Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-21
§94 **• országos ülés november 80. 187*. Különös parlamenti módot honosít meg a ministerelnök ur. {Halljuk!) Képzelem, mennyire meglepetve hallják ezt és hallják a minister ur szavait azok, a kik a múlt országgyűlésnek többségéhez tartoztak. A ministerelnök ur ugyanis azt mondja: c az a határozati javaslat, mely az ellenzék részéről jött, melynek tartalma helyeseltetett a kormány által, melynek tartalmára nézve magam is kimondtam, hogy hozzájárulok, de melynek visszavonását alaki okokból kértem, tartalmazta ezt" s mert ezt tartalmazta, nem lehet mondani, hogy nem a ház nézetével megegyezőleg történt a boszniai occupatio. Már most t. ház, a többség azon tagjai, kik sem ezen határozati javaslat indítványozásában nem vettek részt, sem a vitában föl nem szólaltak, hanem egyszerűen hallgattak, — mennyire meg lesznek lépetve, ha hallják, hogy abban az ő hallgatásukban akkor, mikor lelkük ártatlanságában azt hitték, hogy csak azon határozati javaslatról van szó: helyeslése, elfogadása volt a boszniai occupatiónak. (Zajos tetszés és taps a baloldalon.) Ha a ministerelnök ur ilyen logicával él a parlament tagjaival szemben, akkor azok semmi meglepetések ellen nincsenek biztosítva; (Derültség a baloldalon) akkor én nem tudom, hogy valamely ártatlan alkalommal, pékl. a házszabályok magyarázatánál való hallgatásukból a minister ur majd egy későbbi alkalommal nem fogja-e kihozni, hogy mert hallgattunk, a ház nézetével az iránta való bizalmat fejeztek ki. (Derültség a balon.) De engedje meg a t ház, hogy áttérjek (Nyugtalanság a jobboldalon; Halljuk! Halljuk! j a baloldalon) azon második állításra, mely abban áll, hogy az általános választás eredménye (Zaj a jobboldalon. Halljuk! balfelöl) Ha a t. ház kivánja, én elhalasztom beszédemet holnapra (H dijuk! Halljuk!) Mondom, áttérek ministerelnök ur azon állítására, hogy a választások eredménye helyeslése az occupationális politikának. Igenis t. ministerelnök ur, én nem tagadom, hogy ezen választások a szabadelvű pártnak többséget adtak; de kérdem, vájjon ezen választásoknak lehet-e azon jelentőséget tulajdonítani, melyet a ministerelnök ur azokra ruház? Vájjon a szabadelvű pártnak tagjai a boszniai occupatio helyeslése miatt választattak-e meg? Vájjon a háznak t. elnöke Ghyczy Kálmán, vagy az, ki jelenleg helyét elfoglalja, Várady Gábor, vájjon Szlávy József, vájjon Wahrmann Mór, Horváth Boldizsár, vájjon Horváth Lajos, vájjon sok mások helyeselték-e az occupatiót? És vájjon azért lettek-e megválasztva, mert helyeselték az occupatiót? Vagy azok, kiket nem említek, kik tartózkodtak minden véleménynyilvánítástól ez ügy felett, csak megdöbbenésüket jelentették ki, s fentartották itéletöket a jövőre, és ezeknek száma legio; vájjon ezek megválasztásában az occupationális politika helyeslése van-e? Ha azonban a választások eredményének csakugyan az az értelme, a melyet annak a t. ministerelnök ur ad: akkor én nem tudom, miért fogadja el a többség válaszfelirati javaslatát, azt a válaszfelirati javaslatot, mely — akárhogy takargassuk, akármennyi kifejezési árnyalat is van abban elrejtve — elitéli az occupationális politikát; ekkor egy parlamentáris minister a parlament véleményének ilyen nyilatkozatát azon képviselőktől, a kik egyenesen ezen poiitika helyeslésével lettek megválasztva, nem fogadná el, hanem azt mondaná: vagy nyíltan helyeslitek azon politikát, melyre én már a választók szentesítését birom, vagy folyamodom azon alkotmányos eszközökhöz, melyeket ily körülmények közt minden kormány igénybe vehet. (Élénk tetszés a baloldalon.) Önérzetes minister arra nem vállalkozik, hogy eltakart alakban elfogadja megrovását azon politikának, melyet a választók nyíltan helyeseltek. (Elénk tetszés a haloldalon,) De bár jul. 29-én történt a bevonulás, s aug. 5-ikétől 15-ikéig folyt le a választások legnagyobb része: én mégis azt merem állítani, hogy az ország közvéleménye abban az időben még kellőleg kifejlődve nem volt. Nem mintha nem tudták volna, hogy occupatio készül; nem mintha a hírlapokat nem olvasták volna, melyek a kérdést bőven fejtegették: de azt minden ember tudja, hogy arra, hogy azon nagy rétegeket, melyekből a választók kikerülnek, valamely dolog ismerete és hordereje iránti vélemény áthassa, arra öt-hat napnál, arra tiz napnál sokkal több szükséges, különösen a nyári munka idejében. Es oly országban, hol nem úgy akarják a választók helyeslését megnyerni, mint a hogy a ministerelnök ur állítása szerint az elmúlt ország gyűlésnek nézetét megnyerte Bosznia megszállá sara, hanem előkészítve viszik a kérdéseket * választók elébe; a hol a választásnak előe bevallva az a czéíja, hogy valamely kérdés feltt a nemzet véleményére nézve tájékozza a koroát és kormányt: ott nem igy viszik a kérdéseke a választók elé; ott kifejtetnek a kérdések előb a parlamentben, hónapokkal előbb előkészíttetek, hogy a legutolsó kunyhóban is mindenki tájékozhassa magát; s midőn azok tisztán állnak a^özvéleményben, és átszivárogtak annak miden rétegeibe, akkor igenis elfogadom, hoy a választás dönt a felett, vájjon helyeseltetc-e a feltett kérdés, a kormány politikája vagy nem? De a kérdésnek a választók elé oly módo való vitele, mint az történt, nem tekinthető olynnak, mint a mely a választók megfontolt véleméyének kifejezésére vezethetne. (Úgy van! a baldalon.) Egyébiránt t. ház, még ha így van is, — engedjünk a ministerelnök ur felfofsának, — még azon esetben is semmi mentsép sincs
