Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-21
§76 S1 « orteágoi filét n«T*mber 20. 1878, subventiójáról van szó; meg kell hajolnunk, ha a polgári házasság beterjesztéséről van szó és kell, hogy idő előtt szétoszoljék a magyar képviselőház és később bevégzett tények után összehívassék és kell, hogy elnapoltassék a lajtántúli Reichsrath azért, hogy ezen titkos kéz rendezhesse és vezethesse Bosznia és Herczegovina oecupatióját. S hogy midőn összeülve, az osztrák Reichsrath nem helyesli a folytatott külügyi politikát, akkor egyszerűen, gúnyjára az alkotmányosságnak, elnapolják, hogy gondolkodjék a felett, vájjon a parlamentek hatalmasabbak-e, avagy azon titkos kéz, mely oly huzamos idő óta veti árnyékát a mi szabadságunkra? (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ezen titkos kéz munkájának kell, hogy tekintessék az is, hogy a horvátok, kik nagyon circumspectusok és óvatosak, hogy úgy mondjam politikusok, felirati bizottságukban egyhangúlag, országgyűlésükön szintén egyhangúlag, államférfiaiknak alig való ellenzése mellett fogadnak el oly feliratot, a mely feliratot bizonyára nem fogadták volna el és nem terjesztették volna a trón elé, ha egy titkos kéz őket arra nem inti és bátorítja. Épen azért, mert ily titkos kéz működését látom, óhajtom azt, hogy annak kezéből az erő és hatalom kivétessék, ha kell, kicsavartassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert az erőt és hatalmat az ő kezében nem képezi más, mint azon hadsereg, melyet úgy hivunk, hogy közös hadsereg, melyben a tábornokok közül szláv 45%, az alsóbbrendű tisztek közül pedig szláv 60—66%. S már most mikép álljon összhangban ezen katonai iustitutio oly rendszerrel, mint, a mily rendszer alapján építettük fel a dualismust, a mely Lajthántúl nyugszik a német elem praeponderentiáján, itt pedig nyugszik a magyar elem túlsúlyán — s állítunk ezen két tényező fölé örökös fenyegetésül egy harmadikat: a szlávok által uralt és birtokban tartott közös hadsereget. Annak, hogy ezen anomáliának, mely alkotmányunknak nem biztosítéka, hanem folytonos veszedelme, vége vettessék, módját látom találva azon felirati javaslatban, melyet a függetlenségi párt beterjesztett, midőn egy önálló magyar hadsereg felállítása által véget akart vetni annak, hogy jogtalan elemek uralják a hadsereget. Hogy egy katonapárt van, melyet a parlamentekben feltalálni nem tudunk, egy katonapárt, melynek akarata van, mely politikát folytat, politikát folytat a parlament háta mögött, és ha szükség van, a parlament akarata ellen: az az alkotmány kompromittálása nélkül nem tűrhető. T. ház! Ha azt akarjuk, hogy folytonos engedékenységünk által már vakmerőségre szoktatott ezen párt és a titkos kéz által az alkotmánynak tovább fejlődése és jelenlegi existentiája is meg ne semmisittessék, akarnunk kell, hogy ezen közös hadsereg, mint ilyen, megszüntetve, helyébe lépjen azon önálló hadsereg, mely támaszkodván a nemzet közérzületére az alkotmánynak, szabadságnak, trónnak egyenlően biztosítékot fog nyújtani. Mert nagyon különösnek találom azt és megnyugtatást nem nyújthat nekem, hogy a horvát feliratra ugyan szigorú szavakkal válaszolt a korona; mert láttuk már a múltban azt az esetet, midőn a korona rosszalta és kárhoztatta azt, mit a horvátok hirdettek, de az a titkos hatalom őket annak folytatására biztatta és bátorította. (Helyeslés a szélső balon.) T. ház! Ha azt akarják, hogy a keleti kérdésben Ausztria-Magyarország vonzerőt gyakoroljon, akkor szabadságnak kell lépnie az álszabadság, alkotmányosság helyébe. A szabadság vonz, a szolgaság elijeszt. Nem fognak azon népek, kik a szabadságot oly hévvel szeretik, ragaszkodni azon birodalomhoz, melyen napirenden vannak rendőri brutalitások, hírlapi lefoglalások ; oly birodalomhoz, melynek alkotmányos közegeiből, a parlamentből tréfát és comédiát, árnyékhatalmat csinálnak: hanem fognak ragaszkodni azon Magyarországhoz, mely önálló, szabad állam létére, önállóságával, szabadságával, függetlensége védelmében egyszersmind azon népeknek szabadságát és függetlenségét képes és kész leend megvédeni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szégyenkezve kell nekem, mint magyar embernek állnom, ha elgondolom azt, hogy Montenegró, Szerbia, mily csekély népességével és műveltséggel mégis önállósága, függetlensége, szabadságáért nem csak lelkesedett, de fegyverrel is tudott csatasíkra szállani; midőn látom, hogy a bulgár nép négyszázados szolgaságból, hogy ébred önállóságra, hogy hazájának önállóságát kivívja, s akkor látok képviselőházat a magyar országgyűlésen, hallgatok oly felirati vitát, melyhez hasonlót csak az egykori lengyel országgyűlés nyújtott, a melyeket az orosz kegyelem hivott volt egybe, mely országgyűlésen azt bizonyították be ékesszólóan, mily boldogító lesz Lengyelországra nézve a megsemmisítés. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Pauler Tivadar igazságügyminister: Ha a discussió ily előrehaladt stádiumában, t. ház, felszólalok, hogy rövid időre figyelmöket és türelmöket igénybe vegyem: {Halljuk!) teszem ezt azért, hogy a válaszfelirat és annak főbb tárgyát képező keleti ügyre nézve álláspontomat jelezve, némely a discussió alatt felhozott érvek és ellenvetésekre reflektáljak. A válaszfelirat hű képét adja azon aggodalmaknak, melyek ez országban a keleti kérdés felmerültével egyáltalán elterjedtek. Ezen aggó-