Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-9

9. országos ülés gyakorolja, ha azt ezen parlamenti többség értelmében érvényesíti. Már most, t. ház, mi nélkülözzük ezen biztosítékát annak, hogy a külügyek vitele egy oly kormány befolyása alatt történik, a mely annak következményei iránt számot vetett magával, a mely a következmények viselésére tervvel bír és ezen tervhez a parlamenti többség beleegyezését és ez által az országnak gyanítható beleegyezését megnyerte. Míg nekünk ez alkotmányos biztosítékunk nincs és ha a delegatiókat tájékozás nélkül hagyjuk arra nézve, mi lehet Magyarország jogos orgánuma és ez által a Magyarország által elfogadott helyes politikai irány, akkor tartok attól, hogy épen ezeu legfontosabb kérdésekre nézve részint felmentés adatik, részint alkotmányos ellenőrzés gyakoroltathatik, részint azok bizonyos irányba tereltetnek épen akkor, mikor a magyar országgyűlés alkotmányában biztosított befolyását egyik úton sem gyakorolhatja. (Élénk helyeslés a baloldalon. Igaz! Ugy van !) És engedjék meg nekem, hogy éhez még egy harmadik tekintetet is fűzzek, és ez abban áll, hogy — én nem állítom ugyan határozottan, csak homályos benyomásokról beszélhetek, de ezen háznak igen számos tagja van, a kik ugyanazon benyomás alatt állanak — hogy úgy a trónbeszédnek tartalma, mint azon királyi leiratoké, melyeket épen az imént hallottunk, arra látszanak mutatni, hogy 0 Felségének különböző ideiglenes és nem ideiglenes kormányait (Derültség.) azon nézet vezeti, mintha a berlini szerződésben átvállalt és csak egyik felében teljesített feladat további keresztülvitelére nézve az előterjesztések csak a delegatiók elé tartoznának. Én nem mondom, hogy ez nézete az ideiglenes kormánynak, — ámbár megvallom, hogy nézetére nem helyezek oly súlyt, mint helyeznék akkor, ha állandó minőségben ülne itt — de minden jelenség erre mutat. Nézzük t. ház, hova visz ezen felfogás. Én azon nézetben vagyok t. ház, hogy nem tekintve azt, helyes-e azon mandátum vagy nem, végre kell-e azt egészen hajtani, vagy nem, — de felteszem a közös .külügyi kormányzatról, hogy ő a mit maga kért és elvállalt, végre is akarja hajtani. Felteszem azt is, hogy mindazon intézkedéseket fogja a monarchia két államának orgánumaitól, tehát a delegatióktól is kérni, a mely intézkedések szükségesek a foganatosításra. Már most, t. ház! én azon nézetben vagyok és azt hiszem, hogy igen sokan vannak ezen házban azon nézetben, sőt többet mondok: nem mondottam le azon reményről, hogy a ház többsége is ily véleményen lesz, hogy mindazon intézkedésekre, melyek a mandátum második részének teljesítésére szükségesek, a delegatiók jogköre nem terjed ki. (Balfelöl: október 81. 1878. 59 ügy van !) Ez egy felfogás, melynek tisztáztatnia kell. De már most mi történik, ha mindezen javaslatok a delegatiók elé fognak terjesztetni? Mi fog történni, ha ezek érdemleges tárgyalásába — épen mert a delegátióknak a kormány directiváját, az országgyűlés irányának ismeretét nélkülözni kell, — belebocsátkoznak? Akkor esetleg történni fog két eset: vagy a bevégzett tények előtt meghajol a monarchia két államának törvényhozása, — és ez volna a legsajnosabb, mert a legsajnosabb volna, ha alkotmányunk világos rendelete ellenére, a mely kizárja azt, hogy a delegatió a koronával egyesülten önnön hatáskörét csak egy hajszállal is kiszélesíthesse, habár oly ügyekre is, a melyek természetüknél fogva legezélszerübben közösen intéztethetnek el, de a közösek közt világosan felsorolva nincsenek, — j mondom, ha alkotmányunk ezen világos rendelete ellenére megalkottatnék azon veszedelmes praecedens, hogy a delegatió akár analógia, akár okoskodás útján hatáskörét önön maga szélesbiI tené (Balfelöl: Ugy van!}. Ha pedig az országgyűlés ebbe bele nem nyugodnék: akkor előállna a jogi Összeütközéseknek egész sorozata a korona és az országgyűlés között. Kell-e ügyeinknek ! visszás állapotához még ezen új alkotmányos I bonyodalmat is hozzá venni, hogy abból azután ki ne tudjunk vergődni!? T. ház! a legsajátságosabb { helyzetben van a magyar törvényhozás. Ideig! lenes itt minden, ideiglenes a kormány, ideiglenes I hogy — ugy mondjam — a trőnbeszód szelleme, mert ! hisz a trónbeszéd is azt mondja, hogy nem léphetünk az országgyűlés elé állandó programmal ezen súlyos helyzetben; majd lesz állandó kormány, majd elő fogja terjeszteni az. Ezen ideiglenes helyzetében mindennek, amidőn nélkülözünk több fontos biztosítékot, melyet alkotmányunk nyújt arra, hogy ez országgyűlésnek a külügyekre való befolyása érvényesüljön: akkor nyujtsunk-e módot arra, hogy a legfontosabb kérdések elintézésének, a helyzet tisztázásának egyedüli súlypont) országgyűlés félrevonulásával •— kizárólag a delegátióba tétessék át? Várjunk, míg majd megszaporodott bevégzett tényekkel állnak elő s még lehető befolyásunkat se gyakoroljuk? (Helyeslés a balon és szélsőbalon.) Engedje meg az ideiglenes kormány elnöke, hogy ezen aggodalmam kapcsolatában egy máitegnap felmerült kérdést itt újólag felemlítsek. (Halljuk!) Én a t. ideig], mioisterelnök urat úgy ismerem, hogy a ház legéberebb figyelmű tagjai közé tartozik. (Derültség.) Csak tegnap történt az az eset, hogy kétszeri figyelmeztetés után is állhatatosan vonakodott figyelembe venni azon kérelmet, a mely ezen oldalról hozzá tiszteletteljesen intéztetett. (Igaz! balfelöl). És ha netalán elhomályosodott volna emlékezetében, (Derültség) engedje meg előhoznom, hogy kérelmünk az volt,