Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-17
17. országos ülés uovember 15.1878. J95 hogy méltóztassék azt elfogadni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Dárday Sándor: T. ház! Midőn a különböző feliratokban vitatott azon kérdéshez kívánok szólani, mely e házban már sokszor lett megvitatva, mindenekelőtt kijelentem, hogy én sem slavophil, sem turkophil álláspontot nem fogok elfoglalni; noha tagadhatatlan, hogy az utóbbi irányban széles Magyarországban megindult áramlattal iiszva, sokkal könnyebb haladni. En tudom, hogy a politikában minden más nép, minden más állam sorsa csak annyiban jön tekintetbe, a mennyiben azoknak sorsa által saját érdekkörünk van érintve. Épen ebből kiindulólag hallottuk tegnap és valószínűleg e vita folyamán még gyakran fog hangoztatni a ház helyeslése mellett azon tétel, hogy Törökországnak épségben tartása a mi biztonságunkra szolgál. Ezen tétel, uraim! a magyar politikában úgy szólván dogmává fejlődött; s minden dogmának azon közös jellegével is bir, hogy patkot szór azokra, kik benne nem hisznek. Én is elismerem ezen tétel helyességet, de nem a hit vakbuzgóságával, hanem a figyelemnek számító mérlegelésével, hogy Törökország fentartása menynyiben lehetséges. Nem én állítom fel először a történelem azon tanúságát, hogy a leghatalmasabb népnek is pusztulni kell, ha a korszellemmel, a kor haladásával lépést tartani nem bir. Már pedig magukból Midhat nyilatkozataiból tudhatjuk, — a ki talán egyedüli, ki belátta, — hogy Törökország erre nem képes, mindaddig, mig vallási theocratikus alapra van fektetve államszervezete. Egyátalában Törökország nem mint nemzet, hanem mint felekezet lett hatalmassá. A legkülönbözőbb népfajokat a vallás közössége egyesité, és a hol e közös kapocs hiányzik, ott már magára az államra, magára a politikai jogokra lett átvéve a vallási türelmetlenség, Törökország nélkülöz minden assimiláló képességet, nélkülözni kénytelen azért, mert a vallás-erkölcsi alapját az állam anyagi létérdekétől megkülönböztetni maga a moslim vallás titka. Ezen állami irányzatból származó következetesség az, hogy az islam épen azon népfajoknál talált elfogadtatásra, melyeknél kifejlődött életerős állami organismus nem állott útjában. Maga a korhadt byzanti birodalom épen azért esett annak áldozatul, sőt többet mondok, hazánkat is csak a belviszályok döntötték egy időre a török nralom alá. Mig ellenben a déli szlávok, melyeknél, úgymint átalában a szláv fajnál, az állami szervezet igen gyenge lábon állott, mert kezdve a családház közösségétől egészen fel a legmagasabb állampolczig, minden csak a személyes uralomra volt, sőt ma is arra van fektetve, ezen személyes uralom megdöntésével többé nem voltak képesek a török uralom alól szabadulni. De Törökország szerencsétlen bérviszonyai, azon vallási ellentét, mely egyrészt a keresztény népek, másrészt a többnyire saját fajrokonaikból renegált török birtokosok közt fennáll, folytonos súrlódásokat ós vérengzéseket idéztek elő ; számtalan azon kísérletek sora, melyek békés utón nemzetközileg tétettek ezen visszás állapot javítására, vagy megszüntetésére, de mindannyiszor Törökországnak megannyi ígérete irott malaszt volt. Miért? Mert bizott azon négyszázados tapasztalatban, hogy Törökország épségbentartása európai szükséget képez. Tudjuk azt mindannyian, hogy Törökország már egy évszázad óta nem saját erejéből áll fenn, hanem a Duna völgye, melyet a t. ellenzék annyira hangsúlyozott, tekintetett azon végvoualnak, mely a nem veszélyes Törökország és ezzel az európai egyensúly fentartására szükséges. Tagadhatlan, hogy monarchiánk keleti politikájának is ezen irányeszme szolgált vezérfonalul mindaddig, mig monarchiánk politikája mérvadó volt magára Németországra is. De hogy ma monarchiánk politikája nem oly mérvadó Németországra, azt talán felesleges bizonyítanom, de nem mulaszthatom el ezt a t. ház figyelmébe ajánlanom akkor, midőn világtörténelmi eseményekkel állunk szemben. Igaz ugyan, hogy a német birodalomnak úgynevezett „vaskanczellár"-ja kijelenté egy alkalommal, hogy egy pomerániai gránátos ép csontjait többre becsüli, mint magát az egész keleti kérdést; de azért én nem hiszem, és aligha hiszi valaki e házban, hogy ugyanő, az annyiszor emlegetett reichstadti tanácskozáskor döntő befolyást ne gyakorolt volna a keleti politikára; sőt mondhatom, hogy monarchiánk keleti politikája, a mint az események bizonyítják, azóta tereltetett más irányba. Tagadhatlan, hogy monarchiánk keleti politikája a dunai védvonal feláldozásával más irányba tereltetett. De mi következik ebből ? Az, hogy ezen újabb iránya a politikának a keleti kérdés megoldása szempontjából Ítélendő meg, mig a dunai védvonal megtartása mindannyiszor csak a keleti kérdésnek függőben tartását jelentette. T. ház! Elismerem, hogy aggodalmakat kelthet a keleti kérdés ezen megoldása, aggodalmakat keltett bennem, az egész házban, országban, s ezen aggodalmak ki vannak fejezve a felirati javaslatok mindegyikében. De tagadhatlan, hogy új viszonyokkal, új constellátiókkal állunk szemben, melyek kényszerítenek bennünket új védő állás foglalására; s nem ismerek hathatósabb védelmi állást, mint azt, melyet a megtett foglalás által magunknak biztosítottunk, mert ezzel hatalmunkba kerítettük a boszniai és herczegoviniai fensíkot és hatalmas állást biztosítottunk
