Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-19

Itt. of&üágo* ülét n A 2l-es bizottság által benyújtott válasz­felirati javaslat, elismerem, mestermú'. Alakja, irálya kifogástalan, tartalmára nézve pedig sok­kal többet mond, mint a mennyit attól várni lehetett. Engem emlékeztet a hires Markó tájképeire. Első pillanatra megragadja a figyelmet, azután minél tovább nézi az ember, mélyebben és mélyebben, mindig képes valami újat felfedezni. Én ezen felirati javaslat mélyében azt fedez­tem fel, hogy a t. szabadelvű párt saját keleti politikájától visszariad. 0 nemcsak a sorok között enged olvasni, de nyilt szavakban is aggodalmat fejez ki és határozottan roszalja Bosznia oecupa­tióját. És mégis csodálkozásomra a ministerelnök ur múltkor tartott fényes beszédében az occupatió szükségességét fejtegetvén, azon válaszfeliratot elfogadta. Pedig hogy nagymérvű aggodalmakat fejez ki, azt idézni is lehet: 0 Felsége legmagasabb figyelmét felhívja azon „mély nyugtalanságra, melyet a boszniai és herczegovinai hadjárat az országban keltett". Továbbá: „Mi súlyosak a tőlünk igényelt áldozatok, s nem némíthatják el azon kérdést, vájjon a legkedvezőbb esetben elérhető czél arányban álland-e ezen áldozatokkal." De több idézni való is van itt. Ha azon t. párt, a mely ezen politikát csinálta, vagy csinálni segítette, a mely párt azon ver­és pénzáldozatok meghozatalának,melyeket Boszniá­nak hoztunk, részese így nyilatkozik, mit mondjunk mi, kik elejétől kezdve ezen politikát határozottan minden izében elítéltük, kik népgyűléseken, napi­sajtóban és a közvélemény minden nyilatkozása alkalmával határozottan, nyíltan roszalásunkat fejeztük ki; mi, azt hiszem t. ház, kevesebbet semmiesetre sem kívánhatunk, mint a boszniai occupatiónak azonnali megszüntetését. {Helyeslés a szélső bálfelöl.) A mi a tisztelt egyesült ellenzék felirati javaslatát illeti, melyet gróf Apponyi Albert t. képviselő ur nyújtott be, az, megvallom, azon benyomást tette rám, mint fogékony lélekre egy monumentális míí tehet: ész, erő, akarat van benne kifejezve. És annak igen sok része szivem mélyéig hatott. Különösen a mit a kül­ügyekre, a mit a boszniai occupatióra nézve mond, azt mind szóról szóra szívesen aláírom és magamévá teszem. Kár, hogy ezen emelkedett szellemi míí a befejezésénél elhalványodott. T. képviselőtársam a kormánynak bizalmatlan­ságot szavaz, a kormányváltozást óhajtja. Én nem értek tökéletesen egyet vele. Én az alap iránt viseltetem bizalmatlansággal. (Helyeslés a szélső balon.) Én nem kormány-, én rendszer­változást óhajtok. [Helyeslés a baloldalon.) Minden szerencsétlenségünknek, minden ba­junknak e rendszer az oka. Bujanovics t. kép­Bmber 18. Í8Í8.-, O547 viselőtársam az 1867-ki kiegyezés mellett szóno­kolván, nehezen gondolta meg, hogy 67 óta hányszor volt már ministerválság, mennyi t. férfiú foglalta el azon székeket, kik iránt ő minden­esetre bizalommal viseltetett: és a haza ügye mégis fokról-fokra hanyatlott. Tiz év előtt a haza sorsát intéző nagy férfiak hangosan mondották, hogy Európa irigyli ezen minta-alkotmányt. Jöjjön most ide ezen Európa, és lássa, hogy ezen minta-alkotmány mint dúlt fel mindent, a családi tűzhelytől egész az oltárig, kiforgatta a nemzetet jelleméből, vagyonából, jogaiból, meg­honosította az erkölcstelenséget (Ügy van! a baloldalon) és elmondhatjuk igazán, gyászba borította a hazát. És ma mi itt vagyunk s lessük a pillanatot, mikor csap össze fejünk felett a szerencsétlenség árja. Én nem vádolok egyeseket, mert nem tudok képzelni oly elvete­mült gonosz fiút, ki édes anyja szivébe mártaná a tőrt, hogy annak holttestén keresztül jusson el a forráshoz, hol nagyravágyásának szomját kielégítheti. Nem vádolok pártot, mert nem tudok képzelni oly magyar embereket, kiknek ősei e hazáért vért és életet áldoztak, hogy ők most czímért, rangért, hitvány bérért a hazát feláldozni képesek volnának. Én, t. ház, tisztán és egyenesen a rendszert kárhoztatom. Meg vagyok győződve, hogy ha ma egy szentet ültetnének is ama vörös bársony székekbe: ezen rendszer mellett annak is el kellene buknia. Es mivel a Verhovay t. képviselőtársam által benyújtott válaszfelirati javaslat ezen rend­szer ellen szól, azt pártolom. (Elénk helyeslés és éljenzés a széUÖ baloldalon ) Máriássy Sándor: T. ház! A folyamatban levő válaszfelirati vita alatt hallott jeles és nagy­érdekű, úgy politikai, mint szónoklati tekintetben kitűnő beszédek után, a tárgyat és helyzetet új színben megvilágítani, vagy szerény szavamnak, bármely irányban kiváló hatását remélni nem lehetvén szándékomban; ha a mélyen t. képviselő­ház kegyes türelmét egy lehetőleg szűk keretbe foglalandó nyilatkozat tartamára mégis kikérni bátorkodom: teszem ezt, áthatva a szőnyegen levő külügyi politikai kérdések megmérhetien horderejének, és így közvetve az adandó szava­zatommal járó komoly felelősség súlyának érze­tétől, mely felelősség, szavazatom indokolását választóimmal szemben, habár nem kötelességemmé, de meggyőződésem szerint legalább kívánatossá teszi. Hogy a ház asztalára letett javaslatok közül a válaszfelirati bizottság által bemutatott ter­vezetet támogatandom: ezt, mint a szabadelvíí­párt tagjának, alig kell mondanom; — nem hallgathatom el azonban azon megjegyzést sem, hogy a lényegben ekként pártolt javaslat szö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom