Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-21

41. országos Öléi november 20.1878. 281 végrehajtó hatalom és a törvényhozás közt is lehetnek ellentétek, még tovább is kell menni; nem hiszem, hogy egy eonventet állított volna fel a külügyek vezetése legczélszerűbb alakjául. De ha ily ellentétek előfordulhatnak is, a következmények nem lehetnek oly súlyosak, mint ha nem ugyanazon egy országnak, hanem két különböző államnak két-két ministeriuma, kétkét törvényhozó háza, tehát hat testület hozzájárulásához van kötve azon külügymiuister, a ki mégis azokért, a miket tesz, felelős. Ez az egyéni ministerialis, parlamentáris felelősséget felcserélné azon collegialis rendszerrel, (Helyeslés jobbfelb'l) azzal a rendszerrel, a mely azelőtt nálunk dívott. Elvállalom tehát a felelősséget, egyik és másik állam ministeriumára, elvileg és a politika irányára nézve; de nem vállalom el az egyes intézkedésekre, a módozatokra és a módozatok egyes részleteire nézve. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Az volt mondva többször: hiszen Bosznia megszállása régi terv, nem a berlini congressus, nem a keleti kérdés, egészen más okok szülték Bosznia, Herczegovina és Török-Horvátországnak megszállását; az évek óta terveztetett, csak most ragadták meg az alkalmat. Erre megfelelt Pulszky, a ki azt mondta, hogy semmi tervszerűség nem volt az eljárásban: (Élénk hosszas derültség a jobboldalon) hogy az előkészületek hiányából lehet látni, hogy az azelőtt tervezve, átgondolva nem volt, mert különben egész máskép cselekedtek volna. Megvolt állapítva az elv: nem tűrni olyan állam alakulásokat a Balkán félszigeten, melyek a monarchia biztonságát veszélyeztetnék. Az eszközökre nézve, melyek a körülmények szerint változhatnak az elvnek megállapítása után, mulaszthattak talán egyben-másban, de az nem a tervszerűség hiányát, hanem az eszközök alkalmazhatóságának nehézségeit, és az időpontnak netaláni alkalmatlanságát tünteti fel. Mert tökéletesen osztom azon nézetet, hogy egy külactióra meg kell választani — ha lehet — a kellő időpontot; akkor kell azt megindítani, mikor a nemzet pénzügyileg, politikailag meg van szilárdítva, meg van erősödve; kiemelem, ha lehet megválasztani, csakhogy nem mindig a nemzettől függ megválasztani az időpontot. A történelmi világeseményeket nem egyes ember s egy nemzet akarata határozza el. Hiszem, hogy Európa statusférfiai szivökből kívánták volna, talán az egy orosz kivételével, hogy a catastropha a keleten most ne álljon be; hanem álljon be más időben, álljon be akkor, mikor az európai egyensúly azon fő factora, mely az európai kérdésekben mindig fő tényező volt, melynek megzsibbasztásával az egyensúly alapja megingott, KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. T. KÖTET. mikor Francziaország visszanyerte volna egész erejét, és befolyhatott volna az eseményekre. (Helyeslés jobb/elől.) De mert a költő mondja: „Mit des G-eschickes Mächten ist kein sicherer Bund zu ílechten, und das Unglück schreitet schnelh" Előbb következett be a catastropha, mint kívántuk volna, mint kívánta volna Európa, de azért nem felelősek az illető statusférfiak, az az események folyásának következménye. De — az volt mondva — mi hasznunk belőle, akár miként erőlködünk, akár miként iparkodunk rendbe szedni Európa segítségével a keleti ügyeket; rajtunk azzal segítve nincs, mert a török többé nem szomszédunk, akárhogy consolidálja magát, akármi történik vele, ránk nézve annak minden jótékony hatása elveszett. Kérdés: vájjon nem marad-e szomszédunk. Ugy a mint a dolog jelenleg áll, én azt feltétlenül tagadni nem merném. De felteszem, ha nem maradna is az, azt hiszik, hogy erős, az ellenséges tartományok elválasztása által eonsolidált, a török és mohamedán népesség többségében gyökerező, habár kisebb terjedelmű Törökország nem birna súlylyal, a Balkán félsziget eseményeinek fejlődésére? És nem tarthatná féken mindazon aspiratiókat, melyek úgy reá, mint reánk nézve egyenlően veszedelmesek? és hogy ennélfogva nem volna hasznunkra Törökország még akkor is, ha többé nem közvetlen szomszédunk ? De elvesztettük a délszlávok sympathiáit, — úgy halottara panaszkodva említtetni, — és pedig nem a horvát, nem Polit, Maximovics és Hadzsics részéről, hanem olyanok részéről, a kik a török melletti politikának szóvivői. Hát, hogy tarthattuk volna meg a délszlávok sympathiáit? Mit kellett volna tennünk? Az oroszokkal szövetkezni? (Nyugtalanság bal/elöl.) Ez talán legbiztosabb módja lett, votna; de ezt mindenki perhorrescálta. (Halljuk! Halljuk!) Áz ő jogosult kívánságaik kielégítése által? Hiszen Szerbia függetleuittetett, Crnagora souverain lett, Bulgária egy része, habár a török souverainitása alatt álló, de mégis autonóm szabadságot nyert. Megakadályoztuk ezt mi, megakadályozta külügyérünk? Hát mi által vesztettük el a délszlávok sympathiáit? Az által, hogy egy déli panslavia alakulását megakadályoztuk ? Igen is, és ez épen azon politika mellett szó!, a melyet követtünk. (Elénk helyeslés és tetszés jobb/elöl.) És a délszlávok sympathiáiért lételünknek úgy szólván életfeltételeit feláldozni, ágy hiszem, senki sem hajlandó Tanti poenitere IIOÍÍ emo. Az volt mondva, hog3^ derogál nagyhatalmi állásunknak egy mandátum elfogadása. Én az európai régiót és újabb történetet tekintve, abban nem látok semmit, mi a nagyhatalmi állásnak praej uűicalhatna, ha valamely status az összes európai nagyhatalmak bizalma 36