Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-25

25. országos ülés november 25. 1878. 357 dik, mikor azon népek óhajait, melyeknek sor­sáról van a szó ignorálja: olyan munkát teljesít, melyről a jó és igazságos Úristen mit sem tud, és mely állandó életre számot nem tarthat. Igaz, hogy a párisi szerződés nagyon ügye­sen kijátszatott, de ennek oka maga azon eongressus volt, mert az illetők jogos óhajtását, mely egyúttal európai érdek is volt, teljesítette is, nem is. A megkérdezett s a jó szomszédok által már meglehetősen megnyirbált és gyengített két fejedelemség megkérdeztetve, oda nyilatko­zott, hogy miután ők soha Törökország souverai­nitása alatt nem voltak, hogy hivatásuknak meg­felelhessenek, engedtessék meg nekik az egyesülés Románia név alatt. A diplomatia azonban erre azzal felelt, hogy megadta nekik az „egyesült fejedelemségek" nevét, de még sem engedte az egyesülést; elrendelvén, hogy neve daczára ural­kodóját minden tartomány külön fogja választani. Aztán legyen a két országnak azon czélból, hogy őrködjék a fölött, hogy a közigazgatás egyöntetű legyen, egy delegatió forma, egy központban a két ország közt. Ez félrendszabály volt és nem elégített ki senkit; nem elégítette ki még azokat sem, a kik csinálták, annál kevésbé azokat, kik­nek sorsáról volt szó. De Európa érdekeinek, sem volt képes megfelelni, mert nem volt alkalma azon két országot azon helyzetbe hozni, hogy megfelelhessen hivatásának. Az érdekelt fejede­lemségek kénytelenek voltak elfogadni így is. De végre is hajtattak azután a szerződés betűje szerint úgy, hogy a diplomatia kudarczot vallott. A legközelebbi alkalommal külön választot­ták ugyan a fejedelmeket, de mindketten ugyan­azt választották. Ezzel meg volt felelve a betű­nek, lényegben pedig az volt, a mit akartak a fejedelemségek, mert ebből kinőtte magát később az egyesülés. A diplomatia később maga is okos­nak találta igy a dolgot, s nem igen nagyon bánta; mert belátta, hogy Európára nézve kívána­tosabb igy, mint a hogy a eongressus hatá­rozta volt. S kérdem én most, vájjon a mi helyzetünkben úgy a mint most van, vájjon jobb lett volna-e, ha azon két vézna fejedelemséggel, melyek se élni se halni nem lettek volna képesek, lennénk szomszédságban, mint igy, a hogy most vagyunk ? Vájjon jobb lett volna-e, mikor a keleti háború keletkezett, ha az orosz elfoglalta volna az egyiket, és meglehet, hogy a másikat önvédelmi ürügy alatt mi? Vájjon jobb lett volna-e most azon két vézna tartomány, vagy egy életerős fiatal állam, mely európai hivatását ismeri és teljesíteni képes. De mit tett Románia az egyesülés óta? Hogy hivatását betölthesse, a bérreformok létesí­tésére fordította minden figyelmét. A többi közt; 1. Valódi democraticus alapon fekvő constitu­tiót alkotott, igazi parlamentaris felelős kormány­formával. 2. Hogy a sok benszülött trónaspiráns által előidéztetni szokott gyakori belviszálykodásoktól örökre megszabaduljon, örökös dynastiát alapított külföldi uralkodói családból. 3. Felszabadította a jobbágyságot; még pedig okosabb módon, miként mi, mert mig náluk a törvény egy év alatt hivatalból végrehajtatott, — nálunk még most 30 év után sincsenek a feudá­lis viszonyok mind szabályozva, sem a törvény végrehajtva. 4. Megelőztek bennünket a botbüntetés meg­szüntetésével ; sőt a halálbüntetést is rég eltöröl­ték — mi ugyan itt a büntető-codex tárgyalása­kor ironice meg is említtetett nálunk, de nekik azért nincs okuk tettüket megbánni. 5. Behozták a kötelező polgári házasságot; mit mi még nem mertünk megtenni. 6. Säcularizálták a papi jószágot, mit mi egy század múlva sem fogunk merni megtenni, és ezáltal a ciutusnrmisteriuraot oly helyzetbe hozták, hogy képes volt több fecultást felállítani s már nincs egy pusztája sem, mely legalább egy iskolával nem birna. 7. Igazságszolgáltatásukban a régi elavult törvényeket és szokásjogot helyettesítették a „Cod. Napóleon "-nal, — holott nekünk még mindeddig polgári törvénykönyvünk nincsen. 8. Az eljárásban behozták a szóbeliséget és közvetlenséget, mit mi tenni nem merünk, — a sajtóvétségek és bűnügyekre nézve pedig az esküdtszéki intézményt, mire mi még éretlenek­nek tartjuk magunkat. 9. Országukat ellátták a szükséges vasutak­kal, s ha megvoltak nekik is a maguk Wärring­jai mint nekünk; mégis hamarább fedezték fel a és aránylag kevesebb kárral szabadultak tőlük, mint mi. 10. Sok, a legkitűnőbb karban levő kór­házai, lelenczházai, és mindenféle jótékony inté­zetei vannak. Szóval rövid idő alatt alapját vetették mind­azon faetoroknak, melyek egy az idők viszontag­ságai miatt hátramaradt nemzetet civilisálni képe­sek, és pedig mindezt 20 év alatt oly bámulatos sikerrel, melyet ily rövid idő alatt még egy nem­zet sem képes felmutatni. 11. Ezen kivül hangya szorgalommal szer­vezték véderejüket a legczélszerűbb minta szerint, rendezték fináncziáikat oly annyira, hogy hábo­rút is képesek voltak viselni budget exeedeussel. S midőn az óra ütött, ott termettek hazájuk füg­getlenségének kivívásáért a legrettenetesebb és !eg~ kitartóbb vitéz ellenség bevehetetlen erődítményei elé — Európának kíváncsi és jobbára szánakozó mosolyától kisérve az igaz, — de csakhamar

Next

/
Oldalképek
Tartalom