Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-22
22. orszägos ülés november 21. 1878. 305 Simonyi Ernő: T. ház! A trónbeszéd rendes körülmények között a kormány politikájának exposéja a megújítandó országgyűlésre. Ez alkalommal azonban a trónbeszéd nem foglalja magában a kormány politikájának exposéját, Miért? Mert, — azt mondják a kormány ideiglenes. Én megvallom, hogy a kormány ideiglenességének tulajdonképeni okát nem birtam eddigelé felfogni. Hát miért ideiglenes a kormány ? A pénzügy minister azon oknál fogva, minthogy belátta, hogy az ország pénzügyeinek rendezése lehetetlenné vált a kormány által követett keleti politika által, állásáról lemondott. Ha ez volt meggyőződése, igen helyesen cselekedett nézetem szerint; de beadta lemondását utána az egész kormány. Miért? Ha nem osztotta a pénzügyminister nézetét, akkor nem volt szükséges beadni lemondását, akkor megmaradhatott volna helyén; ha osztotta a pénzügyminister nézetét, akkor igenis helyesen cselekedett az összes kormány, hogy beadta lemondását. De hogy mit akar most már elérni ezen kormány, a kinek meggyőződése az, hogy Magyarország pénzügyeit rendezni és ezt a keleti politikát, vagyis talán bosnyák politikát együtt követni lehetetlen? Hát mire vár most ezen kormány, hogy válik állandóvá ? Mert az által, hogy a t. ház az előttünk fekvő 5 válaszfelirati javaslat bármelyikét is elfogadja, a pénzügyi rendezés egy hajszállal sem megy előbbre: tehát a kormányra nézve azon ok, a mely a lemondásra kényszerítette, épen úgy fenn fog állani a válaszfelirati vita után, mint a válaszfelirati vita előtt. (Helyeslés a szélső balon.) Nem lehet ezen válaszfelirati vitát, bár mi legyen annak eredménye, bizalmi szavazattá tenni. {ügy van! a szélső baljelöl.) A múltkor szerencsém volt benyújtani egy vádiratot a kormány ellen; a képviselőház többsége azt nem fogadta el tárgyalásra. Igen, de engedelmet kérek, ebből még a kormány irányában bizalmi szavazatot csinálni nem lehet. Miért? Mert először még csak a képviselőház tagjainak absolut többsége sem szavazott mellette; mellette szavazott vagy 170, pedig 422 igazolt képviselőnek fele 211 lett volna, tehát hiányzott legalább 41 szavazat abból, hogy a ház többsége szavazott legyen a kormány mellett. Ez tehát legfeljebb mint relatív többség csak negatív eredmény; a bizalmi szavazat pedig positiv cselekmény: negatív eredményt ezen positiv czélra nézetem szerint felhasználni nem lehet. {Helyeslés a szélső balon.) r En megvallom, hogy nem értem a kormány állását, hogy miért egyezett bele ezen ideiglenes létének ilyen hosszú időre való fenntartásába. És hogyan képzeli azt, hogy ha a válaszfelirati javasKÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. I. KÖTET. latok akármelyiké fogadtatik el az öt közül a ház többsége által, hogy az irányában bizalmi szavazatot jelent? Azt mondják, hogy a korona tájékozni akarja magát a képviselőházban uralkodó nézetek iránt: akkor engedelmet kérek, meg kell vallani, hogy a többség válaszfelirati javaslata olyan, a melynél határozottabbat más körülmények között még az ellenzék részéről sem lehetett volna várni. [Igaz! a szélső' balon.) Azon válaszfelirati javaslat határozottan elitéli a kormány politikáját, mert azt mondja, hogy az országot olyan állapotba sodorta, a hol nagy aggodalmak merülnek fel annak jövője iránt. Olyan politikát, mely az országot ilyen helyzetbe sodorta, jó, helyes, a többség által elfogadható és követendő politikának tartani nem lehet. Es én megvallom, hogy én nem látok erre semmi más magyarázatot, minthogy a kormány az ideiglenesség ürügye alatt kibujt azon kötelesség alól, hogy programmot adjon arra nézve, mit kíván ez országgyűlésen tenni. Nem adott pedig programmot azért, mert valószínűleg ugy van vele ez évben, mint volt 3 év előtt, hogy t. i. programmja nincs, csak esetről-esetre kormányoz, mint ez nagymesterüknél gróf Andrássynál már állandó frázissá lett. Én e politikát nem tarthatom helyesnek, s azt óhajtom, hogy annak, ki az ország ügyeit kezébe veszi, meghatározott nézetei legyenek a feleit, mikép kell és lehet az országot úgy kormányozni, hogy a népnek jóléte s az ország jövője biztosítva legyen. A válaszfelirati vita alkalmával eddig csak a külügyekről volt szó, pedig a kormány belügyi politikája helyzetünkben ép oly fontossággal bir. Igaz, hogy m indakettőt, ugy a bel- mint külügyi politikát úgy vezette a kormány, hogy a nemzet oda jutott, hogy csak az a kérdés: melyik lesz a kettő közül az első, mely a nemzetet megöli. Ilyen levén a kormányzat, én az ellen, hogy a háznak bármelyik felirati javaslatra adott szavazatát bizalmi szavazatnak lehessen tekinteni, — tiltakozom. Én bizalmat olyan kormánynak, melynek nem ismerem tendentiáját és politikáját, nem szavazhatok. A ministerelnök ur csak az imént is tiltatakozott az ellen, mintha ő makacskodnék felvilágosításokat adni. Már elmúlt néhány napja, mióta a ministerelnök ur elmondta azon beszédét, melylyel a házat a keleti politikáról felvilágosítandó volt. Ugyan kérdem, van-e a háznak olyan tagja, ki ma többet tudna a keleti politikáról, mint mielőtt a beszédet hallotta? 38
