Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-21

ti. országos illés november íäO, Í878. 271 házra nézve, a melynek nevében a trón zsámolya elé lépnek, és egy nagy insultus a koronára nézve. Nekünk nem lehet czélunk, hogy kortesfogások, kortes-nyilatkozatok körébe vonjuk a trónt; azért járulunk a trón elé szivünkből fakadó nyilt, őszinte nyilatkozattal. [Helyeslés a szélső halon) Azt mondja Hegedüs Sándor képviselő ur, hogy felforralja a közvéleményt az ellenzék eljárása. Legyenek meggyőződve önök uraim, nem az ellenzék eljárása, hanem az ily kétértelműség, a mely növeli azon ámítások lánezolatát, mely ámításokat a múlt években és az egész keleti bonyodalmak folyama alatt a nemzettel szemben űztek és azon porhintés kell, hogy felforralja a nemzet közvéleményét; és nem mi vagyunk azok, a kik eláruljuk az alkotmány gyengéit, hanem önök azok, a kik ezen gyengéket leplezetlenül és a legkíméletlenebbül tárják fel a nemzet minden egyes, és csekély mértékben gondolkodó polgára előtt. Nem mi rontjuk meg az ország hitelét, mint Hegedüs Sándor képviselő ur mondta: hanem megrontja az olyan eljárás, a mely daczára, hogy kifejezi a pénzügyi aggodalmakat, ezen pénzügyi előrelátható nyomor bekövetkezésének gátot emelni nem igyekszik; és azon férfiak eljárása, a kiknek köréből a volt pénzügyministert épen a bekövetkezett pénzügyi eredménytelenség kényszerítette a megszökésre, mégis ezen politikát továbbra is támogatják. Felhozta Hegedüs Sándor képviselő ur, hogy mi izgatunk oly negatív dolgokkal, mely szerint nem kell közösügy közös hadsereg, nem kell delegatio. Felhozta ezt Hegedüs Sándor képviselő ur, a ki ezer negatív vezérczikknek piedestáljáról {Derültség) tekint reánk, a mely negatív vezérczikkékben a t. képviselő ur ugyanazt hirdette, hogy nem kell közösügy, és delegatio. Ki kezdte, ha nem épen azon hírlap, a melynek ő egyik munkatársa, a legrégibb időktől fogva az önálló független nemzeti bank melletti küzdelmet, s az önálló vámterület melletti küzdelmet; és ki volt az, midőn valósítani kellett volna ezen eszméket, cserbe hagyva, épen ezek ellen dolgozott, ha nem azon lap, a melynek ő főmunkatársa volt? Ha ez így van: akkor nem fogadhatom el azon vádat, hogy mi a kormányférfiakat compromittáljuk halasi legelő és más ily kérdésekkel ; mindenki felhozhatja ezen vádat, csak azok nem hozhatják fel, a kik a temesi fát a tűzre rakták és a temesi fán, meg a honvédek mungo nadrágán éveken keresztül keresték a népszerűséget, (ügy van! a, szélső baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a szélső baloldal némely férfiai az országot bejárják és ma Szegeden, holnap Gzegléden, azután Kecskeméten vannak, és így csinálják azon közI véleményt, a melyet közvéleménynek el nem fogadhat. En okoskodását aceeptálnám, ha be tudná bizonyítani, hogy nemcsak azon szónokok, a kik az országot bejárják, hanem azok, a kik a szónok véleményét helyeslik, és a kik a dörgő éljent elkiáltják Debreczenben és Szegeden, ugyanazok kiáltják el Kecskeméten, (ügy van! a szélső balon) Nem a mi rendszerünk az, hogy fogadott szolgákkal kisértessük magunkat népgyülésünkbe és fogadott lappal hirdessük elveinket, a melyeket azután cserben hagyjunk, (ügy van! a szélső balfelőH.) Miután tehát a nép, a mely Czegléden, Kecskeméten és Szegeden a követett politikát elitélte, mindig más-más, ennek véleménye méltán tekinthető az ottani közvéleménynek, (ügy van! a szélső balfelŐl.) A t. képviselő ur mintegy meggyalázni akarta azon módot, hogy meggyőződésünk és hitünk érvényesítése végett bejárjuk az országot. Az apostoloktól kezdve az utolsó utczai skót hitszónokig, — a meggyőződésnek és hitnek érvényesítésében ez volt az egyik mód; de hivatkozom egy más példára is. (Halljuk! Halljuk!) A 40-es években b. Wesselényi Miklós és Kemény Dénes Erdélyben, midőn az önkény uralkodásával szemben fel kellett venni a harczot, minden megyében, a melyben birtokosok voltak, megjelentek; és a hol azok nem voltak, birtokot vettek, hogy megjelenhessenek a közgyűléseken, megyéről megyére járva igyekeztek a mély álomba merült nemzetet felrázni egy méltó ébredésre. Es hogy ha ezen férfiak nem jártak volna így el: legyen róla meggyőződve Hegedüs Sándor t. képviselőtársam, hogy nem volna neki ma Abrudbánya nevében helye a magyar parlamentben, hogy beszédeket tarthasson, mert soha az unió létre nem jött volna. A t. ministerelnök ur a jelenlegi politikai helyzet indokolására első sorban nem talált erősebb indokot, mint azt, hogy a világesemények kényszerítő hatalmával szemben mást tenni nem lehetett. Ha az államférfiak arra lennének hivatva, hogy az eseményeket ne uralják, mint a hajós a tengert, hanem, hogy az események által ide s tova sodortassanak, mint a gazdátlan sajka a habon: akkor volna ezen enuntiatiónak értelme. De így is van, mert a kormány gyengeségét nem csak elárulja, hanem azt azzal egyenesen bevádolja, (ügy van! a szélső bal felől.) Vádolja ezen nyilatkozat a külügyi politikát vezető államférfiut azon gyöngeséggel, hogy a világeseményeket uralni nem tudja. (Tisza Kálmán ministerelnök közbeszól: Ej ha!) De van-e helye azon kicsinylésnek, a melyet épen most hallottam elhangozni a t. ministerelnök ur ajakáról egy oly fontos kérdésben, a melyről azt kell mondanunk, hogy az egyetlen egy