Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-10

10. országos ülés november 1.1878. 89 ban. A delegatiók csak egy kérdés felett szavazhatnak, a pénzkérdés felett, más kérdés felett semmi körülmények között. Ha az egyik delegatió a másiknak határozatához való hozzájárulását meo-tacadja: nincs mód a másik delegatiót kényszeríteni arra, hogy közös szavazás utján közös | határozatot fogadjon el. De nem is állította azt eddig még senki. Az 18C7 : XII. t.-ezikknek, illetőleg az abból folyó I intézményeknek ily magyarázatát most halljuk először, még pedig oly részről, mely azon intéz- j meny megvalósításához nem járult, mely akkor többet követelt. Most látjuk csak, hogy mennyit értek akkor azon függetlenségi protestaíiók, melyeket azon uraktól hallottunk; mert ime, az első kis esetnél, melyben a competentia kérdése felmerül, mindjárt készek ezen akkor itt, most azon oldalon ülő urak ezen competentiát határtalanul kiterjeszteni. [Tetszés a baloldalon.) Nem ebben áll t. ház, a vezetés egységének föltétele, hanem áll abban, hogy a két országgyűlés és mindkét nemzet részéről kölcsönös méltányosság legyen meg a monarchia általános érdekei iránt; ez azonban csak úgy lehetséges, és a 67: XII. t.-cz. megalkotásakor ez gyakran fel is lett említve, ha a külügyi politika megfelel azon érzelmeknek és meggyőződéseknek, melyek arra nézve, a monarchia mindkét felében közösek ? Gyakran fölhozatott azok részéről, kik a 67 :XII. t.-czikket védelmezték és védelmezik, hogy ennek egy nagy előnye épen abban áll, hogy annak keretében a dualisticus monarchia külügyi politi- i kaja kell, hogy eonservativ — kell, hogy olyan legyen, hogy veszélyes vállalatokba a monarchia pusztán egyik vagy másik felének unszolására ne bocsájtkozhassék; és hogy ezen alkotmány épen azért becses, mert mellette más, mint defensiv intézkedésekre és eljárásra kilátás nincs. Ugy látszik, — nem akarok ítéletet mondani előzetesen ma a külügyi politika felett — de, mondom, úgy látszik, hogy azok, kik ma ellenkezőt vitatnak: inplicite beismerik, hogy az általuk követett külügyi politika nem olyan, melynek következményei a monarchia mindkét fele által egyenlő megelégedéssel fogadtathatnának ; bevallják : hogy az olyan, a melynek alapján igen könnyen összeütközések támadhatnak a két fél között. Ha egységes vezetés szükséges, meglehet, hogy szükséges lesz azt a külügymi nisteriumra, vagy a delegatióra bízni — nem akarok a kérdésnek praejudicáhn; — de akkor szerintem kétségtelen ez, kétségtelen az, hogy ezt a delegatió nem saját initiativájából, nem a külügyminister felszólítására vállalhatja magára, hanem akkor szükséges lesz, hogy az állam két felének két ministeriuma az illető alkotmányos testületek elé lépjen és az egységes vezetésre és intézkedésre vonatkozólag törvényjavaslatot terKÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. I. KÖTET. jeszszen a két országgyűlés elé, tehát akkor is a két országgyűlés az, a mely határoz és a két országgyűlés dönti el a kérdést; úgy, hogy a t. ministerelnök urnak mindazon okoskodásai, a melyeket a mi követelményeink ellen érvényesített, önmagukban összedőlnek azon tény előtt, hogy akár mit akar a külügyminister ur, de tényleg az országgyűlésnek kell törvényt hozni; és mielőtt az országgyűlés a törvényt meghozná, sem a delegatiónak, sem a külügyministernek nincs joga e tekintetben bármely lépést tenni. {Helyeslés a balon.) Még egyet mondott a ministerelnök ur, a mit én argumentumul az ő szempontja mellett egyáltalában el nem fogadhatok. {Halljuk!) Ez az, a mi a Bosznia és Herczegovinában jelenleg levő hadsereg ellátásáról és az arról való gondoskodásról szól. Igen jól tudjuk, hogy azon pénz, melyet a delegatió — talán nem ezen, de más czélra — megszavazott, de a mely végre alkotmányosan meg volt szavazva, és a melynek felhasználására — igazolás mellett, — a t. ministeriumnak nyitva állott az út; — régen el van költve és hogy az a pénz az eddigi szükségletek fedezésére sem volt elégséges. Azt is igen jól tudjuk, hogy addig is, mig akár az országgyűlés, akár a delegatió határozatot hozhat, új meg új költségek lesznek szükségesek. Ugyanazon okok, ugyanazon jogok, ugyanazon kötelességek, melyekkel a ministerium él, és kétségkívül kellett, hogy éljen, hogy a hadsereg fentartására szükséges kiadásokat előteremtse alkotmányon kivül, — fennállanak azon pár nap alatt is: ne méltóztassanak az úgy is elég súlyosan elvállalt felelősségre vonásnak útját azzal bevágni, hogy azt mondják: „a felelősséget tovább is kénytelenek volnánk viselni, hogy ha bennünket gyorsan a felelősség alól fel nem oldanak". Ha a felelősséget eddig eltudták viselni, viseljék el ezen kis pótlékot is; és higyjék el, hogy a még szükséges kiadásokért nincs senki e házban, a ki a ministeriumot akár vád alá vonni, akár felelőssé tenni akarná, s azt hiszem, hogy erre s a ház ezen oldalán mindenki a Boszniában és Herczegovinában levő hadsereg minél teljesebb ellátására, minél teljesebb fenntartására az absolutiót előre is megadja. E miatt a ministerium bizonyosan nem fog bukni, nem fog felelősségre vonatni; e miatt nyugodt lehet a ministerelnök ur; e tekintet egyáltalában nem fogja a discussiót bárminő tekintetben gátolni, vagy a felelősségre vonás processusát alteráhii. {Élénk helyeslés a baloldalon^) Még csak egyre kívánok nyilatkozni és pedig végezetül: {Halljuk.') mert a t. ministerelnök ur is mindig beszédei végén szokott ezen argumentummal élni. Ijesztget. Fenyeget a centralisatióval, s más borzasztó következményekkel, a melyeket 12