Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-25
25. országos ülés november 25. 1878. 387 Tény az, hogy a berlini mandátum nem erőszakoltatott az osztrák-magyar kormány vállaira, hanem ezt úgy erőszakolta ki a külügyi hivatal Európától, s ez által oly megbízást vállalt magára, mely a t. ház többségének nézeteivel ellentmond. Beszéde végén azt mondotta a tisztelt ministerelnök ur: „Én t. ház, bármi történjék is, a magam részéről támogatni fogom, — bárhol álljak vagy üljek -— azon politikát, a mely czélzatául tűzi ki: nem vágyni hódításokra, nem keresni kalandos politikát, kímélni az ország pénzügyeit : minden módon, de nem rettenni vissza semmitől, ha az ország érdekében egy actió szükséges. S meg fogok támadni minden politikát, a mely a vállalkozás szempontjából akár túlment ezen irányon, akár pedig szavai, vagy tettei által^ a monarchia tehetetlenségét akarná decretálni. Én ezen politikát meg fogom támadni erről a helyről, meg fogom támadni még szabadabban és feloldott nyelvvel, ha szemben önökkel ott a baloldalon fogok ülni." Ez igen szépen hangzik, és bár be fognának következni azon szép napok, midőn a t. ministerelnök ur az ellenzék padjain fog ülni. Én óhajtom, hogy minél előbb feloldott nyelvvel beszélhessen, mert meg vagyok győződve, hogy azon syréni hangok, melyeket a t. ministerelnök ur az ellenzék padjairól hangoztatna, nem fogják ezután elcsábítani a nemzetet, egy oly politika követésére, mely a t. ministerelnök urat még egyszer kormányra juttatná. Ezek voltak azok, miket rövid szavakban a t. ház előtt elmondanom kellett. Végül csak azt jegyzem meg, hogy a franczia socialis forradalomnak egyik leghatalmasabb pártja volt a girondi. Ez teremtett oly eszméket, melyeket az emberiség máig sem birt foganatosítani; teremtett eszméket, de nem volt elég erélye ez eszmék valósítására. Ez erő épen abban zsibbadt meg, hogy e dicső párt ellenezte a királygyilkosok politikáját, s így letaszittatta magát egy más áramlat által a hatalomról. De nyugodtan tudott attól megválni és vezérök Vergniaud még a vesztőhelyen is ezen jellemző szavakat mondotta: „Legj^en feledve nevem, legyen feledve emlékem, csak hazám legyen boldog!" Ez férfias : nyilatkozat, mely egy párthoz méltó. A t. kormánypárt és a t. kormány 10 napi vita után beláthatta, hogy egy hatalmas ellenzék és az országnak általános közvéleménye nem osztja azon szerencsétlen politikát, melybe a nemzet sodorva van. Ha meg volna a kormányban és t. pártjában az erkölcsi bátorság lelépni és egyúttal nyiltan kimondani: legyen feledve nevem, legyen feledve emlékem, csak hazám legyen boldog! Én, t. ház, meg vagyok győződve, hogy ez bekövetkezni nem fog, de azért higyje meg a t. kormány, hogy sem neve, sem emléke feledve nem leend. Mert ugy fogja őt áldani, vagy elitélni a jövő nemzedék, a mint arra a jelen válságos politikának létesítésével érdemeket szerzett. Zárom szavaimat annak kijelentésével, hogy lelkem mélyéből pártolom gr. Apponyi Albert igen t. képviselőtársam válaszfelirati javaslatát. {Elénk helyeslés balfelöl.) Elnök : Fel lévén még néhányan szólásra jegyezve, a holnap 10 órakor tartandó ülésben folytatni fogjuk a tárgyalást. Az ülést bezárom. (Ülés vége 2 óra 10 perez.) 49*
