Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-26
26. országos ülés november 26.1878. 403 részemről helyeslem és azon válaszfelirati javaslatot, melynek előadásával megbízatni szerenesés voltam, a bizottság által általánosságban a részletes vita alapjaid való elfogadásra ajánljam. Engedje meg már most a t. ház, még mint legcsekélyebb tekintetet érdemlő dolgot, hogy némely személyes kérdést is előhozhassak. Igen t. képviselőtársam Eötvös Károly úgy látszik nem nyughatott meg két dolog miatt: először feledte talán a viszonyt, a melyben választóim irányában állok; és mondhatom, hogy igen rósz kútfőkből idézett oly dolgokat, a melyeket én választóim körében állítólag mondottam. Ez komoly oldala a dolognak és e részben csak a következőket nyilvánítom. Hivatkozás történt a házban mások részéről, nekem is bocsássa meg a t. ház, hogy ha személyemet érdeklő dolgokkal untatom. (Halljuk!) Én igen is azt mondtam választóim körében, hogy azon esetben, hogy ha valaha Bosznia és Herczegovina occupatiója után arról győzetvén meg, hogy kormányunknak keleten való kifejtett működése parallel actiót involvál a muszkáéval: akkor igenis sohasem követném e kormányt. De én részemről mondhatom, és azt hiszem, az előttem előhozott két érv által, melyek különösen személyemre leginkább hatottak; de másfelől tudom és hiszem, — a mint egyik képviselő ur mondani szokta — tiádom és hiszem, hogy nem parrallel actió szándékoltatik. E tekintetben azt hiszem rég eleget tettem szavazatommal. Más pedig az, a mi nem hagyja nyugodni t. képviselőtársamat: a halassá-gyarmati hölgyek iránt nyilvánított úgynevezett praenumeratióm, mint méltóztatott magát kifejezni azon koszorúkra, a melyeket síromra várok. Legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy ha tragikai hangulatban lehettem akkor, most épen nem vagyok tragikai hangulatban; kijelentem, hogy én ott soha sem szóltam koszorúkról, de ha várnék koszorút a balassa-gyarmati hölgyek részéről, azokat nem síromra, nem halálom után, de életemben várom, (Elénk derültség a jobboldalon) és igyekezem is azokat kiérdemelni; sőt biztosíthatom a t. képviselő urat arról, hogy nemcsak a balassa-gyaruiatiakét, hanem mindenesetre a Balassa-G-yarmat vidékiekét is fogom kikérni. Azt hiszem, tisztelt ház, hogy azon viszonyt, melyben az occupatió politikája irányában állok, felfejtettem, nem következtethető belőle logikailag semmi egyéb, mint a felirati huszonegyes bizottság javaslatának ily értelemben való elfogadása. (Helyeslés a jobboldalon.) Gróf Apponyi Albert: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk.') Nem tekintem a zárszó feladatának, a vég nélkül való személyes feleselések folytatását, a minden egyes felhozottakra való kiterjeszkedést; mert hiszen azon bő anyag, mely a tiz napi vita folyamában fölhalmozódott, engem arra kényszerítene, hogy a ház türelmével jobban visszaéljek, mint a mennyire a vita ily előre haladott stádiumában bárki is saját érdekében ! koezkázíatkatná. Azt hiszem, hogy a zárszónak föladata a vita eredményét, a vita által teremtett helyzetet néhány vonásban jellemezni és a döntés j perczében minél világosabban újra a t. ház elé j állítani. Azonban a t. ministerelnök ur parlamenti j módszerének oly lényeges kiegészítő részét képezi | a polémia, hogy egyik vagy másik megjegyzés megtételétől az ő előadására nem tartózkodható na. Valamint a modern stratégia szereti a derék had működését, annak erejét, vagy gyengeségét előrebocsátott lovassági fátyol által az ellenség elől elrejteni : úgy rejti a ministerelnök ur politikája alap-positiójának, nem tudom, erejét-e vagy gyengeségét a bő polémia fátyola alá. (Igaz! úgy van ! balfel'ól.) És erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy a szellemi barczokban jó taktika mellett nem az erő az, mit elrejteni szoktak, és hogy a ministerelnök urat jó taktikusnak ismerem. Csak egy-két példát akarok kiragadni azon i polemikus megjegyzések bőségéből, melyekkel a ministerelnök ur és ministertársa Pauler a vitát felelevenítették. Bánhidy t. barátom a hangulatesinálás azon mesterségét ecsetelvén, melylyel a külügyi viták alkalmából mindig találkoztunk, hivatkozott arra, miként használtatott fel annak idején Ignatieff, most Suwaloff utazása, és Beaeonsfield beszéde stb. stb., hogy bizonyos harczias nagy összegek megszavazására kedvező hangulat készíttessék elő, Erre Pauler minister ur megjegyezte, hogy ő sokat tart gr. Andrássy diplomatiai ügyességéről: de annyira még sem taksálja, hogy Ignatieff és Suwaloff akkor utazzanak, mikor a külügyi és a magyar kormánynak szüksége van arra, hogy hangulat csináltassák. Es ez az élez aztán a kormánypárti padokon ülő t. férfiaknak annyira tetszett, hogy a ministerelnök ur ezt újra felvette és egész tiz perczen át azzal mulattatta őket. Az ember szinte sajnálja, hogy azon t. képviselő uraknak azon örömüket, mely jóformán egyetlen volt, mel}^ ezen vita folyamában számukra nyílott, el kell rontani. (Derültség a baloldalon.) Azt hiszem azonban, még sem engedhetem szó nélkül, hogy egy elvtársamnak nagyon igaz, s valóban nagyon hű ecsetelése az absurdum gyanújába hozassék; hiszen nem azt mondotta Bánhidy barátom, hogy ezen urak a külügyi- vagy a magyar kormány tetszése szerint utaznak, hanem hogy ez is, mint minden más incidens, felhasználtatik hangulatcsinálásra, (Igaz! égy van! balfelöl) s azon esetben, ha Ignatieff Bécsbe nem jön, azt mondják, annyira tudta, hogy Bécsben semmit sem tud kivinni, hogy odamenni sem tartotta érdemesnek, és miután jött, azzal csinálói*
