Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-38

38. országos ülés deczember 18. 1878. jgg kételyemet a pénzügyi bizottságban ki is jelentettem, ott azonban a niinistereluök ur határozottan állította, hogy ő igenis azon theoriát, a melyet ezen indokolásban találhatunk, teljesen alkotmányosnak és komolynak tartja; s hogy a ministeriumot csakugyan ideiglenes helyzete gátolta abban, hogy ez intézkedést a törvényhozásnak előlegesen bejelentse, s hogy erre nézve a törvényhozás beleegyezését kikérje. Miután tehát a t. ministerium ezen argumentumot komolynak tekinti, kénytelen vagyok azzal — röviden — én is komolyan foglalkozni. A tény tehát az, hogy a kormányt ideiglenes helyzete gátolta abban, hogy a törvényhozáshoz forduljon s felhatalmazást kérjen a törvény megváltoztatására nézve, de abban nem gátolta meg, hogy egy világos törvény határozatain túltegye magát. A ministerelnök urnak és a pénzügyministeri indokolásnak ezen argumentuma szerint, ad absurdum viszi az egész alkotmányosságot; mert e szerint egy ideiglenes kormánynak a törvényhozás elé javaslatokat terjeszteni nem szabad, hanem a törvényt megsérteni igenis szabad, {ügy van! balfeltfl.) Ha a kormány ideiglenességének helyzetét így fogjuk fel; akkor azt hiszem, hogy egy ideiglenes kormány helyzete sokkal előnyösebb, mint egy rendes parlamentaris kormányé, mert sokkal kevesebb felelősséggel jár s túltebeti magát azon, a mint törvény szerint egy alkotmányos rendes kormány magát túl nem teheti. EQ azt hiszem, t. ház, hogy az ideiglenes kormánynak vagy nincs joga érdemleges dolgokban intézkedni, vagy pedig íia van joga, sőt ha talán a körülményeknél fogva intézkednie kötelessége is: akkor kötelessége tiszteletben tartani a törvényhozásnak, a képviselőháznak jogait is. De a ministerelnök urnak tana a valódi alkotmányosság kijátszására vezet, mert hisz akkor csak ideiglenesnek kell nevezni akármiféle kormányt ; s az magát aztán mindenféle törvényen túlteheti. Azt hiszem t. ház, nem szükséges tovább folytatni ezen tannak, ezen theoria tarthatatlan voltának fejtegetését; nem szükséges tovább bizonyítani, hogy az, a mi az indokolásban így felállíttatik, ad absurdum viszi az alkotmányosságot. (Helyeslés balfelöl.) Azt mondhatják talán erre, hogy az ideiglenes kormánynak alkotmányos gyakorlat szerint nincs joga törvényjavaslatokat terjesztem a ház elé. Nagyon csodálom, hogy a ministerelnök ur, ki meglehetősen leleményes a parlamenti fogásokban, ezen nehézségen nem tudta magát túltenni, s ha más törvényjavaslatot nem terjesztett elő, miért nem tett hát jelentést a háznak, miért nem provocálta a háznak határozatát, a mivel azt a czélt, melyről tulaj donkép szó van, hogy t. i. a törvényhozás előzetes beleegyezése kikéressék, teljesen el lehetett volna érni. Egyébiránt t. ház, ha ezen kérdés specialiter e tárgynál, a melyről szó van, talán némileg alárendeltebb fontosságú is, én azt hiszem, hogy nagyfontosságú praecedens a jövőre nézve; s én a magam részéről határozottan tiltakozom az ellen, hogy ezen eljárásból és a pénzügyministernek és a ministerelnök urnak épen idézett indokolásából, az országgyűlésnek jogkörére nézve a jövőben a kormány ideiglenes helyzetéből, akárminemíí káros következtetés vonattassék. {Helyeslés a baloldalon.) És ha e tekintetben külön indítványt nem terjesztek be, teszem ezt csak azért, mert meg vagyok győződve, hogy ezen kérdésben a t. háznak minden tagja ugyanezen véleményen van. {Helyeslés a balon.) Azt mondja azonban a t. kormány, hogy a jelzett intézkedés, a törvénynek megsértése szükséges volt. Azt mondja, hogy egy alternatíva előtt állott, mely szerint vagy meg kellett sérteni az 1875. évi XLIX. törv.-czikket és eladni a rentét olcsóbb árfolyamon és felhasználni a pénzt más czélra, mint a mire ki volt kötve; vagy pedig ki kellett hogy tegye az országot annak, hogy az 1878. évi deczember l-jén esedékes kincstári utalványok beválthatók ne legyenek. Ezen alternatíva miatt mindkét törvénynek nem tehetett eleget, és így a kormány az 1875. évi XLIX. törvényczikk megsértéséhez fordult. Én azt hiszem t. ház, hogy ha ezen alternatíva csakugyan így áll; ha a t. kormánynak csakugyan nem volt más választása, mint vagy az egyik, vagy a másik törvényt megsérteni: ez a tény maga a leghatározottabban itéli el a t. kormány pénzügyi politikáját; mert mutatja azt, hogy daczára azon széleskörű felhatalmazásoknak, melyeket a kormány a törvényhozástól nyert, daczára annak, hogy — másfél év előtt blanc, korlátlan felhatalmazást nyert arra nézve, hogy a kincstári utalványokat beváltsa és convertálja: daczára mindezeknek, 1878. évi október vagy november havában azon választás előtt állott, hogy vagy az egyik, vagy a másik törvényt megsértse; azt hiszem, hogy ez a tény a leghatározottabban elitéli azon gazdálkodást, azon politikát, melyet a kormány követ. Hanem t. ház, nézzük hát, hogy mi okozta azt, hogy a kormány ezen alternatíva elé jutott? És itt ki kell emelnem, hogy midőn e kérdésre a feleletet keresem, meglehetős ellenmondás van egyrészről a pénzügyminister indokolásában, másrészről a pénzügyminister indokolása és a pénzügyi bizottság jelentése között. Mondom, meglehetős ellenmondás van már magának a pénzügyministeriumnak indokolásában is. E szerint tehát van egy első kibocsátású járadék, t. i. a 80