Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-8
8. országos Ülés október 30. 1878. 47 Gr. Zichy-Ferraris Lajos a főrendiház | jegyzője: Méltóságos Elnök úr, mélyen t. ház! J A főrendiház megbízásából van szerencsém a | főrendiház elnökeinek kinevezéséről szóló kegyel- j mes királyi leiratot és függő államadósságok ellen- j őrzésére kiküldött országos bizottság főrendi tagjainak névsorát magában foglaló jegyzőkönyvi j kivonatot tisztelettel átnyújtani. (Éljenzés.) Elnök: A jegyzőkönyvi kivonatok és a legfelsőbb leirat fel fognak olvastatni. Baross Gábor jegyző (olvassa a főrendiház jegyzőkönyvi kivonatait és a kir. leiratot). Elnök: A legfelsőbb kegyelmes kir. leirat és a főrendiház jegyzőkönyvi kivonatai felolvastatván, azok tudomásul vétetnek. Következik az indítvány- és interpellátiós könyvekben foglalt bejegyzések felolvasása. Molnár Aladár jegyző: Az interpellátiós könyvekben bejegyzés nem foglaltatik. Az indítvány-könyvben Simonyi Ernő indítványa van bejegyezve: a kormány vád alá helyezése iránt. Elnök: Simonyi Ernő képviselő úr a házszabályok rendelete szerint indítványát hozzám eredetiben beadta, melyet a t. ház jóváhagyásával fel fogok olvastatni. (Halljuk!) BarOSS Gábor jegyző (olvassa az indítványt). „Határozati javaslat. Mi alólirottak, az 1878-ik évi október hó 17-ére összehívott országgyűlés képviselőházának tagjai, az alkotmány alapján, törvényes jogainkhoz képest és képviselői kötelességünk érzetében, feladatunknak tekintjük, a magyar felelős kormány tagjainak vád alá helyezését indítványozni. Vádoljuk a kormányt, hogy a keleti kérdésben, az orosz-török háború alatt és e háborúval kapcsolatban, a közös kormány tagjaival egyetértve, az alkotmány sérelmével olyan cselekményeket és mulasztásokat követett el, melyek Magyarországnak és a velünk egy fejedelem alatt álló Ausztriának érdekeit mélyen sértik és ez érdekeket, sőt hazánk függetlenségét a jövőre nézve súlyosan veszélyeztetik. Vádoljuk a kormányt, hogy a közös kormánynyal egyetértve, Magyarországot és Ausztriát a keleti kérdésben súlyos pénz- és véráldozat hozatalára kényszerítette s erre irányuló cselekvényeit a nemzet félrevezetésével, az alkotmányos tényezők elámításával és ezek beleegyezése nélkül követte el. Végre vádoljuk a kormányt, hogy a keleti kérdésben követett politikájával szoros összefüggésben s különösen Bosznia és Herczegovina elfoglalása czéljából olyan tetteket követett el s olyan rendeleteket bocsátott ki, melyek az alkotmány biztosítékait, a fennálló törvények rendeletét, a polgárok egyéni szabadságát s a tulajdon szentségét súlyosan megsértették. Magyarországnak és Ausztriának érdekében állott, hogy az ottomáu birodalomnak a párisi szerződésben biztosított függetlensége és területi épsége fentartassék. Különösen érdekében állott, hogy Oroszország terjeszkedése, keleti és déli határaink mentében meggátoltassák. Oroszország terjeszkedésének ez irányban való megengedése veszélyeztette Románia valódi függetlenségét, a dunai hajózás szabadságát, keleti kereskedelmünk biztonságát, a déli határainkon fekvő kisebb államoknak irányunkbani békés szomszédságát s lehetővé tette, sőt maga után vonta, hogy az orosz védnökség minden ellenkező látszat és ígéretek daczára Románia, Bulgária, Szerbia és Montenegró felett, sőt a mennyire a faj- és vallásegység megengedi, általában a Balkán-félszigeten rendszeressé tétessék s Magyarország és Ausztria hátrányára gyakoroltassák. A magyar nemzet őszinte híve a szláv nemzetiségek szabadsági és polgárosodási törekvéseinek. De Oroszország rendszeres befolyásának s hatalmi körének e nemzetiségekre való kiterjesztése ezeknek szabadságra és valódi polgárosodásra irányuló törekvéseit meghamisítja s azokat Oroszország ezéljainak szolgáló egyesülési, vagy legalább szövetkezési kísérletekre vezeti. Az ily törekvések elknállhatlanul hatást gyakorolnak Magyarország és Ausztria szláv ajkú nemzetiségeire is. Ugyanazon czélra törekvő ugyanazon nemzetiségi elemek az ottomán birodalom felbomlásával, Magyarország és Ausztria állami létezésének meggyöngítésére, sőt idő multán megsemmisítésére működnek, mint működtek eddig az ottomán birodalom ellen. A pánszláv eszme Oroszország hatalmi erejével szövetkezik ellenünk, mint szövetkezett a háború folyamán Törökország ellen. E szövetkezés ostromolni fogja határainkat, melyeknek megvédelmezése sokkal könnyebb és biztosabb leendett, ha az ottomán birodalom épsége, a Duna szabadsága s Románia függetlensége a szerződések értelmében megoltalmaztatik. A Parisban 1856-ik évi márczius 30-án kelt általános s ugyanazon évi ápril 15-én kelt hármas szerződés, valamint az 1871 -ik évi londoni szerződés kétségbevonhatatlanul feljogosították a kormányt arra, hogy fontos, sőt életbevágó keleti érdekeink védelmére a két állam hatalmas szavát felemelje. A magyar kormány egyetértésével e szerződések alapján kötelessége volt a közös kormánynak, Oroszországot a_ támadó háborútól visszatartani s e czélra a velünk rokon érdekű nemzetek szövetségének megszerzésére a lehetőség határáig nyíltan és komolyan törekedni.
