Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-21

11. országos ülés november 20. 1878. 273 a villafrancai béke megköttetett, szavazás történt. Olaszország egyes részeiben és Rómában szavazás történt. Csak önök követik a Bismarck által inaugurált vér- és vaspolitikát, melynél fogva Elsasst és Lotharingiát elrabolván, nem volt bátorsága a néptől megkérdezni, akar-e tartozni a német zsarnokság alá, vagy pedig a franczia köztársasághoz. (Helyeslés a szélsőbalon.) Azt mondta a ministerelnök ur, hogy zavarok és nyugtalanságok voltak Boszniában és Herezegovinában, azért kellett occupálni. Vájjon ki csinálta ezen zavarokat és nyugtalanságokat? Tekintsek el, mert szégyenlek rá gondolni, hogy a mi áílamférfiaink idézték volna elő e nyugtalanságokat, hogy legyen Ürügyük az elfoglalásra. Tegyem fel, hogy nem így történt, hanem ép úgy, mint Bulgáriában, orosz pénzzel és orosz fegyverrel dolgoztak. Ha a nyugtalanságot kellett megakadályozni, vájjon Törökországot kellett-e megtámadni, kinek a háza égett, vagy pedig a gyújtogatót kellett megbüntetni, hogy a kanóczot oda dobta. Ha a nyugtalanságot akarták megakadályozni a Balkán félszigeten és talán a birodalom kebelén belül, akkor Oroszországgal kell felvenni a keztyűt. Azon oroszszal, a ki a nyugtalanságokat szervezte, a ki Törökországot enerválta és a mi enerválásunkat is meg fogja kísérelni. Azt kell azon határok közé szorítanunk, a hol veszedelmessége megszűnik. Beleelegyedni egy ország ügyeibe, mert zavar és rendetlenség van ott, nem egyéb, mint beavatkozás azon ország belügyeibe; s midőn mi ily indokok alapján teszünk egy oly lépést, a melynek hasonlóját láttuk, hogy az oroszok megtették a múlt században Lengyelországgal szemben, midőn azért küldtek oda megszálló hadsereget, hogy azon anarchikus állapotokat rendbe hozzák. Midőn ily indokot aeceptálunk, akkor elfogadtuk az indokot arra, hogy a nálunk bekövetkezhető nyugtalanságok esetén hasonló joggal Oroszország occupáljon. Azt állítja a ministerelnök ur, hogy egy stratégiai felállítást nyertünk Boszniában. T. ház! Alig van dolog, a melylyel nagyobb visszaélés űzetett volna, mint a katonai műkifejezésekkel. Stratégiai felállítás Boszniában, ama sziklák és magas bérezek honában, ugyan kérem, ha a stratégiai felállítást és működést alap gyanánt kívánjuk használni, és seregeinket előre toljuk onnan délre, miként hiszi a ministerelnök ur, hogy képesek leszünk 200—300,000 embert élelmezni, lőszerekkel ellátni, azon járatlan utakon, melyeken 150 ezernyi hadsereget oly nagy nélkülözés és szenvedéseknek kitéve, alig tudtunk fentartani ? Vájjon azt hiszi-e a ministerelnök ur, hogy majd kiépítjük a vasutakat, a vasút segélyével fog az történni, azt hiszi a t. ministerelnök ur, hogy egy országban, a melyben a panslavistikus törekvések oly nagyok, melynek egyik K.ÉPVH. NAPLÓ 1878—81. I. KÖTET. oldalán Szerbia, másikán Montenegró van annyi elszánt férfiak és kalandszomjas hősökből alakulható önkéuytes csapatokkal szemben, Bosznia és Herczegovinában megvédhetők lesznek anynyira a vasúti vonalak, hogy biztosítva legyen a hadsereg összeköttetési vonala. Alig hiszem ezt. Ezért az occupatiót stratégiai érdeknek nem tartom. Ha önök stratégiai pontot akartak nyerni a Balkán félszigeten, akkor elő kellett volna nyomulni a Duna partjain Viddinig, s ekkor nyitva lett volna a Balkán sophiai megkerülési pontja és egyszersmind a dunai várak kulcsát birtuk volna. Jelenleg onnan el vagyunk szigetelve a hegyek koczkáiban és feneketlen sár mélyében. Azt monda a ministerelnök ur, hogy Bosznia occupatiója azért kellett, mert be kell magunkat ékelni a szerbek és montenegróiak közé, hogy egy nagy délszláv birodalom ne alakulhasson. Ez egyfelől argumentum és másrészt elárulja a ministerelnök ur további szándokát, mert ma a novi-bazári kertilet nélkül még be nem ékeltük magunkat Szerbia és Montenegró közé. Ha benn leszünk a novi-bazári kerületben, akkor leszünk beékelve közéjük; akkor fogunk birni egy keskeny úttal, a melynek katonai értékét kétségbe vonom, mert ilyen szűk utat és területet két ellenséges fejedelemség közepette megtartani nem leszünk képesek. De, a mint mondám, útmutatást is tartalmaznak a ministerelnök ur szavai a jövőre, mert az azt teszi, hogy t. i. az occupatió határa még nincs megállapítva, hanem seregünk előre fog törni a novi-bazári kerületbe, hogy azon nevezetes éket létrehozhassák, mit a ministerelnök ur oly kívánatosnak tartott. Tóth Vilmos t. képviselőtársam hivatkozik a kereskedelmi érdekekre, s idézve magyar államférfiak szavait, talán Széchenyitől György Endréig, hogy keletre magyar; utalt arra, Boszniát azért kell birni, hogy egy nagy kereskedelmi utat tartsunk meg keleten. Először is Bosznián keresztül nem jutunk keletre, hanem jutunk délre, az aegei tengerpartig, másodszor kereskedelmi utunk egy vasút által nem elégíthető ki, mert épen saját iparterményeink, saját gabnánk és nyersterményeink kivitelét az teszi lehetetlenné, hogy vámtarifánk magas, s épen tariffánk e magassága semmi esetre sem fogja lehetővé tenni azt, hogy terményeink vasúton szállítva, kiállhassák a concurrentiát azon franczia és angol iparczikkekkel. melyeket Anglia és Francziaország vizén, tengeren szállítanak. (Igaz! Ugy van! balfelöl) Ha kereskedelmi érdekeink vannak ott, kezdettől fogva kijelölte a természet maga annak útját, midőn a Duna folyamot adta nekünk, mely vezet keletre, a Fekete-tengerre és innét Ázsia partjaira. Önök, a kik keleten keresik keleti kereskedelmi érdekeinket, elfeledik azt, hogy