Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-10

76 10. országos ülés november 1. 1878. delegatiókat megalkotta. Sőt azt láttuk, hogy maga azon pártnak nagy vezére, Deák Ferencz a legnagyobb körültekintéssel igyekezett ezen iustitutiót úgy megalkotni, hogy az ország jogai ez által ne csorbittassanak, hogy ebből egy törvényhozó testület, egy központi parlament soha ki ne nőhessen. Azt látjuk, hogy Deák s az akkori törvényhozás e czélt, úgy az 1867. XII. t,-ez. szerkesztésében , mint az egész kiegyezésben főleg három szempont által vélte elérhetőnek. Az egyik az volt, hogy a delegatiók és a közös kormány körébe csak azon közös ügyek helyeztebsenek át, melyek valósággal közös elintézést igényelnek a dolog természeténél fogva; s collisiók elkerülése végett, és pedig ezen ügyek sem egész terjedelmükben, és nem minden részletükben, hanem csak azon részükben és azon mértékben, a melyben azokat a törvényhozások külön nem intézhetnék el, hosszadalmas alkudozások és esetleg összeütközések nélkül. így például a hadügy közösnek nyilvánittatott, de nem egészben, és nem minden részletében. A honvédségről nem is szólva, a hadügynek nagyon lényeges részét fentartotta az ország saját törvényhozása közvetlen elintézésének ; ilyen magának a véderő szervezetének megállapítása, ilyen az ujonczállítás, stb. A hadügynek tehát csak oly részét tette e törvény közössé, a mely rész a törvényhozó testületek által külön nem lett volna elintézhető úgy, hogy a hadi szervezet egysége csorbát ne szenvedjen, és collisiók ne támadjanak a két államfél törvényhozó testületei között. Hasonlókép a külügyeket is nem minden részlctökben és nem egész terjedelmükben tette az 1867. XII. t.-cz. közösekké. Nagy gondja volt a törvényhozásnak arra, hogy mindezen ügyekben, melyek általában és bizonyos mértékig kötötteknek nyilváníttattak, egyfelől a magyar törvényhozás befolyása megóvassék, másfelől pedig bizonyos esetekre a közvetlen elintézés magának a törvényhozásnak körében tartassék meg. így például a külügyekre nézve — és ez a második szempont, a mi által biztosítékot akart teremteni a törvény arra, hogy a delegatiókból egy központi parlament ne nőjjön ki — a biztosíték épen az, hogy a külügyeknek is egy közös minister által való kezeltetése állapíttatott ugyan meg, de akkép, hogy azok a két fél ministeriumával egyetértöleg intéztessenek. Az, hogy a külügyek a két fél ministeriumával egyetértőleg intézendők el, nekünk biztosítékot nyújt nem csak az által, hogy a magyar ministerium és a magyar ministere]nök itt e házban a külügyek vezetéseért is felelős: de biztosítékot nyújt főleg az által, hogy a közös külügyminister nem vezethet alkotmányosan más politikát, csak olyat, a melylyel a magyar minister eluök egyetért; azon magyar ministerelnök, a ki ismét a magyar képviselőház, a magyar országgyűlés többségének kifolyása, és a ki a magyar országgyűlésnek felelős. Es ez azon szempont, melyet Tóth Vilmos t. képviselőtársam tegnap egyebek közt nem vett figyelembe. Nem vette figyelembe, hogy Szilágyi Dezső t. barátomnak már ennélfogva is igaza volt, midőn aggodalmait fejezte ki arra nézve, hogy ha ma, midőn ideiglenes kormányunk van, a delegatiók körében fognak tárgyaltatni a külügyek, az által elvész azon garantia, melyet a törvény az által nyújt, hogy a közös külügyminister a külügyeket a magyar minister elnökkel egyetértőleg tartozik vezetni; azon ministerelnökkel, a ki a magyar országgyűlés bizalmát birja, a ki a magyar országgyűlés többsége által helyeselt politikát követi. Ez adja nekünk főleg azon biztosítékot, hogy a közös külügyek a közös külügyminister által nem vezettethetnek máskép, mint a hogy a magyar országgyűlés többsége abba beleegyezését adja. De kérdem, midőn ma ideiglenes kormányunk van, midőn a ház többsége a külügyek iránt még nem nyilatkozhatott, midőn a ministerelnök nem is tudhatja, hogy a ház többsége minő' külügyi politikát fogad el, helyesel, s minőt fog visszautasítani: vájjon mi következik abból, ha ily körülmények közt fognak a külügyek a delegatiókban tárgyaltatni? Az, hogy azon közös külügy minister, ki a külügyeket a delegatió előtt képviseli, egyátalán nincs befolyásolva azon magyar ministerelnök által, ki a magyar országgyűlés többsége véleményének képviselője. (Tetszés a baloldalon.) Már ezen egy ok maga oly lényeges előttem, melynél fogva azt hiszem, hogy alkotmányunk szeneméné], elveinél fogva oly nagy fontosságú kérdések, a minők ezen idő szerint a delegatió tanácskozásai elé kerülnek, nem tárgyaltathatnak ott addig, mig reájuk nézve a ! magyar országgyűlésen határozott többség nem alakul meg, mig az véleményét nem fejezi ki és ezen többség véleményét hiven képviselő ministerelnök nem ért egyet azon közös külügyministerrel, ki a delegatió előtt van hivatva ezt a politikát védelmezni. (Helyeslés balfelöl.) Erre talán azt az ellenvetést lehetne tenni — legalább az imént olvastam ily felfogást is — hogy igen, de a kormánynak ideiglenességéből folyó nehézségek és bajok nemcsak a delegatióknál merülnek fel, hanem azok megvannak ezen képviselőházban is. Hiszen ha mi itt a külügyeket ma tárgyalni akarjuk, itt is ideiglenes ministeriummal állunk szemben. Igaz, de a különbség mégis nagy és lényeges. Ha itt a képviselőházban tárgyaltatnak először külügyi kérdések, fog ezen kérdésre nézve többség alakulni, mely vagy bizodalmával ajándékozza meg a mostani ministeriumot, s az ennélfogva lesz állandó, s oly végleges ministerium, mely a többségnek