Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-24
348 s4 » országos ülés november 23.1878. jobboldalon. Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) hanem igenis küldöttek bennünket azért, hogy működjünk e téren a nemzet szellemi és anyagi jólétének eszközléséért, küldöttek azért, hogy ellensúlyozzuk az áruló nemzetellenes törekvéseket. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi már most t. h trónbeszédre való válaszfeliratot illeti, jól esett nekem, meggyőződni a javaslatokból arról, hogy a képviselőházban levő öt pártárnyalat által beadott válaszfelirati javaslatok közül csak egyetlen egy, a mely helyesli Tisza Kálmán urnak és a kormánynak keleti politikáját, Bosznia és Herczegovina elfoglalását, és ez a horvát képviselő urak által beadott felirati javaslat. Madarász József (közbeszól); A drága horvát testvérek I Csanády Sándor: Ezen képviselő urak üdvözlik örömmel Tisza Kálmán urat természetesen azért, mert a különböző szláv elemeknek Horvátország körüli csoportosulásából magukra nézve egy szebb, egy boldogabb jövőt remélnek. Meglehet, hogy ugyanezen csoportosulás még felkölti bennök a Magyarországtói való elszakadást. (Mozgás.) Örvendek rajta, ha nem úgy lesz. A többi válaszfelirati javaslatok általánosságban pálezát törnek a kormánynak Bosznia és Herczegovina elfoglalása érdekében követett politikája felett; elkárhoztatják azt maga a többség által választott 21-es bizottságnak javaslata károsnak és veszélyesnek tartja hazánkra nézve Bosznia és Herczegovina elfoglalását. Igenis veszélyesnek tartja azon indoknál fogva, mert ez által körülbelül azon kivül, hogy a nemzet megmérheílen pénzösszeg kiadására lesz kényszerítve, azon kivül még szaporítani fogja ezen elfoglalás által hazánk ellenségeit, s én t. ház, ezen indoknál foga nem titkolhatom el csodálkozásomat a felett, hogy Tisza Kálmán ministereluök ur mellőzésével a horvátországi képviselők által beadott felirati javaslatnak, mely hű kifejezése az ő keleti politikájának, a kormány, illetőleg a 2l-es bizottság á'tal beadott felirat mellett nyilatkozott, azon javaslat mellett, mely bizalmatlansági szavazat reá nézve, azon javaslat mellett, mely kárhoztatja az ő boszniai politikáját. S méltán t. ház, mert lélekrázó helyzet az, melyet reá nézve Bosznia és Herczegovina elfoglalása előidéz, lélekrázó helyzet az, melyet a bosnyák háború megteremtett. E háború igenis, mely bűnös kinövése 67-es közösügyes kiegyezésnek, azon kiegyezésnek, mely megteremtette a delegationális intézményt azért, hogy e delegationális intézmény megsemmisítse a valódi parlamentarismust; hogy ezen delegationális intézmény megfossza a haza polgárait saját sorsuk, jövőjük vére és vagyona feletti rendelkezési jogától. Találóan nevezte el Tisza Kálmán ur, a közösügyes és delegationális intézményt átkosnak. Természetesen; ezen elnevezés még azon időszakban történt, midőn a mini*terelnök ur velünk együtt kezet fogva küzdött Magyarország jogtalanul feladott önállóságának, függetlenségének visszaszerzéséért; midőn még ő nem sülyedt a közösügyek fertőjébe (Nevetés jobbftlöl) ; azon időben t. ház, midőn ő a ministeri székekbei bejuthatásért nem áldozta fel évtizedeken keresztül vallott politikai elveit. Én részemről a közösügyeknek Tisza minister ur általi elnevezését elfogadom, mert hiszen átkos is az t. ház, a szó valódi teljes értelmében. Azonban szabadjon nekem e téren egy lépéssel tovább menni (Halljuk!) Ha Tisza Kálmán ur, a kozösügyes intézményt hazánkra, nemzetünkre nézve károsnak, vészthozónak tartván, azt átkosnak nevezte: én t. ház, azon egyéniséget, ki tudva ez átkos intézmény alapján, működik hazánk, nemzetünk megsemmisítésére, a nép átkának tartom lenni. (Derültség jobb felől.) Ezen nemzetölő, hazátrabló közösügyes delegationális intézménytől kell nekünk megszabadítani hazánkat, nemzetünket, ha azt akarjuk, hogy e : nemzet ne semmisüljön meg. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelöl.) A közösügy igenis egyedüli oka hazánk minden bajának, minden szerencsétlenségének. Ugyanis uraim, hiszen tudják önök, hogy a 67-es közösiigyi kiegyezés fosztotta meg e nemzetet ezredéves önállóságától, függetlenségétől ; ezen kiegyezés sülyesztette Magyarországot osztrák tartománynyá az osztrák államadósságok egy részének elvállalása által, melyek Magyarországot jogosan sohasem illethették volna, a haza polgárait koldusbotra juttatva; ezen közösügyek fosztották meg e nemzetet saját vére és vagyona fölötti intézkedés jogától, alásülyeszíették a közerkölcsiséget, kioltották a valódi alkotmányos szabadsághozi hü f ragaszkodást a nemzet egy részének kebeléből. És, t. ház, miként a tapasztalat bizonyítja, igen sokan, még képviselői körökből is Boszniába vitettek. Ezen közösügyektől kell, hogy megszabaduljunk minden áron; eszközölni kell azt, hogy visszaszerezíessék hazánk önállósága, függetlensége, hogy Magyarország önálló hadügygyei, pénzügyei, kereskedelemmel és külképviselettel birjon. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelől.) Minthogy pedig, t. ház, a jelenlegi politikai viszonyok, körülmények közt ez csak úgy eszközölhető , ha felvilágosítjuk magát az uralkodót azon veszélyekről, melyekbe e nemzetet a közösügyes intézmény taszította: kell, hogy egész őszinteséggel kimondjuk az uralkodó előtt, miként a magyar nemzet a közösügyes intézménynyel megelégedve nincs, megelégedve nem lesz mindazon időig, míg a közös ügyeknek e haza területéről! száműzetése által Magyarország vissza nem nyeri ősi alkotmányát, önállóságát,
