Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-26
26. országos ülés november 26. 1878. 401 solidaritást. Ebbeli érzelmeinek hangos kifejezést adott a sajtóban, feliratokban, parlamenti interpellatiók utján ismételten. A kormány a közvélemény ezen hangos nyilatkozataira ismételten kinyilatkoztatta, hogy Bosznia elfoglalása legtávolabb sincs szándékában; távol áll politikája minden támadástól: sőt a 60 millió hitel megszavazása alkalmával ünnepélyesen oda nyilatkozott, miszerint ezen megszavazott hitel a monarchia súlyának, tekintélyének emelésére, és egyáltalában nem occupationalis czélokra fog fordíttatni. És mégis azt tapasztaltuk, hogy alig oszlott szét a parlament, rögtön bevonultak Boszniába, a mely a nemzetnek vér- és pénzáldozatába került. Ily előzménynek természetes következménye az, hogy megrendül a kormány iránti bizalom. Kérdem, a jövő eseményekkel szemben a monarchia népei minő garantiákat fognak maguknak szerezni ismételt kijátszás ellen. Mirabeau volt ki kimondta azon átkos tant, hogy a politikának morálja nincsen. Hogyha a kormányférfiak a nemzettel szemben követeti politikájukban ezen nézetet akarnák inaugurálni: akkor bátor vagyok őket figyelmeztetni, hogy ne feledjék el, hogy Mirabeau müvének folytatói, azon óriások, a kik oly hatalmasak voltak a rombolásban, — az alkotásban mindig gyöngéknek bizonyultak s azon meggyőződésre jutottak, hogy az állam alapja az erény és igazság; mert valamint az egyes életében, ágy az összességben egyedül az erény az, a mely alkot és éltet. (Helyeslés balról.) így fogván íel, t. ház, a helyzetet, elfogadom a gróf Apponyi Albert által benyújtott felirati javaslatot. (Helyeslés balról.) Elnök: Szólásra senki sem levén feljegyezve, a vitát befejezettnek jelentem ki. Szólásjoggal bírnak: a bizottság előadója, gr. Apponyi Albert, Verhovay Gyula, és miután a Mihalovics Károly képviselő ur által beadott elleuindítványt a tárgyalások folyama alatt a szükséges számú képviselő urak aláirtak, Mihajlovics Károly képviselő ur. Az első szó a bizottsági előadót illeti. Szontágh Pál (nógrádi) előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Megakartam kimélni a tisztelt házat attól, hogy jogommal élve, zárszóm meghallgatására türelmét kikérjem. (Halljuk! Halljuk!) Azonban némileg inkább magammal vetve számot, inkább individualitásomat véve tekintetbe, mint előadói tisztemet, az utolsó időben mégis ösztönözöttnek érzem magamat, hogy a t. házat egyrészt megkérjem rövid — mint szokásom — előadásomnak meghallgatására, másrészt meg arra, hogy előadásom megítélésénél ne annyira előadói tisztemet, mint inkább képviselői KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. I. KÖTET. minőségemet, saját individualitásomat tartsa szem előtt. (Halljuk! Halljuk'.) Ezek után, t. ház, előrebocsátom azt, hogy mióta csak politikával foglalkozom, és így kora ifjúságomtól fogva, — magyaros kifejezéssel élve, — mióta eszemet tudom, egy vezéreszme uralkodott egész lényem, egész valóm, gondolkozásom, lelkem és szivem fölött, és ez az volt, (Halljuk!) hogy hazámat, Magyarországot azon állapotban, minőségben és azon határok között, melyekbe azt a történelmi fejlődés, a szerződések, a régi harczok után bekövetkezett békekötések helyezték— ha hatalmasnak talán nem is, de békében élőnek, a békés fejlődés minden feltételeivel ellátott országnak szemlélhessem; hogy boldoguljon, hogy prosperáljon szellemileg és anyagilag egyaránt, háborítatlanul, békében, — megjegyzem, még talán a divatos t úgynevezett szabadsági igények rovására is. És miután ez volt vezéreszmém, a mit nem habozok nyíltan kimondani: természetesnek fogja találni a t. ház, hogy ezzel az űjabbí időben egy másik érzület szövetkezett és folyt mintegy ezen vezéreszme követésének reám hárított kötelességéből, t. i. hogy azon hatalmasságnak túlterjeszkedését, azon hatalmasságnak fejlődését, actióját, támadásait — nyíltan kimondva, — gyűlölettel fogadjam, a melytől Magyarországnak ez állapotba jutását, — a mit utolérni leghőbb vágyam és megérni legboldogabb kívánságom volt, — leginkább féltettem és ez, nem habozom kimondani, a muszka hatalom túlterjeszkedése és agressiv politikája. És, midőn sok részről történt hivatkozás a török barátságra, a török iránti sympathiákra: nem tagadom, egész nyíltsággal bátor vagyok kifejezni a ház előtt, hogy bennem, individualitásomban ezen török barátság inkább negatív, mint positiv természetű volt; nem a török nemzetért, nem a török birodalomért rajongtam, hanem inkább gyűlöltem és inkább féltem a muszka birodalom hatalmi túlterjeszkedésétől. (Tetszés a jobboldalon.) Ugyanis én részemről a török birodalom iránti sympatiák gyökerét, valamint magamra nézve ezen érzületben találtam, úgy azt az ország igen sok részében -— igen sokakkal történt, érintkezésem alapján mondhatom — másoknál is ugyíinebben találtam fel. És ebből foiyólag soha sem osztoztam azon nézetben, hogy török szövetség útján fejlesszünk Hungáriát, vagy ha úgy tetszik, Austro Hungáriát. Ugyan kérdem a t. háztól, hogy szövetkezhessek egy — bár franczia helyen cadavernek mondott, de életerejéről mégis több tekintetben tanúságot tett birodalom, oly országgal, hol a legújabb időben is attól kellett tartani, hogy kormányzata legfőbb vezetése egy Malimud-Damad basára fog bizatni, vagy egy másikra, kinek nevét nem szükséges idéznem, a kikről tudva van, hogy ha nem is tisztán muszka zsoldosok, 51
