Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-25

25. országos Ülés ao 1 én uraim! azt gondolom, hogy ha a kor­mány a nemzet határozottan kijelentett akarata ellenére büntetlenül milliókat elkölthet, és a nélkül, hogy hadat üzenjen, a polgárokat lemészároltat­hatja : akkor az egész alkotmány nem sokkal többet ér, mint egy költséges absolutismus. (Igaz! a baloldalon.) Ha jól emlékszem, t. ház, Deák Ferencz mondta többször, hogy az önkormányzat előnye a dolgok alapos megvitatása és megfontolása, az absolutismus hátránya önkényű és meggondolatlan elhatározás; az önkormányzat lassú és költséges, az absolutismus gyors, de épen azért rendkívül veszélyes. Hogy minő elvi álláspontot foglal el a kor­mány, azt nem igen lehet tudni. Nem látjuk-e, hogy alkotott folyton újabb meg újabb kényszer­helyzetet, és csinált a népek számára önkényileg nagyhatalmi politikát a nélkül, hogy elég poli­tikai elhatározottsága lenne — legalább saját felfogásom szerint — a két rendszer közül az egyiket vagy másikat minden consequentiáival elfogadni. És azért mondom, t. ház, hogy a kor­mány politikája a dynastiára és a hazára nézve rendkívül veszélyes; és hogy ha e törvényhozás többsége az önkormányzati rendszerhez ragaszko­dik és a közjogi törvény improvisalt egyoldalú megváltoztatását megengedni nem akarja: akkor, de különben is kívánatos lenne, az általam jelzett értelemben egy felirat elfogadása, mivel épen most lenne legjobb alkalom, az osztrák törvény­hozás többsége által megszavazott felirati javas­latra hivatkozva, újabban is eonstatálni és tények­kel igazolni, miszerint a két állam között igenis, különösen a mi a külügyi kérdéseket illeti, egy elvitázhatatlan érdekközösség létezik, és ennek jogos igényei a népek eonglomeratiója folytán a dualistikus rendszerben lelik legtermészetesebb kielégítésüket és megoldásukat. De ezzel szemben — és ez jellemző — mit látunk? a t. ministerelnök ur már annak idején, mint a közjogi törvénynek leghatalmasabb ellene, itt a házban oktatást adott az akkori ellenzéknek miképen kell egy várat ostromolni, hogy leg­biztosabban capituláljon. Bosznia és Herezegovina nem voltak napi­renden és én nem szívesen tenném fel róla, hogy ő csak egyéni hiúságát akarta kielégíteni, midőn a hatalom birtokába jutott; így tehát nagyon nehéz kitalálni, hogy íulajdonképen mi volt czélja; annyi azonban bizonyos, hogy mióta az ellenzék vezéréből minister lett, azóta az önálló nemzeti bank, a fogyasztási adó, a polgári házasság, az egyházi vagyon rendezése és nem tudom mi más kérdések, melyekkel hét esztendeig zaklatták a kedélyeket, mind lekerültek a napirendről; (Ugy van! balról) és ma az ország nagy meglepe­téssel észleli, hogy az ellenzéknek volt híres vember 35.1878. 383 vezére Hohenwarth gróffal karöltve, testvéries egyetértésben haladnak egy, a nemzet által hatá­rozottan kárhoztatott politikai irányban; {Ugy van! balról) egy irány felé, a melyről én már régebben is azt mondottam, hogy a kormány­politika nekem úgy tűnik fel, mint egy epidémia, a mely hivatva van az országot előbb anyagilag megtörni, hogy azután politikai önállóságra való képtelensége annál könnyebben feltűnhessek. Fáj­dalom, hogy mily rettenetes igazam volt, azt kérlelhetlen gyorsasággal igazolja azon körül­mény, hogy a kormány legkitűnőbb tagja, a pénzügymhiister, ezen politikával úgy járt, mint a kotlós tyúk a bagoly tojással, s visszaretteni attól mit saját keblén táplált, vagy világosabban szólva úgy tett, mint az, a ki fizetni nem tud; s ez utóbbi eset is fájdalom minél hamarább be fog következni Bosznia és Herezegovina oceupa­tiója által. Ma már mindenki belátja a hazában, a ki politikával és a történettel foglalkozik, hogy ezen politikai irány ismétlése annak, a mi Magyar­ország történetében gyászbettikkel van feljegyezve, mert ennek éle majdnem miudig a trónnak, igaz, hogy csak feltételesen, de mégis legszilárdabb oszlopa: a magyar nemzet ellen irányult. (Ugy van! balról.) Hiába, és ezt ajánlom az illető államférfiak figyelmébe, de a monarchia hadserege csak akkor győzött és fog a legközelebbi időben is győzni, ha a magyar nemzet alkotmányára támaszkodhatott. (Ugy van! balról.) És most a t. ház engedelmével áttérek jövendölésem második részére. Még csak azon irányt kívánom bemutatni, a mely nézetem sze­rint képes a magyar állam által eddig, a milyen olyan, de tényleg élvezett politikai függetlensé­get és alkotmányt komolyan veszélyeztetni. (Ralijuk !) Hogy Oroszország foglaló politikája a kele­ten érdekeinket sérti, és a monarchia békés fej­lődését örökre megmételyezi, az, azt tartom, komoly férfiak közt nem lehet vita tárgya. Néze­tem szerint tehát a kormánynak érdekeink védel­mét egy oly actióban kellett volua keresnie, a mely Oroszországgal minden solidaritást perbor­reseal; mert azt nem tagadhatjuk, hogy egy parallel oecupatio a legeslegjobb esetben meg­osztása azon befolyásnak és elnézése azon ter­jeszkedésnek, a mit megakadályozni czél gya­nánt kitűztek, hirdettek és hirdetnek ma is államférfiaink. így tehát vagy ez nem volt az igazi czél, vagy ha ez volt, akkor ellenkezőjét érték el annak, a mi után törekedtek. (Ugy van! balfelöl) Hiába keresnők ezen szomorú politikai esemé­nyek szerzőit máshol, mint a kormánypadokon ülő államférfiak táborában. (Ugy van! balfelöl) Magyarországon ma már mindenki tudja, hogy a keleti kérdés nem a berlini szerződéssel kez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom