Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-21

288 21. országot ülés november 20. 1878. mintha Szerbiának több területet és több lakosságot a berlini szerződés nem adott volna, mint a san-stefanoi előleges kötés. Én részemről, — és hivatkozom e részben minden forrásra — úgy tudom, hogy a berlini szerződésben Szerbiának adott terület nagyobb és majdnem kétszázezer lélekkel több lakosságot foglal magában, mint az, melyet a san-stefanoi béke szánt Szerbiának. De ez mellékes. A kormánypolitikának eredményét abban látja, hogy a berlini szerződés az orosz befolyást a jogos határok közé szorította, azon határok közé, melyekben Pauler igazságügy minister ur placidus nyugalommal látja az oroszt és az ő igazságszeretetével őrt fog állani a mellett, hogy az oroszt ezen jogosan megillető befolyás jövőben valami módon meg ne esorbittassék. (Derültség a baloldalon.) Nagy szó. Azon egész összeköttetés, mely a három császári szövetség viszonyában ki van fejezve, csak ezen egyetlenegy tényében tette meg monarchiánk kormányának, de nem monarchiánknak a szolgálatot abban, hogy San-Stefanóban a jóból nagyon is sokat vett, mert ez által úgynevezett szövetségesének megadta a jogot arra, hogy a parlament előtt sikerrel kérkedhessek, míg e nélkül ilyesmivel fel nem léphetett volna. De vizsgáljuk meg, mi itt a döntő szempont, ha azt akarjuk megítélni, hogy keleti politikánk folyama folytán, mi az orosz hatalom túlterjeszkedése, minő, határainkon fennálló veszélyeknek az a gyarapodása, a melyeket meggátolni keleti politikánknak hármas czélzata volt: — akkor uraim, a berlini szerződés által teremtett állapotokat nem a papíron lévő san-stefanoi szerződés, hanem azon reális állapotokkal kell összehasonlítani, a melyek a háború előtt fennállottak. Ha ezekkel vetjük össze, akkor megtudhatjuk azt, hogy mi az a túlterjeszkedés, melyet az orosz hatalom elért, mi az a tudat, melyet a mi hatalmunkról a Balkán - félsziget népei táplálnak és mik a Törökország biztosítására tett azon intézkedések, melyek a berlini szerződésben foglaltatnak. És ha azt a szem pontot vesszük, t. ház: akkor látnunk kell, hogy a berlini szerződés folytán Törökország és Oroszország közt minden gát és akadály megszűnt. Akkor látnunk kell azon ijesztő terjeszkedését az orosz befolyásnak, a mely egész keleti Rumélia határait is magában foglalja; akkor látnunk kell azt, hogy hatalmi körébe Romániát is bevonta, és látnunk kell, hogy ennek a szerződésnek következménye az, hogy ezen orosz hatalmi befolyás megjelenik ott is, a hol mi occupálni megjelentünk, a Balkán-félszigetnek déli részén. És ezen terjeszkedés meg fog maradni akkor is, mikor egyetlen egy orosz katona sem marad Bulgáriában, vagy keleti Ruméliában, mert megmarad az érdekekben, a meggyőződésekben, az aspiratiókban, melyeket semmiféle berlini szerződés ki nem irthat; ezen orosz hatalmi túlterjeszkedést méltóztatik a háború előtti állapottal összehasonlítani, megmérhetni, hogy a keleti ügyekben követett politikánk annak első czélját, az orosz hatalmi túlterjeszkedés meggátlását mily fokban tudta elérni. De egyszersmind ezzel kapcsolatban megmérheti azt is, hogy második czélját mily fokban érte el, t. i. a szláv népek rokonszenvének megszerzését számunkra, a szláv népek eltöltését azzal a hittel, hogy mi ellenségei nem vagyunk, hogy sorsuk javítását és jövő aspiratióikat nem Oroszországtól, hanem tőlünk kell várniok. Megmérhetjük ezt abból, hogy a Balkán - félszigetnek nem csak keleti, hanem déli részén is minden erkölcsi tényező az orosz befolyás mellett áll, és mi bennünk nem látnak egyebet, mint a kik az orosz sikerek, a keresztyén népek felszabadulási törekvéseinek megnyirbálására beavatkoztak de a mi hatalmunkról valami nagy fogalmuk nem lesz, mert meg volt ugyan az akarat, hogy ezt meggátoljuk, de kénytelenek voltunk a siker legnagyobb részét birtokában hagyni Oroszországnak. Megmérheti a t. ministerelnök ur azt, hogy mily fogalma van egy megkísértett, de nem sikerült meggátlás folytán a szláv népnek a monarchia hatalmáról és befolyásáról a keleten és a Balkán félszigeten. (Helyeslés balfelöl.) És t. ház, ha ez nem volna elég, akkor igaz, politikánk hivatkozhatik valami más eredményre — s ezt elfelejtettem korábban mondani, — hogy én keleti politikánk egész folyamában legalább az eddigi felvilágosítások szerint — meglehet, talán titkos közleményeket kaptunk, —de az eddigi felvilágosítások szerint pusztán negatív irányt látok. De egy positiv eszme kimagaslik az egész törekvésben: és ez az, hogy mi ezen visszatartózhatlan válságnak keresztelt eseményt fel akartuk használni arra, hogy a mit a monarchia egyik állama sem akar, a mit annak képviselő-testülete és közvéleményének — bátran mondhatjuk, túlnyomó nagy része — visszautasított, hogy területünk terjesztessék. Ezt az egy positiv czélját látom keleti politikánknak, s ez teszi némileg megmagyarázhatóvá, miért proclamáltuk mi ridegen az elszigetelt érdekek politikáját, miért óvakodtunk mi ezen világesemények meggátlására vagy módosítására szövetségesek keresésétől? Mert mi tartottunk attól, hogy ha netán ilyeket kapunk, és ezek idejében elibe állnak az eseményeknek: akkor elesik politikánk egyetlen czéljától a terület terjesztésétől; (ügy van! balfelöl) de azon sokféle kísérlet közt, melyeket különösen a ministerelnök ur részéről tapasztaltam Bosznia és Herczegovina occupálásának igazolására és czélszei-íí és helyes voltának bebizonyítására nem legutolsó és nem