Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-22
308 2a * <* rsz ágos ülés november 21. 1878. rosságát illeti, az is kétezer milliót tenne. Hát méltóztassék megengedni, én nem úgy látom a dolgokat. Én tudom, hogy Oroszországgal egy háború igen komoly és költséges dolog: de akár ezekbe a százezerekbe menő halottakból álló vérveszteség, akár pedig ezen ezrekbe menő milliók kiadásától félnünk kellett volna-e, azt egyáltalában nem tudom. De nem arról van a szó, hanem arról, hogy akármibe került volna azon háború, legalább eléretett volna egy czél, a mely a haza jövőjét biztosította volna, most pedig benne vagyunk egy oly helyzetben, a mely a haza jövőjét veszélyezteti. Én óhajtom ugyan, hogy rósz próféta legyek, de merem mondani, hogy Bosznia lesz azon akna, a melyet a mi lábunk alatt első sorban fog felvetni Oroszország. Ez tehát egy veszedelem, a melyet a nyakunkba hoztak és pedig nagy vérveszteség alapján. Igen, de azt mondták, hogy ezt el kellett foglalni, mert ez egy ék. Csakhogy én azt mondom, hogy az éknek soha sincs kellemes helyzete, mert alólról nagyon szorítják, felülről pedig úgy ütik fejbe, hogy gyakran szétmegy. Hanem ha már ékről beszélnek, ugyan néztek-e azok az urak az osztrák-magyar monarchia mappájának túlsó oldalára? Hát ott nincsen-e a monarchia tnlsó oldalára szintén egy olyan ék beleékelve ; és ha valakinek az jutna eszébe azt mondani, hogy ezen ék nem oda való és akkor eszébe jutna a mi szomszédunknak ezen éket elfoglalni, akkor ki kellene cserélni a gazdag, iparos^ Csehországot Bosznia hegyeiért. En t. h ily politikát semmiképen nem tartom az ország érdekeivel összeegyeztethetőnek. Azzal mentegetik magukat, hogy mandátumot kaptak a berlini congressustól.Hát engedelmet kérek, nyereségnek tekintik-e önök ezt a mandátumot, vagy parancsnak ? Hogy nyereségnek tekintsék azt, a mi annyi költségbe, annyi áldozatba került, és oly veszélyes helyzetbe juttatta a nemzetet, azt valóban meg nem foghatom. De ha parancsnak tekintik, hát akkor ki kényszerítette önöket arra, hogy elfogadják? Hiszen szabadságukban állott azt elfogadni, vagy el nem fogadni, Hiszen már a mandátumnak természetéből folyik az, hogy ha valakinek joga van is ezt a mandátumot adni, mindenesetre kell, hogy megadja a vele járó költségeket is. (Derültség a szélsőbalon.) Mert hogy valaki nekem mandátumot adjon az én költségeimre, már engedelmet kérek, annak kell, hogy hatalma legyen az én tulajdonom, az én zsebem felett, mert különben azzal nem rendelkezik. (Igaz! a szélsőbaloldalon.) De nem is igaz az, hogy a berlini mandátum következtében mentek oda. Ha mi általában minden körülményt összeveszünk és minden jelenséget megbírálunk, az tűnik ki az egészből, hogy nem a háború által teremtett helyzet okozita Bosznia és Herczegovina elfoglalását, hanem, hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalása iránt táplált régi terv okozta legnagyobb részben a háború kitörését. Önök szították uraim Boszniában és Herczegovinában a lázadást! (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon?) Ott van az angol kékkönyv, melyből egy alkalommal felolvastam önöknek, hogy abban egyenesen vádoltatnak önök úgy angol, mint török főhivatalnokok és képviselők által, hogy önök szították a lázadást és az önök segítsége nélkül lehetetlen lett volna. Tehát úgy látszik ez régi elhatározás volt és azért egyezett bele az osztrák-magyar kormány az orosz-török háborúba. Itt tehát nem is arról van szó, hogy a háború által teremtett helyzeten csak ily módon lehet segítve; hanem itt az osztrák-magyar kormánynak conniventiájáról, valóságos conspiratióról van szó, mert az osztrákmagyar kormánynak conniventiája nélkül a háború teljes lehetetlen lett volna. {Helyeslés a szélső balon.) Előadta a t. ministerelnök ur, hogy 1856-ban bizonyos strategikus felállítás mennyibe került. Hiszen igaz, mert a félszegségek mindig igen sokba kerülnek és keveset eredményeznek. Ha nem félszeg intézményekhez fordultak volua 56-ban, tulaj donképen 55-ben: egészen más eredmények lehettek volna elérhetők ép úgy, mint most, ha önök nem tettek volna egyebet, mint egy strategikus felállítást néhány százezer emberrel Romániában és kéz alatt biztosították volna az oroszokat, hogy hiszen ez titeket nem fog bántani, akkor az eredmény szintén nem lett volna nagy: de ha önök komolyan akartak volna eljárni akkor, midőn az orosz Plevna előtt állott, igen desperatus állapotban; ha önök ekkor csak százezer embert küldenének Romániába, azokból az oroszokból egyetlen egy sem menekült volua meg, s még csak hírmondónak sem ment volna vissza Oroszországba. Hogy a jövőben mi történhetik, vagy mi történhetett volna, az természetesen csak speculativus dolog. Én távol vagyok attól, hogy magamnak vindicáljam azon előjogot, hogy a mit ily módon mondok, az absolute igaz lenne. De engedje meg a ministerelnök ur, hogy ha azt sem hiszem el absolut igazságnak, a mit ő combinative, vagy speculative előad. Azt mondja, hogy ha Oroszországnak háborút üzenünk, Törökországot ugyan megmentettük volna, de lett volna orosz-osztrák-magyar háború; s a török nem segített volna. Ez oly feltevés, melyet egy ministernek azért, hogy a maga politikáját védelmezze, szabad felállítani: de méltóztassék megengedni, hogy nekem szintén szabad legyen azt nem hinnem el. S én azon nézetben vagyok, hogy miután a török birodalom ép úgy érdekelve volt a kérdésben, akár belemegyünk, akár nem,
