakran fordulnak elő, mert nem az kivétel, midőn hiba vagy tévedés történik, de kivétel az, midőn a feleknek védekezésre, panaszra okuk nincs, (ügy van!) Épen azért, t. ház, nem is lehet e jelentéseket úgy tekinteni, mint a közigazgatás más ágánál előforduló egyes tévedéseket, s itt nem is fogadható el azon ellenvetés, hogy a fél segítsen magán reclamatio, vagy felebbezés utján ; mert hiszen épen az a baj, hogy mindig, és minden egyes alkalommal reclamálni kell; hogy mindig rettegni és félelemben kell állni az államhatalommal szemben; s hogy ezen soha el nem kerülhető utánjárás folytán kétszeres áldozat és költekezésnek van a közönség kitéve, melyből az államnak haszna nincs. És ha ez igy van, t. ház, azon osztályoknál, a melyek kellő ismerettel és eszközökkel rendelkeznek arra, hogy magukon bajjal, utánjárással bár, de mégis segítsenek: mennyivel súlyosabb a baj azon szegényebb osztályokban, a melyeknek tagja vagy épen nem tud magán segítni, vagy csak azon az áron, hogy lelkiismeretlen közvetítők kezébe kerül. Holott épen ezeu osztályokban a legcsekélyebb, egykét frtnyi túlfizetés is életbevágó áldozat. T. ház! nem czélom, nem hivatásom ez alkalommal kutatni, hogy hol rajlik a hiba, a rendszerben-e, vagy az emberekben, vagy mindkettőben ? — de tény az, hogy a baj átaláuosan érzett, égető baj és annál súlyosabb, mert midőn az állam lakosaitól az állam és közjólét érdekében oly nagy áldozatok követeltetnek, viszont azon közönség méltán megkivánhatja, hogy ezen kötelezettség teljesítése meg ne nehezíttessék épen maga az állam által. (Elénk helyeslés.) Jól tudom, t. ház, hogy számos, nagyfontosságú kérdés, súlyos gondok állanak a törvényhozás előtt. Ennek daczára azonban kötelességemül ismerem felhívni a t. ház és a t. kormány figyelmét ezen belbajunkra mindjárt most, működésünk kezdetén; mert azokból, a miket mondottam, következik azon nézetem is, hogy e bajt sokkal nagyobbnak, sokkal fontosabbnak tartom ; mert ez nemcsak morális baj, a mennyiben mindig szembeállítja az egyes polgárt az állammal: de egyszersmind nemzetgazdasági baj is, a menynyiben a különben is nagyon terhelt közönségre kétszeres terheket ró, a nélkül, hogy abból az államnak valami haszna volna. Sőt épen azért, mert igen fontos kérdések küszöbén állunk, kötelességünk ezen kérdésekre előkészülni az által, hogy a beléíetünkben érzett ily égető bajokat erélyesen orvosoljuk. Meggyőződésem, t. ház, hogy ha sikerül ezen kérdésben nagyobb méltányosságot, pontosságot elérni: úgy a közjólét egyik legfontosabb kérdését oldottuk meg, és azt hiszem, hogy a törvényhozás alig ismerhet fontosabb, alig sürgősebb