Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-25

25. országos Ülés ao

1 én uraim! azt gondolom, hogy ha a kormány a nemzet határozottan kijelentett akarata ellenére büntetlenül milliókat elkölthet, és a nélkül, hogy hadat üzenjen, a polgárokat lemészároltathatja : akkor az egész alkotmány nem sokkal többet ér, mint egy költséges absolutismus. (Igaz! a baloldalon.) Ha jól emlékszem, t. ház, Deák Ferencz mondta többször, hogy az önkormányzat előnye a dolgok alapos megvitatása és megfontolása, az absolutismus hátránya önkényű és meggondolatlan elhatározás; az önkormányzat lassú és költséges, az absolutismus gyors, de épen azért rendkívül veszélyes. Hogy minő elvi álláspontot foglal el a kormány, azt nem igen lehet tudni. Nem látjuk-e, hogy alkotott folyton újabb meg újabb kényszerhelyzetet, és csinált a népek számára önkényileg nagyhatalmi politikát a nélkül, hogy elég politikai elhatározottsága lenne — legalább saját felfogásom szerint — a két rendszer közül az egyiket vagy másikat minden consequentiáival elfogadni. És azért mondom, t. ház, hogy a kormány politikája a dynastiára és a hazára nézve rendkívül veszélyes; és hogy ha e törvényhozás többsége az önkormányzati rendszerhez ragaszkodik és a közjogi törvény improvisalt egyoldalú megváltoztatását megengedni nem akarja: akkor, de különben is kívánatos lenne, az általam jelzett értelemben egy felirat elfogadása, mivel épen most lenne legjobb alkalom, az osztrák törvényhozás többsége által megszavazott felirati javaslatra hivatkozva, újabban is eonstatálni és tényekkel igazolni, miszerint a két állam között igenis, különösen a mi a külügyi kérdéseket illeti, egy elvitázhatatlan érdekközösség létezik, és ennek jogos igényei a népek eonglomeratiója folytán a dualistikus rendszerben lelik legtermészetesebb kielégítésüket és megoldásukat. De ezzel szemben — és ez jellemző — mit látunk? a t. ministerelnök ur már annak idején, mint a közjogi törvénynek leghatalmasabb ellene, itt a házban oktatást adott az akkori ellenzéknek miképen kell egy várat ostromolni, hogy legbiztosabban capituláljon. Bosznia és Herezegovina nem voltak napirenden és én nem szívesen tenném fel róla, hogy ő csak egyéni hiúságát akarta kielégíteni, midőn a hatalom birtokába jutott; így tehát nagyon nehéz kitalálni, hogy íulajdonképen mi volt czélja; annyi azonban bizonyos, hogy mióta az ellenzék vezéréből minister lett, azóta az önálló nemzeti bank, a fogyasztási adó, a polgári házasság, az egyházi vagyon rendezése és nem tudom mi más kérdések, melyekkel hét esztendeig zaklatták a kedélyeket, mind lekerültek a napirendről; (Ugy van! balról) és ma az ország nagy meglepetéssel észleli, hogy az ellenzéknek volt híres vember 35.1878. 383 vezére Hohenwarth gróffal karöltve, testvéries egyetértésben haladnak egy, a nemzet által határozottan kárhoztatott politikai irányban; {Ugy van! balról) egy irány felé, a melyről én már régebben is azt mondottam, hogy a kormánypolitika nekem úgy tűnik fel, mint egy epidémia, a mely hivatva van az országot előbb anyagilag megtörni, hogy azután politikai önállóságra való képtelensége annál könnyebben feltűnhessek. Fájdalom, hogy mily rettenetes igazam volt, azt kérlelhetlen gyorsasággal igazolja azon körülmény, hogy a kormány legkitűnőbb tagja, a pénzügymhiister, ezen politikával úgy járt, mint a kotlós tyúk a bagoly tojással, s visszaretteni attól mit saját keblén táplált, vagy világosabban szólva úgy tett, mint az, a ki fizetni nem tud; s ez utóbbi eset is fájdalom minél hamarább be fog következni Bosznia és Herezegovina oceupatiója által. Ma már mindenki belátja a hazában, a ki politikával és a történettel foglalkozik, hogy ezen politikai irány ismétlése annak, a mi Magyarország történetében gyászbettikkel van feljegyezve, mert ennek éle majdnem miudig a trónnak, igaz, hogy csak feltételesen, de mégis legszilárdabb oszlopa: a magyar nemzet ellen irányult. (Ugy van! balról.) Hiába, és ezt ajánlom az illető államférfiak figyelmébe, de a monarchia hadserege csak akkor győzött és fog a legközelebbi időben is győzni, ha a magyar nemzet alkotmányára támaszkodhatott. (Ugy van! balról.) És most a t. ház engedelmével áttérek jövendölésem második részére. Még csak azon irányt kívánom bemutatni, a mely nézetem szerint képes a magyar állam által eddig, a milyen olyan, de tényleg élvezett politikai függetlenséget és alkotmányt komolyan veszélyeztetni. (Ralijuk !) Hogy Oroszország foglaló politikája a keleten érdekeinket sérti, és a monarchia békés fejlődését örökre megmételyezi, az, azt tartom, komoly férfiak közt nem lehet vita tárgya. Nézetem szerint tehát a kormánynak érdekeink védelmét egy oly actióban kellett volua keresnie, a mely Oroszországgal minden solidaritást perborreseal; mert azt nem tagadhatjuk, hogy egy parallel oecupatio a legeslegjobb esetben megosztása azon befolyásnak és elnézése azon terjeszkedésnek, a mit megakadályozni czél gyanánt kitűztek, hirdettek és hirdetnek ma is államférfiaink. így tehát vagy ez nem volt az igazi czél, vagy ha ez volt, akkor ellenkezőjét érték el annak, a mi után törekedtek. (Ugy van! balfelöl) Hiába keresnők ezen szomorú politikai események szerzőit máshol, mint a kormánypadokon ülő államférfiak táborában. (Ugy van! balfelöl) Magyarországon ma már mindenki tudja, hogy a keleti kérdés nem a berlini szerződéssel kez-