Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-20
50. orartgos «lé* november i». 1878. fő7 lomnak átadni; a keleti rész kopár bérezeit pedig az osztrák monarchia birtokába vagy hatalmi körébe keríteni. Hogy ezen irány hová vezet, hogy mi ennek az ultima ratiója, azt hiszem, hogy azt bőven magyarázni nem szükséges. {Hélye$lés balról.) Az orosz uralom a Balkán félsziget nyugati részein: Szerbiában, a Dunán és a Fekete-tengeren egyszersmind alapját veti meg az orosz uralomnak az egész Keleten. A t. ministerelnök ur ugyan mondotta, hogy hisz az orosz hatalom túlterjeszkedése ellen gátat fog vetni. De t. ház, ez semmi más, mint egy puszta frázis. Ha én azt kérdezném a t. ministerelnök úrtól, hogy hol végződik a terjeszkedés és hol van kezdete a túlterjeszkedésnek, azt hiszem, hogy nem volna képes felvilágosításokat adni. Tisztelt ház! úgy vélekedem, Oroszországnak van népe és földje elég, úgy Európában mint Ázsiában, és hogy Oroszországnak minden terjeszkedése túlterjeszkedés és fenyegeti a monarchiát fennállásában és jövőjében. (Helyeslés a baloldalon.) Nem Oroszország túlterjeszkedését kellene tehát meggátolni, hanem egyáltalában Oroszország terjeszkedését a Középtenger felé, ha lehet békés eszközökkel, ha kell a monarchia hatalmi súlyának latba vetésével, ha lehet, karöltve azon nagy hatalmakkal, melyeknek érdekei szintén fenyegetvék az orosz terjeszkedés által; de ha szükséges, akkor egyedül a monarchia erejével, a monarchia eszközeivel. (Helyeslés a baloldalon.) Én t. ház, ezen muryt a t. külügyi kormány által folytatott politikában felfedezni képes nem vagyok, sőt ellenkezőleg én a külpolitika minden tényében látom a legbensőbb egyttértést és a párhuzamos haladást Oroszországgal, (ügy van! a balon) holott erős meggyőződésem szerint, a mennyire óhajtandó a békés egyetértés és együttélés, — a párhuzamos haladás a monarchia romlására vezet. (Elénk helyeslés balról.) Most t. ház, mielőtt rövid felszólalásomat bevégezném, egy pár szót akarok mondani a többségi felirati javaslatra vonatkozólag; előre is bocsánatot kérve, hogy ha egy vagy más irányban ismétlésekbe találnék esni. (Halljuk!) Megengedem t. ház, hogy az igen t. többség saját álláspontjából kiindulva, vagy opportunitási szempontokból, érintetlenül hagyhatja azon viszonyt, a mely köztte és a kormány közt létezik, és érintetlenül hagyhatja azon összhang felemlítését, a mely köztte és a kormány közt fennállani szokott, élve talán azon okoskodással, hogy a többség kifejti nézeteit; elmondja véleményét; egy bizonyos tartózkodással kijelöli a követendő irányt: és azután a kormánynak a dolga az, hogy miként alkalmazkodik mindezekhez. Igen, de ne feledjük, hisz ez köztudomású dolog, és azt hiszem, hogy ennek felemlítése által nem árulok el titkot, hogy t. i. ezen többségi felirati javaslat egy oly compromissum eredménye, a mely a többség és az ideiglenes kormány közt jött létre, állítólag' a kölcsönös igények méltánylásával és a kölcsönös concessiók kicserélésével. Beismerem, hogy én a többség és a kormány közt folytatott alkudozások phasisairól, egyes mozzanatairól és a stipulatiók összes pontozatairól tájékozva nem vagyok, de nem is lehetek, mert hisz az alkudozások nagy részben titokban folytak, és a felirati bizottság üléseinek nagy részét titokban tartotta, sőt egyes csoportokban, magánkörökben tanácskozott. De a felirati javaslat szövegének bővebb áttanulmányozása a nyert impressiok és informatiok alapján minden lelkiismereti furdalás nélkül vállalkozhatnám arra, hogy ezen stipulatiók egyik főbb pontját fogalmazzam és szövegezzem, még pedig a következőképen : (Halljuk! Halljuk!) Az ideiglenes és nem sokára negyedízben véglegesítendő kormány (Derültség) belenyugszik abba, hogy a többség elharangozza súlyos aggodalmait, elcsöngesse egyes elvi kijelentéseit és elpanaszolja keserveit: viszont a többség belenyugszik abba, hogy a kormány azután ezen elpanaszolt keservekkel, ezen elharangozott aggodalmakkal és elcsöngetett elvi kijelentésekkel, mit se törődjék, hanem csináljon azután oly politikát, a minő neki tetszik egész függetlenül és önállóan. (Helyeslés balfelöl.) Ha ezen compromissummal kapcsolatban tekintem a többség felirati javaslatát: akkor csakugyan azon meggyőződésre kell jutnom, hogy az abban foglalt elvi kijelentéseknek nincs gyakorlati értékük, s nem leend a gyakorlatban következményük. (Ugy van! balfelöl.) Én úgy vélekedem t. ház, hogy az ember nem lehet kormánypárti és ellenzéki is egyszerre egy személyben. (Felkiáltások: Igaz!) A kormány megbuktatására törekedni és a kormány politikáját egyszersmind kárhoztatni, ez szerintem szabatos és világos álláspont, A kormányt támogatni és a kormány politikáját helyeselni, ez szintén szabatos és egészen világos álláspont: de a kormány politikáját rosszaim és a kormányt mindazáltal támogatni, az sem világos, sem helyes álláspont. (Élénk tetszés a baloldalon.) A ki az előbbi két út valamelyikét választja, az nyilt homlokkal jár, a ki a harmadikat választja, az kénytelen — vagy akarja, vagy nem — álarczot viselni, (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) A többség feliratában szerényen hangoztatott bizalmatlanság még azon hangszerelés mellett is, melylyel azt Szlávy képviselő ur ellátta, csupán csak irott malaszt marad; míg a kormány tényleges támogatásában rejlő bizalom meg fogja erősíteni azon kormány állását, a mely csinálni fogja ezentúl is tovább a téves és hibás politikát. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Én azt hiszem t. ház, sokkal komolyabb, sokkal fontosabb ezen 34*
