Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-18
18. országos ülés november 16.1878, 221 vagyonilag, számos egyes egyént jogaiban, mélyen sértett (Igaz, ugy van] balfelöl) és szükségesek voltak ilyen brutális alakjukban csak azért, mert elő' nem készíttettek. A kormánynak tudnia kellett, hogy jelen védszervezetünk mellett előfogatokra mulhatlanul szüksége van egy hadseregnek; a kormánynak tudnia kellett volna, hogy bárminő aetiv következik be, előfogatokra okvetlenül szükség lesz. Előkészítette a kormány az előfogatok kirendelését; gondoskodott a törvényhozás intézkedéséről, törvényről, avagy felhatalmazásról, melyre az előfogatok kirendelését állapíthatta volna? Gondoskodott a kormány arról, hogy az illető vármegyék előkészíthették volna akként az intézkedést, hogy az a magánosoknak minél csekélyebb kárával történjék? A kormány ezt nem tudta vagy nem akarta tudni. Ismét egy alternatíva előtt állunk: vagy azt kell feltennünk a kormányról, hogy nem ismerte politikájának következményeit, hogy politikája nem volt rendszeres: vagy pedig azt kell feltenni, hogy félt ezen politikáját nyíltan bevallani és inkább v T ette magára azon balkövetkezéseket, a melyeket ezen politika rögtönzött, előkészítés nélküli keresztülvitele az országnak okozott, mintsem hogy népszerűségét előzetes nyilvánítása által a választások alkalmával koczkáztassa. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ez, t. ház, válaszom azoknak egy részére, a miket a t. ministerelnök ur elmondott, válaszom arra, mintha a maga politikáját előkészítette volna; mintha jogosítva volna a kormány arra, hogy azon három nagy czélt, melyet a ministerelnök ur felemlített, alapul tüntesse, mint a melyekre a kormány évek óta törekedett. De vizsgáljuk azon három czélt és vizsgáljuk azon eszközöket, a melyeket annak keresztülvitelére érvényesítettek és látni fogjuk először, hogy azon czélok egészben és nagyban, nem ugy, a mint a ministerelnök ur állította, összhaugzók, hanem hogy azok ellenmoudásban állanak egymás közt és ellenmondásban állanak azon számos nagy postulatummal, melyet a t. kormány és pártolói a tények igazolására felhoznak és látni fogjuk végre, hogy egyáltalában nem felelnek meg az eszközök, melyek a kormány által alkalmaztattak magának a ezélnak. Mert az első czél a ministerelnök ur szerint nem ugyan Törökország integritásának fentartása, hanem fentartása annak, hogy lehetőleg consolidálja Törökország magát mellettünk mint jó szomszéd. Ezen czél elérésére mi történt? Az történt, hogy mikor Szerbia Törökországot megtámadta és Törökország Szerbiát leverte, mi a többi északi hatalmakkal együtt közbeléptünk, hogy a : török fegyverek diadala ki ne használtathassak. I (Tetszésbalról.) Mi történt továbbá? Történt az, hogy mikor a háború későbbi I stádiumában Montenegróban a török fegyverek már ! azon ponton állottak, hogy megsemmisítsék a i rablófészket, — mert akkor nem volt egyéb, mert akkor még nem emeltük állammá, — azon i rablófészket, a mely nemcsak Törökországnak, \ hanem a mi birodalmunknak is annyi bajt és rendetlenséget okozott; a melyet nemcsak a török haderő, hanem a mi haderőnk sem volt képes aránytalan áldozatok nélkül megfékezni és a melynek eljárása folytán alkotmánybeli engedményre volt szükség: — akkor a mi külügyi hivatalunk közbelépett parancsszavával és megtiltotta Törökországnak azt, hogy győzelme eredményeit felhasználhassa. Es mi történt továbbá azon czélra? A helyett, hogy jó szomszédságban- iparkodjunk Törökország consolidatióját előmozdítani, a helyett beleegyeztünk olyan alakulásokba, a melyek Törökországot szomszédságunktól megfosztották. És valóban csodálkozom, hogy ha a ministerelnök oly súlyt fektet Törökország consolidatiójára; mert meggyőződésem szerint az értékkel bírhatott ránk azon időben, mikor Törökország határunkat, hogy ugy mondjam, védte, őrizte. Ma már mindenesetre kétes, vájjon Törökország consolidatiója ezen értékkel bir-e ránk nézve; midőn Törökország területének egy nagy része orosz befolyás alá került; és midőn másrészt ezen consolidált török hatalom igen könnyen épen oly elemnek lehet ellensége, mely a Balkán félszigeten egyedül bir a mienkkel teljesen közös érdekeket; és mely, habár fájdalom, gyenge, de mindenesetre több támogatást érdemel részünkről, mint a mennyit annak a berlini congressus alkalmával, vagy azután külügyi hivatalunk nyújtani jónak látott. A másik pont, melyre a t. ministerelnök ur a ház figyelmét felhívta, az volt, hogy „győződjenek meg a Kelet kisebb államai és különböző népfajai, hogy még egy sikeres háború után is azon egyes hatalom tetszése szerint a kelet ügyeit nem intézheti, mert el kell hogy fogadja azon korlátokat, melyeket neki Európa szab." Megtették-e azt, mit ez irányban szükség tenni, mi e meggyőződés fejlesztésére okvetetlen megkívántató volt? Meggyőződtek-e azon kisebb népek tényleg arról, hogy Európa uralkodik a Balkán félszigeten és nem Oroszország ? A ministerelnök ur semmiesetre sem hivatkozhatik arra, hogy ez máris megtörtént. A papíron ha megtörtént, megtörtént akkép, hogy Oroszország nagyobb részét világosan megnyerte annak, a mit kívánt; arra nézve pedig a mit meg nem nyert, a berlini szerződés azon nyilt
