Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-22
310 22, <w«J!figo* Wés november 21.1878. nek, csak 1877. ápr. 24-ig, pedig 1878-ban adatott be, tehát lehetett volna benne sokkal több. De sehol nyoma sincs annak, hogy Ausztria-Magyarország részéről Oroszország hadizenete ellen akárminő szó, vagy tiltakozás emeltetett volna. Ekként azon nézet, melyet a ministereloök ur itt előterjesztett, hogy nagyhatalmasságnak csak úgy lehet tiltakozni, ha el vau készülve háborúba is menni, ha tiltakozása figyelembe nem vétetik: egyáltalában nem osztatott Angolország által és egyáltalában nincs indokolva a diplomatiai felfogások által; mert a tiltakozás mindig csak annyit jelent, hogy bár nem tartja valaki opportunusnak fegyveres erőhöz nyúlni, rosszalja az eljárást, ezen rosszalást kimondja és fentartja magának, hogy alkalmas időben megtorlással fog élni. Ez volt mindig jelentősége a tiltakozásnak, és ha már, — a mit részemről nem hiszek, — azt állítják, hogy Ausztria-Magyarországnak Oroszország ellen hadat izenni indikálva nem volt. mindenesetre kötelessége lett volna a párisi szerződés ezen flagrans megsértése ellen legalább tiltakozást nyújtani (Helyeslés a szélső balon.) Azt mondják, a berliui szerződés nemzetközi okmány. De mit ér, ha nemzetközi okmány és ha azt megengedik széttépni annak, a kinek tetszik, a nélkül, hogy egy szót szólnának ellene ? Nekem, megvallom, ez úgy tűnik fel, mint mikor Somogymegye egy kérvényében azt mondja, hogy alkosson a törvényhozás olyan törvényt, a mely a boszniai hadjárathoz hasonló eljárást lehetetlenné tesz. Hiszen törvényünk van elég, csak végre kell azt hajtani! (Igaz! a szélső balon.) Hiszen nem kell egyéb, minthogy azon törvényeket, a melyek az alkotmányt biztosítják, a melyek a minister kezelésére bocsátott pénzeknek más czélokra való elköltését tilják ; a melyek az ország függetlenségét és a törvények szentségét biztosítják, hajtsuk végre, s helyezzük a ministeriumot vád alá. (Helyeslés a szélső balJelol.) Van nekünk elég törvényünk, melyek az ily eljárást tiltják és épen ezekre a törvényekre hivatkoztunk, mikor a vád alá helyezést indítványoztuk. Tehát nem a törvény hiánya, hanem a megtartás hiánya az, a mi veszélyezteti állapotainkat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tgy vagyunk, nézetem szerint, a szerződésekkel is: nem azon körülmény, hogy nincs szerződés, vagy nem volt szerződés; hanem azon körülmény, hogy a szerződéseket senki meg nem tartja, magát senki általok kötelezetteknek nem tekinti, idézi elő azon veszélyt, — mely Európa jövőjét fenyegeti s bizonytalanná teszi bármely európai állam hosszú ideig való existentiáját Azt mondják, van berlini szerződés, de ki tartja meg? Oroszország nem tartja meg. Halljuk minduntalan e tekintetben a panaszokat, de azt mondja, azért nem ^tartja meg, mert Törökország sem tartja meg. Önök pedig? Önök nem tartják meg; mert azt hiszik, hogy erősebbek Bosznia és Herezegoviuánál, erősebbek Törökországnál, tehát a conventió iránti kötelezettséget nem teljesítik. Vagyis sem önök, sem az oroszok, sem a törökök nem tartják meg. Mire való tehát a szerződés? Milyen garantiát nyújt az európai közjog szilárdságára nézve, ha oly szerződést kötünk, melyet eleitől fogva senki sem tart meg ? (Igaz! a szélső balon.) T. ház! Voltak, kik azt hiszik, hogy a kormány politikája csak a berlini congressus óta volt rósz, mert azóta kezdetett meg Bosznia és Herczegovina occupatiója. Én, mint igyekeztem kimutatni, rosznak találtam e politikát már előbb is, mert a párisi szerződéa ellenére megengedte monarchiánk az orosz-török háborút. Mások vannak, kik azt mondják, hogy SanStefanó volt a forduló pont, akkor fordult a közvélemény az oroszok ellen és a cabinetek akkor kezdtek hathatósabban működni Oroszország ellen. Hiszen a sao-stefanói békekötésben nem történt semmi, mit Oortschakoff, Bismarck, Beaeonsfield, gr. Andrássy már nyolcz hónappal előbb ne tudtak volna. Én felolvastam a házban azon jegyzéket, melyet az orosz követ közölt az angol kormánynyal és kijelentette egyszersmind, hogy ugyanazon jegyzék közöltetett a bécsi és berlini kabinetekkel is. E jegyzékben benfoglaltattak mind a san-stefanói békekötés feltételei. (Helyeslés.) Ott van Bulgária helyreállítása, ott van Bessarabia visszacsatolása, ott van az ázsiai részek eltulajdonítása, ott van Bosznia és Herczegovinának külön alkotmány alá való helyezése, vagy, ha Ausztria-Magyarországnak úgy tetszenék, általa eompensatiókép való elfoglaltatása. Benne van azonkívül a hadi kárpótlás. Tehát semmi nem történt San-Stefanóban, mi a diplomatia előtt tudva ne lett volna; s még sem tett nyolcz hónapon át semmit a diplomatia, hogy az eredményeket megakadályozza. Csak mikor az eredmények világra jöttek, lármázott a diplomatia: no már azt nem engedhetjük ! Mert látták a felháborodást, mellet az Európában a nagy publikumnál szült. Ok tudták a czélt; de a nagy publikum előtt titok lévén, az elborzadt, mikor látta, mire vezetett az orosz-török háború? Akkor azt mondták, hogy Ausztria-Magyarország fenntartotta magának, hogy majd a békekötésnél érvényesíti befolyását és biztosítja a monarchia érdekeit. Már én azt hiszem, sokkal könnyebb akkor érvényesíteni érdekeinket egy hatalmasság ellen, a mikor az nagy bajban és zavarban van, mint mikor mint győztes jön egy hadjáratból. Hisz már akkor, mikor érvényesíteni akartuk jogainkat, Törökország le volt verve