Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-25
378 25, •»" í!í *5 0S ülé» november 25. 1878. Önök magok uraim, a kik a jelenlegi állami politikát elitélik, önök, kik nem helyeslik Bosznia s Herczegovina occupatióját; önök, kik a törökök melletti tüntetésekkel félre vezették az állam politikáját , hogy meggátolja Szerbiát, Montenegrót, Boszniát s Herezegovinát occupálni s felszabadítani, s hogy ezen államokat az u. n. osztrák-magyar monarchiái érdekköréből tovább taszítsa. Ily eljárással uraim, keleten nem nyeretnek sympathiák s a mi állami politikánk követve, keleten épen ezen érzelmeket, az országban nem vétett ezen érzelem ellen, de ezzel vétett épen az öszbirodalom érdeke ellen. Nekem úgy látszik, hogy Bosznia és Herczegovina occupatióját nem a sympathiák iránti hajlam s törekvés idézte elő, hanem az a szükségnek s saját védelemnek eredménye volt. Mikor a san-stefanoi békekötéssel az utolsó orosz - török háború befejeztetett, s a berlini szerződéssel a keleti viszonyok rendezve lettek, ámbár Bosznia és Herczegovina, melyekben épen ezen keleti viszály vette kezdetét, „in statu quo ante bellum" maradt, azaz a felkelés és rendetlenség még mindig uralkodott, Törökország kimerült : Szerbiának s Montenegrónak a mi állami politikánk nem engedte, bogy Boszniát és Herezegovinát occupálják , mi maradt tehát más hátra, mint ezen tartományokat occupálni, annyi ezer menekülttől megszabadulni, s ezen tartományokban rendet s békét szerezni, hogy rend és béke legyen saját országunkban. Ez volt az események által alkotott helyzet természetes s szükséges következménye. Ez volt a legkevesebb, a mit Osztrák-Magyarország keleten tehetett s mit tennie kelletett. S ez, több mint védelem, mint actio, Ítéltetik el itten, s félelmet okoz az állam szervezetére s az állam pénzügyeire nézve. Kik Bosznia és Herczegovina occupatiója folytán ettől tartanak, azoknak le kell mondaniuk minden actióról keleten; azok nem okozhatnak félelmet Oroszországnak s a szlávságnak háború fenyegetéseivel, azoknak meg kell engedniük, hogy nélkülök oldassék meg a keleti kérdés, ha nem akarják, hogy ellenük oldassék meg. De nem, uraim, sem a keleti kérdés, sem pedig Bosznia és Herczegovina occupatiója nem hozták az államot ezen szomorú belügyi helyzetbe ; sem ezen keleti politika, sem pedig Bosznia és Herczegovina occupatiója nem fogja az államszervezetet aláásni, sem pedig az állam pénzügyeit tönkre tenni: hanem aláásva lenne az állam szervezete s tönkre lenne téve az állam pénzügye akkor, ha azon egyoldalú politika követtetnék, mely a monarchiát háborúba s ellentétbe Oroszországgal, a szlávsággal hajtja, mely a monarchiának Törökország fenntartását s a keleti népek rabságát tanácsolja. De a mostani keleti politika s Bosznia és Herczegovinának szerencsésen keresztül vitt occupatiója a monarchia erejét s tekintélyét, az európai nagy hatalmak irányában, emelni fogja, ezzel meg fog erősödni az alap s biztosíttatni a monarchia jövője. Azért ez a keleti uépek iránti barátságos politika bennem nem ébreszt semmiféle félelmet; ismétlem még egyszer, ezen mostani a keleti népek iránti barátságos politika. Reám nézve, a mint már mondtam, a keleti kérdés első sorban, a török iga alatt szenvedő keleti népek szabadságának kérdése. S azért mindenki, a ki ezen irányban a keleti kérdésben közreműködik, nemesen cselekszik; mert azon népeket az emberiséghez, szabadsághoz s előmenetelhez vezeti. Én azt Bosznia és Herczegovina occupatiójában is látom, s azért az occupatió tényét szívből üdvözlöm; mert reménylem, hogy ez által a boszniai és herczegovinai nép meg fog szabadulni százéves szenvedéseitől s kínaitól. S legyen most Bosznia és Herczegovina akár kié, csak egyet óhajtok, hogy többé töröké ne legyen, hanem hogy ezen nemzet szabad és boldog legyen. Én csak azt tudom, hogy ezen nép, — tekintetbe nem véve azon, részint vallásuk, részint pedig talán az itteni sympatiák által félrevezetett muzulmán fanatikusok csoportjait — hogy ezen nép, mely Bosznia és Herczegovina oceupatiójának engedelmeskedett, nincs s nem is lehet szabadítójának veszélyes ellensége. S most uraim, önöktől fog függni, hogy ezen népet önöktől el ne taszítsák, el ne idegenítsék, önöktől fog függni ezen népet a monarchia s magyar állam érdekeivel ellentétbe nem hozni; önöktől fog függni, hogy ezen nép ragaszkodó, országa pedig az összbirodalomnak s a magyar államnak hasznos maradjon. Adjátok meg mindenkinek a magáét; védjetek, tiszteljétek s ne adjátok senkinek saját jogaitokat; de ne vonjátok el a többiektől az ő jogait: s a szlávság nem lesz irigy sem a monarchiában, sem a monarchián kivül, hanem a szlávoknál fogtok találni segélyt, úgy Ti, mint az állam. Hzt kötelességemnek tartottam itten nyíltan kimondani; nem tekintve arra, vájjon ezzel helyeslést vagy rosszalást fogok aratni; iparkodtam kimutatni azon hibákat s okokat, melyekből véleményem szerint ezen szomorú belügyi helyzet keletkezett; nem tudom, megfeleltem-e feladatomnak: de azt tudom, hogy azon jóakarat s szándék vezetett, melylyel a közügy, a monarchia közérdeke s közös hazánk iránt viseltetem. S ezzel Mihalovics képviselő ur felirati javaslata mellett nyilatkozom.