Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-20

260 10, orsiágas ftlé» november lö. 1878. annyi nemes vér kiontásával szerzett e nemzet hősiessége. Ezen országgyűlés fog a felett határozni, hogy az ezredév küzdelmeit átélt magyar nemzetnek van-e létjogosultsága és jövője a Kárpátok övedzte e hazában. Mert, t. ház, ma mind az, a mit őseink oly szívósan oltalmaztak, s szent örökségként reánk hagytak, ma mind az, a mit 1848 alkotott, ma mind az, a mi nemzetet nemzetté tesz, koczkára van téve. Önöknek, a nemzet választott képviselőinek ugy kell tekinteniök magukat egyenegyen, mint a nemzet betegágyához hivatott orvosokat. Önöknek választaniuk kell a haza iránti szent kötelmek, az édes anyatejjel, a hazai levegővel beszívott hazafias érzelmek és a pártfegyelem lelket és hazát ölő alárendeltsége között. Szóval önöknek választaniuk kell Tisza Kálmán és a haza között, melynek üdve, sőt fenmaradhaíása és a boszniai politika embereinek felszínen maradásával összeegyeztethetlen. Mindig ünnepélyes és nagyfontosságú azon időpont, a midőn egy nemzet fejedelmével érintkezik. Százszorosan az jelenben, midőn a nemzet országgyűlése souverain társával a létkérdés felett tanácskozik és érintkezik közvetlenül. Mert t. ház, nekünk ma az uralkodóval közvetlenül kell érintkeznünk, mivel azokban, a kik a közvetítésre hivatvák, mi nem bízhatunk, azok máiannyira és annyiszor koczkáztatták a nemzet legszentebb érdekeit, hogy e fontos perczben közvetítésük vészthozó lehet hazánkra ugy, mint a trónra. A nemzet képviseletének: a souveraine országgyűlésnek ma nem a hízelgés szavaival, hanem nyilt őszinteséggel kell szólani a koronás fejedelemhez, ki esküt tett az alkotmányra és a nemzet boldogságára való közreműködésre; fel kell nemzetünket jellemző nyíltsággal fejtenünk, hogy a felelős ministerek, a korona hűtlen tanácsosai, egy oly politika követését javasolták, vagy egy olyannak követését engedték meg, mely vészthozó nem csak hazánkra, hanem a trónra nézve is, s melyen ha rögtön nem változtatunk, a szövetséges két állam szétomlani és a prédára lesők könnyű martalékává fog válni, mert Bosznia occupatiója első lépés arra, hogy a telhetetlen Poroszország Ausztriáiba még telhetetlenebb muszka Magyarországot elnyelje s nemzetünket a török után Ázsiába visszaterelni igyekezzék; a mint ily szándékait nem is titkolja többé. Nagy időket élünk, nagy érdekek vannak koczkára téve, emelkedjünk fel tespedésünkből a helyzet magaslatára. Előttem szóló t. barátaim megvilágosították a vészteljes helyzetet, melybe a követett keleti politika hazánkat és Európa népeinek közös kincsét a közszabadságot sodorta. Nekem t. ház, a vita ez előrehaladott stádiumában kevés tarlózni valóm marad; de azért nem érzem magamat felmentve a kötelezettség alól, hogy egyet-mást, a mi még érintve, vagy legalább kifejtve nem voltak, a lehető rövidséggel elő ne adjam. Tagadhatatlan t. ház, hogy a keleti viszályok felmerülte óta két nézet, vagy áramlat állott szemben egymással, egyik, a melyet a két birodalom népei, úgy itt hazánkban, mint a Lajtán túl akartak s a mi egyedül volt képes érdekeinket kielégíteni, jövőnket biztosítani. A reformált s népeinek alkotmányos szabadságot adni kész Törökország integritásának az általunk ünnepélyesen garantirozott párisi szerződés alapján való fentartása, s ez által az európai egyensúly megóvása. És egy másik áramlat, mely csak egyesek szabadságellenes vonzalmában gyökerezett: a muszka-szövetség. Az elsőért kész volt a nemzet vért és pénzt áldozni, nem a török nemzet iránti köteles hálából, hanem az érdekegység és saját biztonságunk szempontjából; mert érezte mindenki, hogy Törökország megbontása a mi megbontásunkkal egyértelmű ; mert átláthatta minden gondolkozó lény, hogy ha a muszka hatalom az Aldunánál megvetheti lábát, ha a Balkánt hadművelete támpontjává teszi: akkor oly archimedesi pontot nyerend, a honnan hazánkat bármikor könnyen kivetheti sarkaiból, és az általa felszabadítottnak állított, de valóban hatalmi körébe vont és russificálandó szláv népekben oly szövetségeseket, a kik mindig készek lesznek hazánk és Európa polgárosodása ellen törni. így éreztek nemcsak itt, hanem a lajtántúli szövetségeseink is, mert ha valaha, úgy e kérdésben meg volt az érdekegység a két szövetséges állam közt. És épen az mutatja a mi szomorú és alkotmánykivüli helyzetünket, hogy ennek daczára nem az történt, a mit a két birodalom 25 milliónyi népe kivánt, hanem történt mit néhány szűk latkörrel bíró diplomata, s néhány kalandvágyó katona akart; történt az, a mit a nemzetével meghasonlott külügyministerünk Glorcsakoífal és Bismarckkal kifőzött a diplomatia boszorkányüstjében. T. ház! Megdöbbentő jelenség az, a midőn egy alkotmányos országban a néphatalomnak erőteljes nyilatkozatával szemben egy pár ember ily merényleteket tud végrehajtani. Érezték azt önmaguk is, s hogy a nemzeti indignatióval szemben némileg fedezzék magukat; a berlini conferentia palástja alá bújtak, s a conferentiától látszólagos megbízást kunyuráltak ki, nem háborúra, nem erőszakos foglalásra, hanem a törökkel egyetértő rendcsinálásra, békés pacificatióra. Ministerelnök ur ugyan azt monda, hogy Boszniába mint a török barátjai mentünk be, hogy erejét onnan kivonva, másutt alkalmazhassa. No, az ilyen barátokra is elmondhatja a török, hogy ments