Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-22
22. országos ülés ni epedez százezrek ajkán: Magyarország teljes függetlensége a magyar nemzet életével és vérével védett magyar király alatt. Én hiszem és várom, hogy „megbűnhődve már e nemzet a multat s jövendőt", ez a szebb és boldogabb jövendő nem sokára elérkezik, csak nemzetünk őrködjék rendületlenül alkotmányos szent jogai mellett, csak büntesse érdemük szerint az ezen szent jogokat idegen érdekekért, hazájuk romlásával is feladni képes hűtlen képviselőit; csak ne tűrje meg a királynak rósz tanácsadóit, államférfiak azon a polczon, melyhez őket csak ámítás fűzi; csak értesse meg koronás királyával, hogy „a nemzetnek az ő felkent személyét köriilövedző tisztelete, nem terjedhet ki a saját érdeküket a hazáénak elibe tett hűtlenül sáfárkodó tanácsosaira, hogy az az igazi alkotmányosság, hogy a király személye sérthetlensége mellett, a ministerek, a nemzetnek mint jogos birájuknak felelősségei tartoznak"; csak kövesse a nemzet rendületlenül a hazájuk s nemzetük javát szivükön hordozó igaz fiainak intő szózatát, csak maga le ne mondjon életképességéről, csak vesse meg az elvét, meggyőződését pénzért megvásárolni akaró lelketlen kufárokat; csak ne süiyedjen a gyáva fél sem véres és pulya közönyösség kábító álmába, és legyen kész hazájáért minden áldozatra, sohasem felejtve eme nagy igazságot. „A haza minden előtt." {Helyeslés a szélső haloldalon.) Mindezen előterjesztett indokaim és szent meggyőződésem, sőt hitem szerint, valamint jó lelkiismerettel tettem magamévá a függetlenségi párt megbízásából Simonyi Ernő igen tisztelt képviselőtársam által, a hazánk alkotmányos joga ellen vétkezett s nemzetünket akarata ellenére, az ország törvényhozó - testületének kijátszott mellőzésével annyi vér- és vagyon-áldozatba került, s granicsár tábornoki ambitióból űzött, törvénytelen háborúba kergetett kormányférfiaink ellen benyújtott vádiratot, a melyben a volt és a jelenlegi kormánynak,különösen annak elnökének, a kinek ministerelnöki nyomát mindenütt romlás, köny és vér jelöli, és a kinek gyűlölt nevére még imájában is átkot kér a gyámolától, férjétől, kenyérkereső atyjától megfosztatott öreg szüle, özvegynő és neveletlen árva gyermekeknek véget nem érő hosszú sora, — törvényes itélő birok elibe állítását kértük a nemzet törvényhozó, de bennünket leszavazott képviselő-testületétől: — mondom t. ház, valamint jó lelkiismerettel kívántam kormányférfiaink és különösen a kormány elnökének vád alá helyezését, a kiről még a bécsi rendőrség által lefoglalt „Neue Fr. Presse" is október hó 5-diki számában így szól: „Tisza urnak még az sem szolgálhat mentségül, hogy tévedett és csalódott. Benne gróf Andrássy politikája testesült meg, ő a csalatások rendovember 21. 1878. 301 szerét a külügyi politika czéljain túlvitte Magyarországban, oly virtuozitással, mely semmi mentséget meg nem enged. így tehát azon sors fogja érni, hogy a ministerpadokon fogja hallani e szókat: „kövezzétek öt", mely a képviselők ajkairól feléje fog hangzani, — úgy most is szent hitem és meggyőződésem, hogy csak képviselői lelkiismeretes kötelesség-teljesítésemnek teszek eleget, midőn a kegyelmes királyi leiratra a függetlenségi pártnak, Verhovay Gyula igen tisztelt képviselőtársam által benyújtott válaszfeliratát, egész szerkezetében indokaival együtt, magamévá teszem és annak elfogadására szavazok. {Helyeslés a szélső haloldalon.) Zsedényi Ede: Meg fogja a t. ház engedni, (Halljuk!) hogy röviden előadhassam azon nézeteimet, melyek folytán a felirati bizottság, melynek magam tagja voltam, javaslatát részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. (Élénk, hosszas éljenzés a haloldalon.) Ugyanis elismerve találom a feliratban azon irányt, melyben Bosznia és Herczegovina török tartományok elfoglalása káros következéseinek helyrehozása felé törekednünk kell: de nem találom azon főindokok nyilt előadását, melyek ezen irány követését okvetetlen ajánlják; holott épen a képviselőház hivatva van, hogy legyen óramutató nemzetünk életében, legyen tántoríthatlan munkása a jelennek, mely nemzetünk jövőjét előkészíti. (Helyeslés a haloldalon.) Azt mondják nekünk, hogy az események koczkája monarchiánkat hívja fel, miszerint az észak-keletről berontó árnak gátot vessen és erre Bosznia elfoglalása, ellentállásra szintúgy, mint visszatartásra alkalmas compact erőt adni fog. Európa tehát, Oroszországot is ideértve, Boszniával megajándékozott, (Derültség halfelöl) hogy a bosnyák pánszlávokkal egyesülve, az észak-keleti phalanxot áttörni és azon kötelességet teljesíteni képesek legyünk, melyet Európa összes nagyhatalmai, azon egy északi hatalom vontató kötelébe kapaszkodván, teljesíteni nem mertek. Es mikor adták? Akkor, midőn az adriai tengertől a Fekete-tengerig terjedő földdarabon, Boszniában is lakó keleti szláv népek, melyek nyelv és vallás által, mintegy természetes kapcsokkal régóta összekötve vannak az orosz birodalommal, a berlini congressus utján végképen a czár protectoratusa alá kerültek. Valóban dánai ajándék, melyben kormányunk által kimondott czélon kivül, még más valami fekszik, mi talán Péter czár testamentumából láthatlan betűkkel az orosz által beíratott. A történelem vezérfonalán fogom megmagyarázni, mivel egyszersmind Mihalovics tisztelt barátomnak válaszolok, ki minap a feletti csudálkozásának kifejezést adott, hogy mi magyarok
